Samsung BD-D5500
A Blu-ray technológia hiába nyerte meg a formátumháborút a HD-DVD ellen, mégsem terjedt el annyira, mint ahogy mondjuk a maga idejében a VHS letarolta a piacot. Ebben persze óriási szerepet játszanak a kisméretű asztali vagy hordozható médialejátszók, illetve a tévékbe közvetlenül beépített megoldások, amelyre USB porton keresztül csatlakoztatott külső adattároló eszközökről juttathatóak el a képek, zenék, videók. Ez azonban nem jelenti a Blu-ray teljes visszaszorulását, hiszen sokan vannak, akik szeretik fizikailag is birtokolni a filmeket. Értékelik, ha van szép borítóval ellátott doboza, amit fel lehet tenni a polcra vagy oda lehet adni ajándékba. Az sem utolsó szempont, hogy még mindig ez az egyik legegyszerűbb út arra, hogy legális forrásból szerezzünk be nagyfelbontású, jó minőséget garantáló anyagokat. Bár egyelőre még nem tiszta, hogy mi lesz a fájlcserélők, torrentoldalak ellen indított globális háború vége, de benne van a pakliban, hogy ez a jövőben még inkább így lesz.
És akkor még nem is beszéltünk a 3D-ről, hiszen a térhatású tartalmak elsősorban az optikai meghajtók segítségével juttathatóak el a megjelenítő eszközökre (bár az is igaz, hogy már van olyan gyártó, aki közvetlenül a szervereiről is képes háromdimenziós anyagokat a képernyőre varázsolni). Tehát a Blu-raynek van és lesz is létjogosultsága, főleg ha kiegészítik az olyan kapcsolódó szolgáltatásokkal, mint az internetes tartalmak elérése vagy éppen a saját médialejátszó. Amikor a Samsung hazai képviselete felajánlotta a BD-D5500 típusjelzésű modellt, örömmel csaptunk le rá. Leginkább az érdekelt minket, hogy mennyire stabil az optikai meghajtó, mi a helyzet a 3D filmekkel és a médialejátszóval, illetve, hogy hogy szuperál a Smart TV rendszer.
Egyedi dizájn
Az asztali Blu-ray lejátszók pont nem tartoznak azon eszközök közé, ahol a formatervezők kiélhetik legvadabb fantáziáikat. Sőt, hát nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ezek általában elég unalmas kivitelű, tégla alakú dobozok, de végülis az ember nem azért tart egy ilyet, hogy a kocsmapultra kivágva vagánykodjon vele vagy a metrón mutogassa a népeknek. Ennek ellenére ezt a modellt sikerült úgy kialakítani, hogy elüssön a nagy többségtől, ami leginkább az érdekes frontfelületnek köszönhető. Ez ugyanis két-három centire kinyúlik a készülékházból, kicsit olyan hatást keltve, mintha csőre lenne. Egyébként átlátszó, sötétített műanyagból készült, amiről sajnos sütnek az ujjlenyomatok.
A kikapcsolt állapotban láthatatlan folyadékkristályos kijelző középre került, míg az optikai meghajtó bemenetét bal szélre pozicionálták. A slot rendszerű modul egy lehajtható rugós védőfal mögött bújik meg, így nem kell tartani attól, hogy megsérül. Az elülső panel jobb oldalán található kisméretű műanyag lap mögé rejtették az USB portot, amely a külső adattárolók csatlakoztatására szolgál. A készülékházat fémből alakították ki, ami strapabírónak tűnik, bár dobálni nem dobáltuk. A szálcsiszolt mattfekete felület jó választás volt, hiszen amellett, hogy elegáns, még a különféle szennyeződések, porszemek sem látszódnak meg rajta.
Jobb oldalt és hátul helyezték el a hűtőrácsokat. Ezek első pillantásra kicsinek tűnnek, viszont a feladatukat ellátják, ugyanis a ház nem melegedett át egyáltalán. Az interfészeket, ahogy ez lenni szokott, hátulra száműzték. Az ARC támogatású HDMI 1.4 mellett itt helyet kapott egy-egy analóg és digitális audio, komponens, kompozit, valamint Ethernet csatlakozó is. Beépített Wi-Fivel nem rendelkezik, viszont egy USB portot fenntartottak a vezeték nélküli adapter számára. Bár ennél vannak kisebb modellek is már, 43 centiméteres szélességével, 21 cm-es mélységével, illetve 3,9 centis magasságával a karcsúbb darabok közé tartozik. Tömegét sikerült másfél kilogramm alatt tartani, hiszen csak 1,4 kilót nyom, azaz a termékcsaládon belül egy kifejezetten mobilis eszközt tisztelhetünk személyében, amely könnyedén bepakolható egy nagyobb hátizsákba, futár- vagy notebooktáskába is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
