Egységesít a Microsoft
A Microsoft az utóbbi időben rendkívül aktív lett PC-s fronton. Ezt most nem is annyira az univerzális áruházra értjük, hanem a Windows 10-zel érkező WDDM 2.0 és DirectX 12 bevezetésére, amelyek persze egy nagyobb terv részei. Bár ma még nem látszik, de minden döntés összefügg számos apróbb, látszatra függetlennek tűnő tényezővel, ami egyre inkább azt vetíti előre, hogy nagy változásokkal néznek szembe a játékosok.
A Microsoft következő nagy dobása ugyanis a totális egységesítés a grafikus munkafolyamat szempontjából, amire a Windows 10 lényegében megteremtette az összes szükséges feltételt. A cél egyértelműen az, hogy kevesebb hibával szembesüljenek a fejlesztők az eltérő konfigurációkon, így a Microsoft a Windows 10-zel megújította az úgynevezett Desktop Windows Manager (DWM) követelményeit. Erről keveset lehet hallani, de valójában nagyon fontos alapja annak, hogy a PC-piac a játékosok számára kedvezőbb hely legyen. Ahhoz azonban, hogy megértsük a mögöttes szándékot, meg kell vizsgálni, hogy mit szeretne a Microsoft lecserélni.
Egy játékot a Windows operációs rendszeren belül háromféleképp lehet futtatni: ablakos, keret nélküli ablakos és exkluzív teljes képernyős módban. Az ablakos módot nem kell magyarázni, nem sokan szeretik, de teljesen elfogadott opció. Az alternatív, keret nélküli ablakos és exkluzív teljes képernyős módok látszatra ugyanazt kínálják, hiszen a felhasználó nézőpontjából a játék teljes képernyőn fut mindkét esetben, de azért vannak nagyon jelentős különbségek. A keret nélküli ablakos mód ugyanis gyakorlatilag a normál ablakos mód képességeit tudja felvonultatni, vagyis az operációs rendszer beépített kompozitorát használja egy teljesen egységes, Microsoft által definiált futószalaggal, amibe a gyártók nem tudnak belenyúlni. Ennek ma az az előnye, hogy rendkívül gördülékennyé teszi az úgymond tabozást, vagyis a munkafolyamatok közötti váltást, de hátránya, hogy lehetetlenné teszi a gyártók számára az egyes speciális lehetőségek használatát, mint például az asztaltól eltérő frissítési frekvenciát, a vertikális szinkronizáció tiltását vagy akár a variálható frissítési frekvencia normális működését. Az exkluzív teljes képernyős mód ezzel szemben több helyen is megkerülheti az operációs rendszer beépített kompozitorát és egyedi futószalag felállítására ad lehetőséget, ami így lehetőséget ad a gyártóknak arra, hogy saját fejlesztésekkel álljanak elő.
Elsőre az látszik, hogy ez a három mód tökéletesen kiegészíti egymást, így miért is lenne érdemes változtatni rajtuk? A Microsoft azonban már korábban is észrevette, hogy a gyártók egyáltalán nem törekszenek arra, hogy az exkluzív teljes képernyős mód mellett egymáshoz igazítsák fejlesztéseiket, ami számos probléma forrása volt az elmúlt években. Például az egyes játékokba implementált vertikális szinkronizáció lehet, hogy kompatibilis volt az egyik gyártó exkluzív teljes képernyős módra felkészített rendszerével, de nem működött jól a másik gyártóéval, tehát ilyenkor rögtön dupla munkát kell végeznie a fejlesztőnek. Ha ne adj isten még egy harmadik gyártóval is probléma volt, akkor az azonnal tripla munkát eredményezett.
A Microsoft megoldása a problémára az egységesítés, így a Windows 10-től kezdve a vállalat új DWM követelményeket ír elő a teljes képernyős módra. Ennek előnyei közé sorolható, hogy kevesebbet fog fogyasztani a PC, folyamatosabb lesz a képmegjelenítés, illetve csökkennek a képtörések is. Mindemellett a friss DWM egy optimalizáltabb kompozitor, így a késleltetés is kevesebb a korábbi opciókhoz képest. Ami fontos, hogy a Microsoft ennek használatát csak az UWP (Universal Windows Platform) alkalmazásokra követeli meg a gyártóktól, de Win32 alkalmazásban is kihasználhatók az előnyök. Ezzel kapcsolatban lényeges tényező, hogy a DWM-et kötelező támogatni a DirectX 12-n futó Win32-es programokkal, de opcionálisan beépíthető marad a régebbi DirectFlip is.
A hagyományosnak mondható exkluzív teljes képernyős mód egyébként DWM mellett sem vész el teljesen, mivel a DirectX 12-ben használható egy independent flip immediate (IFI) mód, ami lehetővé teszi, hogy az alkalmazás például az Asztaltól eltérő frissítési frekvenciát használjon, akár kikapcsolt vertikális szinkronizáció mellett is. Az IFI azonban bizonyos DWM-ből származó előnyöket eliminál, mint például a kevesebb képtörést és az alacsonyabb fogyasztást, ugyanakkor a folyamatosabb képmegjelenítés és az alacsonyabb késleltetés megmarad.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
