A HDR-ről röviden
Az elmúlt egy-másfél évtizedben a tévés iparágat az egymás után következő trendek, ciklusok irányítják. Olyan folyamatok ezek, amelyekhez a legtöbb piaci résztvevő igazodik, illetve igazítja termékflottáját és kommunikációját. Egy-egy ilyen trend mindig a prémium kategóriás készülékeknél jelenik meg először, általában másfél-két évig tart, aztán kifut vagy háttérbe szorul, hogy átadja helyét a következő "őrületnek". Ilyen volt a Full HD, majd a 4K felbontás, a 3D tévék megjelenése, a hajlított kialakítás, vagy épp az okostévérendszerek felbukkanása, hogy csak néhány példát említsünk.
Sony ZD9 HDR tévé [+]
Ezek a megoldások azután sem tűnnek el, hogy a rivaldafény már nem vetül rájuk, csak a felső kategóriából szép lassan leszivárognak az alsóbb régiókba, miközben a média már az újabb divatokkal van elfoglalva. Így ma már megtalálhatóak a boltok polcain például a belépőszintű, UHD felbontású, okostévérendszerrel ellátott modellek, de ez így van rendjén, ilyen a termékcsaládok evolúciója.
A legutolsó, a sorba illeszkedő folyamat a HDR (High Dynamic Range) kompatibilis, azaz nagy dinamikatartományú videók, filmek megjelenítését biztosító televíziók feltűnése volt. Bár a piaci résztvevők termékkommunikációjában e téren megfigyelhető némi eltérés, azért az kijelenthető, hogy a HDR lényege, hogy tartalomtól függően változtassák az egyes képrészletek fényerejét. Tehát ha a képernyő egyik sarkában napsütéses rét látható, akkor ott nagy a fényerő, a másik sarkában viszont egy sötét pajta kap helyet, akkor ott alacsony. Ez elméletileg jó hatással van a kép minőségére, hiszen jobban megközelíti azt, ahogy a valóságban a szemünk és az agyunk "látja" a dolgokat, legalábbis a gyártók állítása szerint.
LG B6 OLED HDR tévé [+]
Ehhez szükség van értelemszerűen olyan speciális tartalmakra, amelyekben az ehhez szükséges információk a jelek mellett metaadatként kódolva vannak. Mint már annyiszor a múltban, itt is az történt, hogy a megjelenítőeszközök már rendelkezésre álltak, miközben a HDR filmekből, videókból hiány volt. Most kezdünk el eljutni odáig, hogy már lehet is nézni valamit a High Dynamic Range kompatibilis televíziókon, hiszen már megjelentek az első ilyen anyagokat tartalmazó Blu-ray lemezek, és lassan az online stream szolgáltatások is beindulnak.
Az elmúlt fél évben sikerült becserkészni ilyen vagy olyan úton az összes hazánkban is jelen lévő nagy cég egy vagy több felső kategóriás, 10 bites panellel ellátott HDR televízióját (LCD és OLED modellt egyaránt), és végigfuttatni rajtuk egy HDR fájlcsomagot. Annak próbáltunk utánajárni, hogy a hétköznapokban hogy jelenik meg ez a funkció a tévéken, van-e értelme egyáltalán. Kíváncsiak voltunk, hogy tapasztalható-e különbség a különféle típusú tartalmak között, hasonlóan a 3D-hez, lesz-e olyan, aminél teljesen felesleges. Emellett az is érdekelt, hogy működik-e az idei évben felbukkant HDR konverzió funkció, amely papíron képes a hagyományos filmekből, videókból HDR hatásút varázsolni különféle titkos-trükkös algoritmusok révén.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
