A résztvevők

Mai tesztünkben megismerkedünk a Samsung új sorozatával, ezenkívül szemügyre vesszük a Western Digital Caviar továbbfejlesztett változatait és a Seagate Barracuda tizedik verziójának jeles képviselőit. A Hitachi 500-asát korábban már teszteltük, és most először a Maxtor kimarad a sorból, ugyanis a márka a Seagate általi felvásárlás nyomán mind inkább kikopik a kiskereskedelmi forgalomban is elérhető meghajtók piacáról.

Mielőtt a konkrétumokra térnénk, lássuk, milyen események zajlottak le a 3,5 colos merevlemezek piacán az elmúlt közel egy évben. Utoljára 300–320 GB-os HDD-ket teszteltünk, és akkor a Maxtor még élt és virult; bár a Seagate már korábban felvásárolta, a márkanév nem tűnt el teljesen. A teszt előtt nem sokkal jelent meg a DiamondMax 11, a gyártó utolsó saját fejlesztésű merevlemeze, mellyel ha kicsit késve is, de bevezették a 125 GB-os tányérméretet. Ekkorra a sokkal nagyobb piaci részesedéssel rendelkező Seagate már a 160 GB-os tányérok (Barracuda 7200.9 80 és 160 GB-os változatai) felfuttatásával volt elfoglalva, ám ezek még nem PMR technológiával készültek. A WD és a Hitachi ekkoriban még szintén „csak” 125 GB-nál tartott, de a lemeztányérok befogadóképességének növekedése drasztikus mértékben felgyorsult, miután – a Seagate-tel az élen – elkezdték alkalmazni a PMR, azaz Perpendicular Magnetic Recording (merőleges adatrögzítés) technológiát. A Seagate először a Barracuda 7200.10-es családnál vezette be az új eljárást, és segítségével sikerült kifejlesztenie a 188 GB-os tányérokból álló, akkor még rekordméretű, 750 GB-os Barracuda 7200.10-et.

Más kérdés, hogy noha ez időtájt a Samsung még csak ott tartott, hogy a többi gyártó által már jóval korábban alkalmazott TMR (Tunnel Magneto-Resistance) fejekkel lássa el a Spinpoint T133-as családot, mára viszont, mint látni fogjuk, a Spinpoint T166-asokkal a koreaiak nemcsak behozták a lemaradásukat, hanem fel is adták a leckét vetélytársaiknak. Mindezt úgy, hogy a PMR-t még csak most implementálják a Spinpoint F1 szériába, nem kisebb mint 334 GB-os tányérokkal. Miközben a piacvezető Seagate 250 GB-os (7200.11), a harmadik helyezett Hitachi pedig 200 GB-os (7K1000) lemeztányérokkal "bohóckodik".. A WD legnagyobb kapacitású 3,5 hüvelykes merevlemezeinél továbbra is a négytányéros felépítésre esküszik (emlékezzünk az igen sikeres Caviar SE16 és RE 400 és 500 GB-os változataira 100, illetve 125 GB-os tányérokkal), ebből pedig sejthető, hogy a cég legnagyobb méretű Caviar SE16 asztali merevlemezében (750 GB) már 188 GB-os lemezeket használ, ami egyben az első PMR-es diszkük is. Rögtön hozzá téve, hogy ezzel a mérettel is versenyképes a WD-alternatíva.

Napjainkban tehát már mindenki használja a PMR-t, az összes gyártó támogatja a SATA-300-as interfészt, a Native Command Queuingot (NCQ), így elsősorban a teszteredmények és az ár válik igazán fontossá. Árlistákat böngészve úgy vettük észre, manapság a 400 és 500 GB-os merevlemezek már igen jó áron kelletik magukat, a 400-asok 24–25 000, az 500-asok pedig 30–32 000 forintba kerülnek, ami kapacitás/ár viszonylatban a legjobbak közé emeli őket. Ezért döntöttünk úgy, hogy e két kategóriából fogunk tesztelni. Kilóg a sorból a WD Caviar RAID Edition, amely 32–40 000 forintért kapható – nem véletlenül, hiszen inkább belépőszintű szerverekbe és munkaállomásokba ajánlja a gyártó, cserébe hosszabb garanciát és plusz funkciókat kínál a versenytársakkal szemben.

A résztvevők

Hitachi Deskstar E7K500 [+]

A Hitachi a Deskstar 7K500 megjelenése óta mindössze egy asztali termékcsaláddal lépte túl az 500 GB-ot, a 7K1000-rel, melyben 200 GB-os tányérokat találunk; ebből azonban nem létezik 500 GB-os változat, 750 GB-os a kisebb és 1 TB-os a nagyobbik verzió. Tesztünk szempontjából érdekesség, hogy a HDS725050KLA360 típusjelű merevlemez korábban 7K500 névre hallgatott (ezt teszteltük is), azonban ez idővel megváltozott, és jelen pillanatban a 7K500 típusjele HDS725050KLAT80, ami párhuzamos ATA interfészt és csak 8 MB cache-t takar. A korábbi 7K500 most az E7K500-asként fut, ebből újabban az 500 GB-os mellett létezik 400 GB-os verzió is (Magyarországon még nem találkoztunk vele). Ahogy korábban a 7K500, úgy a E7K500 is öt darab 100 GB-os tányérral rendelkezik, ezeket 10 fej olvassa, 16 MB-os a cache, és csak SATA csatolóval kerül forgalomba. Az E7K500 tehát lényegében megegyezik a korábban tesztelt 7K500-zal, 100 GB-os tányérjaival végeredményben tesztünk legelavultabb tagja. A Hitachi még a T7K500-as termékcsaládon belül kínál 400 és 500 GB-os változatokat, de ezeket nem sikerült beszereznünk. Ezekben 166 (500 GB), illetve 133 GB-os (400 GB) tányérok pörögnek, vagyis minden valószínűség szerint gyorsabbak, hűvösebbek és halkabbak az E7K500-nál, ami nem véletlen, hiszen míg a T7K500-at inkább a teljesítményre hegyezték ki, addig az E7K500 folyamatos működésre lett tervezve, tekintve az 1 millió órás MTBF-t.

Samsung Spinpoint T166 400 és 500 GB [+]

A Samsungtól korábban a T133-as és P120-as merevlemezeket teszteltük, a T133-tól nem voltunk elragadtatva, azonban a P120 jól sikerült, sok is fogyott belőle. A Samsunggal kapcsolatban számos felhasználónak korábban az volt a problémája, hogy bár a megvétel után közvetlenül halk a winchester, idővel a motor elkezd valamiféle sípoló hangot hallatni. A motorhang persze a motor gyártójától is függ; a Samsung korábban két beszállítóra támaszkodott, feltűntek JVC és NIDEC motorok is. Ezúttal NIDEC motoros háttértárakat teszteltünk, méghozzá a Samsung már boltban is kapható fejlesztései közül a legújabbat, a T166-ot (az F1 sajnos még nem érhető el). Nevéből arra következtettünk, hogy a T166-ban 166 GB-os korongok találhatók, azonban egy kis kutakodás után szomorúan vettük tudomásul, hogy az általunk tesztelt változatok közül ez csak az 500 GB-os verzióra igaz, a 400 GB-osban 133 GB-os tányérok vannak. Kérdés, hogy ez hogyan hat a teljesítményre.

A T166-osból 80 GB-tól egészen 500 GB-ig találunk különböző változatokat, SATA és PATA csatolóval, 8 és 16 MB pufferrel. Hogy az adott változatban hány tányér van, az a Samsung merevlemezek esetében egészen egyszerűen kideríthető: ha a típusjelzésben a szám mögött L betűt találunk, akkor hat író-olvasó fej került a merevlemezbe, tehát a tányérok száma három. A K öt fejet, a J négy fejet, az I három fejet, a H két fejet, a G pedig egy fejet jelent. Ebből következően a piacon elérhető 320 GB-os változat (HD321KJ) öt fejjel rendelkezik, tehát 133 GB-os tányérokból épül fel (3 x 133 GB-os tányér, ezeket 5 fej olvassa, vagyis az egyik tányér egyik oldala láthatatlan, így marad 332 GB) – mindez szintén nem passzol a T166-os elnevezéshez.

Seagate Barracuda 7200.10 500 GB [+]

A Seagate a Barracuda 7200.10-es családban többféle tányért használ fel, de esetében nem is emelhetünk kifogást ez ellen, hiszen a típusjel nem ígér semmilyen tányérméretet. A most tesztelt 400 és 500 GB-os változatokban egyaránt 166 GB-os lemezeket találunk, és ezek a tárolók a gyártói specifikációk alapján elérési és keresési időben is verik a mezőnyt (4,16, illetve kevesebb mint 8,5 ms). Érdekes egyébként ez utóbbi adat, ugyanis a 7200.9 esetében a gyártó éppen azért specifikált igen magas, 11 ms-os keresési időt, mert a nagy tányérkapacitás miatt, bár nőtt az egységnyi területre eső adatmennyiség, ezzel együtt megnőtt a fejpozicionálási idő is. A Seagate a merevlemezpiac legnagyobb szereplője, amit inkább korával és megbízhatóságával, mintsem asztali merevlemezei sebességével sikerült kiharcolnia magának.

WD Caviar SE16 400 GB és Caviar RE2 400, illetve 500 GB [+]

A Western Digital csak az elmúlt pár évben kezdett el feltörni, korábban nem igazán termett babér a számára. A vetélytársaktól eltérő felfogása ellenére is sikeres tud lenni, ez pedig a felhasználók számára jót jelent, hiszen minél több gyártó közül tudunk választani, annál nagyobb a verseny. A WD szolid termékpalettával képviselteti magát a szerverpiacon is, és érdekes, hogy több, eredetileg szerverekbe, munkaállomásokba szánt meghajtója (Raptor, RAID Edition) is nagy siker lett az otthoni gépépítők körében. A fő húzóerőt persze a 7200 rpm-es asztali merevlemezek közül a Caviar SE és SE16 jelenti.

Korábbi tesztjeinkben a WD merevlemezek mindig jól sikerültek valamilyen szempontból, általában a zajszintjük miatt voltak ajánlásra érdemesek, hiszen a felhasználók többsége értékeli, ha egy merevlemez picit lassabb, de jóval halkabb vetélytársainál. A csúcs anno a 400 GB-os változat volt, amely gyors volt és emellé halk is; ez a HDD négy tányérral rendelkezett, a specifikációk alapján semmi különössel nem kecsegtetett, mégis lekörözte vetélytársait. Ezúttal olyan WD tárolókat tesztelünk, melyek elődeit már volt szerencsénk kipróbálni, azóta azonban eltelt egy kis idő, és mivel a WD sem ül a babérjain, a merevlemezek, ha kívülről és nevükben nem is nagyon, belülről sokat változtak. A WD5000YS a Caviar RE2 500 GB-os változatának a régebbi verziója, ezt ezúttal is leteszteltük azért, hogy meglegyen az összehasonlítási alap korábbi cikkeink felé. A Caviar RE2 újabb változata WD5000ABYS névre hallgat, ezt azonban nem sikerült beszereznünk, szemben a 400 GB-ossal (WD4000ABYS), amely teljesen új belső felépítésű, elődjével szemben 166 GB-os tányérokat tartalmaz (a 400-asban öt, az 500-asban pedig hat fej található). Már ugyanerre a belsőre épülnek a Caviar SE16-osok is, melyek jelzése AAKS-re vagy AAKB-re végződik.

A Western Digital RAID Edition merevlemezeit belépőszintű szerverek és munkaállomások számára kínálja a Raptorral egyetemben, és olyan funkciókkal ruházta fel őket, melyek a megbízhatóságot és az adatok biztonságát garantálják – mindennek köszönhetik magasabb árukat. Elsőként szót érdemel az 1,2 millió órás MTBF (akár a hét összes napján napi 24 órás használat mellett is), és egy úgynevezett Time Limited Error Recovery (TLER) funkció támogatása, ami javítja a merevlemez és a RAID-vezérlők közötti kompatibilitást, illetve megakadályozza, hogy a merevlemez hibajavítással töltött idejét esetleg végleges meghibásodásnak értékelve a RAID-vezérlő kidobja a tárolóegységet a RAID kötetből. Ezeket egészíti ki újabban a Rotary Acceleration Feed Forward (RAFF), ami egyfajta vibráció-kiegyenlítő technológia, melyre soklemezes RAID-köteteket tartalmazó környezetben, ahol egymáshoz közel helyezik el a merevlemezeket, szükség lehet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!