Külső

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Corsair nevű memóriagyártó. Úgy gondolta, hogy ha már jól csengő nevet szerzett magának egy területen, azt máshol is kihasználhatja. Így születtek a hajós emblémával ellátott tápok és egyéb számítógépes komponensek, melyek szintén egészen jó fogadtatásban részesültek. A tavalyi Computexen pedig bemutatkozott a gyártó első háza, az Obsidian 800D. Akkor még csak pár fotó és némi tapogatás erejéig találkoztunk vele, most viszont itt tornyosul boncasztalunkon ez a látványos óriás.

Nem egy hétköznapi darab az egyaránt 609 milliméter magas és mély Obsidian 800D. Külseje nagyon letisztult, nagyon szögletes, nagyon szigorú. Egyetlen ívet fedeztünk fel rajta, a méretes oldalablak elején. Nagy hirtelenjében szellőzőnyílást nem is találtunk rajta, de azért van neki pár.

Mondjuk nem az elején, ott az alumínium az úr. Összesen öt 5,25 hüvelykes meghajtónak kialakított helyet találtunk. Alattuk egy méretes ajtó rejti a négy merevlemeznek való dobozt, de sehol egy rács, vagy ventilátornak való nyílás. Hátul már szellősebb a helyzet. Felül az oldallapokat kioldó nyomógombok között egy rács díszeleg, ami alatt vízhűtés kimeneti nyílásai sorakoznak. Ezután jön az alaplap és egy 140 vagy 120 milliméteres ventilátorokat fogadó hely, a nagyobbik méretnek megfelelő lapátkerékkel. Még egy, kisebb szellőzőnyílást húztak a bővítőkártyák alá, aztán némi kihagyással jön a táp alsó nyílása. A 800D-t tetszetős fémlábakra állították, melyek puha gumitalpakat kaptak.

Előlapja tetején, a bekapcsológomb melletti, csillapítottan nyíló fedél mögé négy USB-t, hangcsatlakozókat, FireWire aljzatot és reset gombot rejtettek. Problémánk csak akkor lesz, ha valami szélesebb USB eszközt szeretnénk használni, az ugyanis blokkolhatja a szomszédos aljzatokat, sőt nem is biztos, hogy befér majd a nyílásba.

Egy ajtóval lejjebb, a hot-swap dobozban már nincs semmiféle zsúfoltság. Ide szépen pontosan négy SATA csatolós, 3,5 hüvelykes merevlemez fér. Kihúzásukat fémpálcák segítik, melyek egyben a zár szerepét is ellátják. Hiányoltunk valami komolyabb biztosító rendszert (mondjuk kulcsot), mert például a rendszerlemez meggondolatlan kirántása elég kellemetlen lehet. Sőt óvatlan pillanatban merevlemezünkkel is könnyen megléphet egy illetéktelen behatoló. Van már az Obsidiannak egy 700D nevezetű változata is, melyről elhagyták a hot-swap dobozt. Később megmutatjuk, hogy belülre, biztonságosabb helyre is tehetünk merevlemezt.

Ahogyan egy komoly háznál illik, rengeteg kiegészítőt kaptunk az Obsidian 800D-hez. Ekkora, alsó tápos modellnél jól jöhet a táp processzort ellátó, 12 voltos kábeléhez való arasznyi hosszabbító. A merevlemezes dobozhoz jár négy SATA adatkábel és egy négyfelé osztott tápos. Találtunk még a dobozban rögzítősíneket a belső merevlemezekhez, jó nagy adag csavart, kötegelőket és egy 120 milliméteres ventilátorhoz való rezgéscsillapító alátétet.

Már üresen sem egy könnyű darab a Corsair Obsidian 800D. Nem csak nagy, hanem vaskos alumínium előlapja és acél oldallapjai, illetve váza miatt meglehetősen masszív is. Nem kevesebb mint 16 kilogrammot nyom, ami egy komolyabb, vízhűtéses konfigurációval könnyedén megduplázható. Bizony, a 800D árcédulája is jó nagy: hatszámjegyű értéknek – 100 000 forintnak – kell kiférnie rá.

Főbb paraméterek:

Belső

Belül sem akármilyen az Obsidian 800D. A hatalmas oldallapokat egyetlen gombnyomással távolíthatjuk el. Ekkor old a felül keresztbefutó zárszerkezet, és a lapok lenyílnak alsó peremükön fordulva. Itt is szívesen láttunk volna valami biztosítórendszert. Belül a rengeteg, gumibetéttel takart nyílás vonzza a tekintetet, ezeket a kábelezés eltüntetése végett alakították ki, ráadásul nagyon gondosan. Úgy, hogy a microATX-es apróságoknál és az ATX-es modelleknél is minden kéznél legyen. Alul, a táp fölött keresztbefutó lemez elválasztja az áramforrást az alaplap és többi komponens régiójától. Azért a két zóna között van átjáró, egy 140 milliméteres ventilátorrács formájában, amibe lapátkereket is telepítettek.

Nagyon praktikus az alaplap processzorkörnyéki része alatt látható méretes ablak. Ennek akkor vesszük hasznát, ha olyan hűtőt szerelünk a központi egység fölé, ami az alaplap hátára támaszkodik. Így nem kell minden processzorcserénél vagy újrapasztázásnál kivennünk a sok csavarral rögzített alaplapot.

Különleges figyelmet kapott a merevlemezek elrejtése az Obsidian gyomrában. Ehhez műanyag takarólemezeket használnak. Szépnek szépek, de köztünk szólva stabilabban is a helyükön állhatnának. Mögöttük rejtőzik a hot-swap rekesz csatlakozópanelje és a doboz oldalára szerelt, 140 milliméteres ventilátor. Ez alulról szívja be a friss levegőt, de nagy kérdés, hogy hová tolja. Ugyanis az Obsidian túloldala teljesen zárt.

Egy szinttel lejjebb találjuk a két belső 3,5 hüvelykes merevlemezhelyet. Ide már nagyobb biztonságban, sínes mechanizmussal rögzíthetjük az adattárakat. Eléréséhez viszont le kell szerelni az előlapot. Még jó, hogy ez a művelet egy határozott rántással kivitelezhető.

Láttuk már, hogy az Obsidian 800D eleje teljesen zárt. A friss levegő alulról jut bele, szerencsére egy méretes, könnyen tisztítható porszűrőn keresztül, ami a tápot is védi a nemkívánatos szennyeződéstől. Alapesetben nem közvetlenül az alsó lemezen, hanem fölötte egy szinttel található a 140 milliméteres alsó ventilátor. Felül még nagyobb szellőzőrácsa van a Corsair tornyának. Ide három 120 milliméteres ventilátort, vagy akár hozzájuk való folyadékhűtéses rendszer radiátorát is rögzíthetjük. Mivel kimeneti nyílásról van szó, porszűrő nem jár hozzá. A szellőzés következő komponense a hátsó, 140 milliméteres ventilátor. Alapból a ház aljába telepített merevlemeznek nem jut a friss levegőből, gond viszont nincs, mert oldalukra 120 milliméteres lapátkereket szerelhetünk. Arra kell majd figyelni, hogy elég hosszú kábelezésű példányt válasszunk, mert az alaplapi csatlakozók elég távolra kerültek ettől a helytől.

Hatalmas méretének, gondosan megtervezett belsejének köszönhetően a Corsair Obsidian 800D-t nagyon egyszerű szerelni. Egyedül hatalmas súlyára kell odafigyelni. Már üresen sem volt könnyű feltenni az asztalra, teletömve pedig célszerű óvatosan hozzányúlni.

Szándékosan egy fix kábelezésű tápot telepítettünk az Obsidian aljába, és az egész szerelési műveletre viszonylag kevés időt, úgy negyed órát szántuk. Ennyi idő alatt is sikerült szépen elrendezni az alaplap felőli oldalt. A táp és egyéb komponensek „zsinórjai” szinte teljesen eltűntek.

A hátsó oldal viszont megmutatta a csúf valóságot. Bizony, ott össze-vissza kígyóztak a kötegek. Ezeket is célszerű okosan elrendezni, különösen a táp főcsatlakozójához tartozó vastag ágat. Ugyanis az alaplaptálca és az oldalfal között nem túl tág a hely, rögzítési pont pedig csak az alsó élen és majdnem teljesen felül van. Hanyag szerelésnél arra juthatunk, hogy a hatalmas acéllap közepe kidudorodik.

Igaz, mi csak elölről kapaszkodó processzorhűtőt alkalmaztunk, így nem vettük hasznát, de a hátulra támaszkodó processzorhűtőknél nagyon praktikus a kivágott alaplaptálca. Persze figyelembe kell venni, hogy egy hűtőóriást a házban benn szerelni jóval körülményesebb, mint nyílt terepen.

Tesztelés, értékelés

Szokásos, mai viszonylatban meglehetősen energiaigényes – és ami még fontosabb, jól melegedő – processzorral és nem túl nagy grafikus kártyával ellátott tesztkonfigurációnkat telepítettük az Obsidianba. Összehasonlítási alapnak Casetek CK-1020 házunkat használtuk, de korábbi tesztjeink szereplői is feltűnnek a grafikonokon.

• Intel Core 2 Duo QX9650 processzor
• Cooler Master Hyper TX2 processzorhűtő
• Asus P5E3 DeLuxe alaplap
• 2 x 1024 MB Samsung DDR3 memória
• Radeon HD 3850 videokártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 wattos tápegység
• Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 milliméteres ventilátorral

Processzorhűtős tesztjeinkhez hasonlóan szakítottunk régi szokásunkkal, hogy a hőmérsékleteket időbeli grafikonon ábrázoljuk, mely a felfutást és a lecsengést is tartalmazza, ugyanis ez szinte egyforma volt az azonos rendszerű – például léghűtéses – megoldásoknál. Helyette sokkal átláthatóbb ábrázolást használunk, amiben több korábbi tesztalany is szerepel. Ebben a processzormagok nyugalmi és húsz percnyi terhelés után mért maximális hőmérséklete látható háromféle beállítással. Az első menetben a processzorhűtőt percenkénti 1800-as csúcsfordulatán hajtottuk, és mind a három házhűtőt járattuk percenként 1000-es fordulatszámukon.

Első tesztkörünkben az Obsidian 800D egészen jól szerepelt. Nyugalmi processzorhőmérsékletben ő volt a nyerő, és terhelve is hozta a sokkal kisebb házak szintjét. Miért érdekes ez? Azért, mert egy kisebb dobozt kisebb légszállítással is könnyebb átszellőztetni, mint egy lényegesen nagyobbat. Ráadásul az Obsidian nem is a szokásos, elöl (és oldalt) beszív, hátul kifúj szellőzési képlet szerint működik, hanem alulról kapja a friss levegőt, ami felül és hátul távozik. Ennek, és a nagyon masszív felépítésnek köszönhetően már most is halkabbnak hatott a Corsair óriása, mint a mellette dolgozó Casetek CK-1020. A processzorhűtő hangja a nagyobb belső térben mélyebb, kellemesebb tónusú volt.

A második körben percenként 1500-as fordulatra lassítottuk a processzorhűtőt. Ez a húzás – mint annyiszor korábban – most is sokkal halkabbá tette a rendszert, de hűtési teljesítménye nem romlott számottevően. Az Obsidian ugyan hátrébb csúszott egy hellyel, de lemaradása a legjobbakhoz képest is csak két fok volt. Hangban pedig eközben remekelt. Rezonanciának semmi nyomát nem tapasztaltuk, a jól elkülönített táp felől sem szűrődött át hang. A processzorhűtő enyhe duruzsolását kivéve az Obsidian alsó szegmenséből a felsőbe fúvó ventilátornak volt hangja. Érdekes, hogy ez a példány zajosabb volt a hátsónál, pedig egyforma fordulatszámmal és paraméterekkel bírtak. Megcserélve a kettőt fordult a hangossági helyzet is. Úgy gondoljuk, hogy ennek a zajos példánynak a leváltásával különösen halkká varázsolható az Obsidian.

Végezetül kikapcsoltuk a ház ventilátorait. Ez egy olyan nagy, alulról szellőző, alsó tápos doboznál, mint az Obsidian, egyenlő a halálos ítélettel. Hiszen ilyenkor az egyetlen, lassan járó processzorhűtőnek kell mozgatnia a levegőt. Bizony, ennek a feladatnak a nehézsége meglátszott a processzorhőmérsékleten. Az Obsidian az utolsó helyre csúszott vissza. Cserébe szinte némává tette a benne dolgozó konfigurációt.

Tartozunk még a merevlemez hőmérsékletével, melyet az oldalról szellőztetett hot-swap dobozba tettünk. Bekapcsolt ventilátorral még terhelés közben is alig melegedett 30 °C fölé, szellőztetés nélkül viszont már elég magas, 48 °C-os csúcsértéket mértünk.

Értékelés

Úgy gondoljuk, nagyon hatásosra sikerült a Corsair belépője a számítógépházak világába. Az Obsidian 800D egyből a legjobb és leglátványosabb óriástornyok közé sorakozott be, a Lian Li és a Silverstone társaságába. Nekünk ez a szigorúan letisztult forma nagyon tetszett, és dicséretes, hogy a hozzá szinte kötelező kiváló minőség és nemes anyagok sem hiányoznak. Nyilván a méret túlzó az átlagos konfigurációk számára, de szinte biztos, hogy az Obsidianba bemutatógépeket is szerelnek majd a Computexen vagy a CeBIT-en.

Különösen azért, mert elegáns külseje olyan nagyszerű belsőt rejt, amit még a konkurensek is ritkán tudnak felmutatni. A kábelezéshez kialakított rések kiválóak, a rendelkezésre álló hely királyi. Az Obsidian 800D-be bármit bele lehet építeni, amit csak a tervezők kitaláltak. Azért itt-ott még lehetne csiszolni ezen a nagyszerű terméken is. Nekünk például nem tetszett a kábelezést és első ventilátort letakaró műanyag elemek kivitelezése, illetve szívesen látnánk komolyabb zárszerkezetet a merevlemezeknél és a hatalmas oldallapoknál. Aztán itt van még az a fránya százezer forintos vételár. Mindent összevetve nekünk nagyon tetszett a Obsidian 800D. Bízunk benne, hogy rövidesen valamivel kisebb kivitelben és kedvezőbb áron is kapunk hasonló házat a Corsairtől.

Corsair Obsidian 800D

rudi

A Corsair Obsidian 800D házat az Expert Computer Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.