Processzorok

2009, újabb év a naptárban. Mielőtt belevetnénk magunkat a hardveres újdonságok hullámzó, de soha el nem apadó tengerébe, visszatekintünk egy kicsit a 2008-as év eseményeire, amelyek érdekesek, gyakran váratlanok, néha pedig már-már forradalmiak voltak.

Mint mindig, a nagy dolgok most is processzoros vonalon történtek. Az AMD és az Intel ismét Dávid és Góliát módjára csapott össze, de most nem igazán érvényesült a mondabeli végkifejlet. Már tavalyi indulásakor vert teljesítményi helyzetben volt a Phenom, ráadásul a Core 2 oldalán állt a 45 nm-es gyártástechnika előnye is, amit az elmúlt év folyamán minden szinten bevezetett az Intel. Maradt tehát az AMD-nek az a szerep, amit évek óta kénytelen játszani, az árcsökkentéssel kihozott jó ár/érték arány. Vásárlóinak jót tesz ez, de a céges pénztárcára nincs pozitív hatással. Javítandó a gazdasági helyzetet, először arab tőkével, majd a chipfejlesztő és -gyártó részleg különválasztásával rukkolt elő az AMD. Végre-valahára küszöbön áll a 45 nm-es tömegtermelés is, amiből az első mintadarabot már a tavaszi CeBIT-en láthattuk.

Hannover mégsem az AMD fejlesztéséiről, hanem az Intel újdonságairól szólt. Nem a Core 2, nem a Larrabee, de még csak nem is a Nehalem volt a fő attrakció, hanem a picike, teljesítményben gyakran a Celeronokat is alulmúló Atom. Merthogy zöldek vagyunk, és a szükségesnél nagyobb teljesítményre semmi szükség. Furcsa ezt a gondolatot annak az Intelnek a zászlajára írva olvasni, aki minden évben (feleslegesen) egyre gyorsabb és gyorsabb processzorokat próbál lenyomni a vásárlók torkán. Persze a pálfordulat mögött gazdasági megfontolás sejthető. Talán ez az olcsó, kicsi szilíciummorzsa több hasznot hoz a konyhára, mint a nagyok.

Intel Atom

Hogy az Intelnek megérte, azt jól mutatja a tény, hogy minden Atomért sorban állnak a megrendelők. Az éves gyártási volument pillanatok alatt elkapkodták még úgy is, hogy a processzorhoz kötelező megvenni a meglehetősen elavult, 945G+ICH7 chipkészlet egy butított változatát, amit már három(!) generációval túlhaladott az Intel, és olyan óriási csíkszélességgel készül, hogy le sem merjük írni. Csak az év legvégén kapott zöld utat a zöldek, vagyis az NVIDIA Ion platformja, melyben az Atom mellett a legmodernebb Full HD videós lapkakészlet dolgozik. Persze az ár így magasabb lesz, és talán érdemes inkább megvárni az Intel hasonló megoldását, esetleg az egy chipbe integrált Atom platformot, ami akár egy éven belül piacérett lehet.

Tovább menetelt szokásos, teljesítményhajhász vonalán is az Intel. A 2006-ban indított tikk-takk stratégia idén novemberben ütötte a következőt a Nehalem architektúrával. Az új, erősen moduláris felépítésben végre-valahára leváltották az FSB-t, a memóriavezérlő pedig a processzorba került, ami jelentősen leegyszerűsítette az északi hidat. Alaposan megváltozott a cache-hierarchia, megjelent a harmadszintű gyorsítótár, és újra előkerült a Hyper-Threading. Emellett ismét kibővítették az SIMD utasításkészletet, és tekertek egyet-kettőt a dinamikus fogyasztáskezelésen. Az eredmény egy olyan LEGO készlet lett, amiből szinte bármilyen CPU-t össze lehet állítani a szerveres nyolc- vagy többmagosoktól kezdve az olcsó, asztali modellekig. Mivel a Core 2 egyelőre köszöni szépen, jól van, a Core i7 csak az abszolút csúcskategóriában mutatkozott be, aranyáron. Jövő héten majd kitételezzük, hogy pontosan mennyiért is.

Intel Core i7 - Nehalem

Összefoglalva tehát a helyzet: most, 2009 elején nagyjából ugyanaz, mint egy évvel korábban volt: az Intel tikk-takkos úthengerében nem lesz egyszerű az AMD sorsa a következő 12 hónapban. Ezt tetőzi még az Atom megjelenése, ami az olcsóbb AMD processzorok eladását nehezítheti. Természetesen most is van fény az alagút végén: közeleg a 45 nm-es Phenom II, a kétmagos K10-ek nemrég útjukra indultak, és valahol a tervezőmérnökök asztalán már ott mocorog az Atom alternatívája is.

2009-ben 45 nm-en támad az AMD

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!