Belső

Belül sem akármilyen az Obsidian 800D. A hatalmas oldallapokat egyetlen gombnyomással távolíthatjuk el. Ekkor old a felül keresztbefutó zárszerkezet, és a lapok lenyílnak alsó peremükön fordulva. Itt is szívesen láttunk volna valami biztosítórendszert. Belül a rengeteg, gumibetéttel takart nyílás vonzza a tekintetet, ezeket a kábelezés eltüntetése végett alakították ki, ráadásul nagyon gondosan. Úgy, hogy a microATX-es apróságoknál és az ATX-es modelleknél is minden kéznél legyen. Alul, a táp fölött keresztbefutó lemez elválasztja az áramforrást az alaplap és többi komponens régiójától. Azért a két zóna között van átjáró, egy 140 milliméteres ventilátorrács formájában, amibe lapátkereket is telepítettek.

Nagyon praktikus az alaplap processzorkörnyéki része alatt látható méretes ablak. Ennek akkor vesszük hasznát, ha olyan hűtőt szerelünk a központi egység fölé, ami az alaplap hátára támaszkodik. Így nem kell minden processzorcserénél vagy újrapasztázásnál kivennünk a sok csavarral rögzített alaplapot.

Különleges figyelmet kapott a merevlemezek elrejtése az Obsidian gyomrában. Ehhez műanyag takarólemezeket használnak. Szépnek szépek, de köztünk szólva stabilabban is a helyükön állhatnának. Mögöttük rejtőzik a hot-swap rekesz csatlakozópanelje és a doboz oldalára szerelt, 140 milliméteres ventilátor. Ez alulról szívja be a friss levegőt, de nagy kérdés, hogy hová tolja. Ugyanis az Obsidian túloldala teljesen zárt.

Egy szinttel lejjebb találjuk a két belső 3,5 hüvelykes merevlemezhelyet. Ide már nagyobb biztonságban, sínes mechanizmussal rögzíthetjük az adattárakat. Eléréséhez viszont le kell szerelni az előlapot. Még jó, hogy ez a művelet egy határozott rántással kivitelezhető.

Láttuk már, hogy az Obsidian 800D eleje teljesen zárt. A friss levegő alulról jut bele, szerencsére egy méretes, könnyen tisztítható porszűrőn keresztül, ami a tápot is védi a nemkívánatos szennyeződéstől. Alapesetben nem közvetlenül az alsó lemezen, hanem fölötte egy szinttel található a 140 milliméteres alsó ventilátor. Felül még nagyobb szellőzőrácsa van a Corsair tornyának. Ide három 120 milliméteres ventilátort, vagy akár hozzájuk való folyadékhűtéses rendszer radiátorát is rögzíthetjük. Mivel kimeneti nyílásról van szó, porszűrő nem jár hozzá. A szellőzés következő komponense a hátsó, 140 milliméteres ventilátor. Alapból a ház aljába telepített merevlemeznek nem jut a friss levegőből, gond viszont nincs, mert oldalukra 120 milliméteres lapátkereket szerelhetünk. Arra kell majd figyelni, hogy elég hosszú kábelezésű példányt válasszunk, mert az alaplapi csatlakozók elég távolra kerültek ettől a helytől.

Hatalmas méretének, gondosan megtervezett belsejének köszönhetően a Corsair Obsidian 800D-t nagyon egyszerű szerelni. Egyedül hatalmas súlyára kell odafigyelni. Már üresen sem volt könnyű feltenni az asztalra, teletömve pedig célszerű óvatosan hozzányúlni.

Szándékosan egy fix kábelezésű tápot telepítettünk az Obsidian aljába, és az egész szerelési műveletre viszonylag kevés időt, úgy negyed órát szántuk. Ennyi idő alatt is sikerült szépen elrendezni az alaplap felőli oldalt. A táp és egyéb komponensek „zsinórjai” szinte teljesen eltűntek.

A hátsó oldal viszont megmutatta a csúf valóságot. Bizony, ott össze-vissza kígyóztak a kötegek. Ezeket is célszerű okosan elrendezni, különösen a táp főcsatlakozójához tartozó vastag ágat. Ugyanis az alaplaptálca és az oldalfal között nem túl tág a hely, rögzítési pont pedig csak az alsó élen és majdnem teljesen felül van. Hanyag szerelésnél arra juthatunk, hogy a hatalmas acéllap közepe kidudorodik.

Igaz, mi csak elölről kapaszkodó processzorhűtőt alkalmaztunk, így nem vettük hasznát, de a hátulra támaszkodó processzorhűtőknél nagyon praktikus a kivágott alaplaptálca. Persze figyelembe kell venni, hogy egy hűtőóriást a házban benn szerelni jóval körülményesebb, mint nyílt terepen.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!