Ma elhagyjuk a böngésző-témát és más vizekre evezünk: a Microsoft rovat a redmondi cég cloud alapú szolgáltatásaival fog foglalkozni az elkövetkezendő néhány bejegyzés erejéig.
Manapság rengeteg helyen összefuthatunk ezzel a kifejezéssel, a legtöbb cég használja a cloud vagy a felhő szavakat, amikor bemutatásra kerül a terméke; kicsit olyan a dolog, mint amikor minden program nevének végéhez odabiggyesztették a 2000-es számot. De mi is az a cloud, mire jó, és tényleg szükség van rá? Ezekre a kérdésekre próbálunk választ adni a mai bejegyzés keretein belül.
A felhő, vagy másik nevén a számítási felhő rengeteg definicíóval megadható, a legtalálóbbat nemrég olvastam, miszerint a cloud egy metafora az internetre. A lényeg nagy vonalakban, hogy a nagyobb erőforrásigénnyel rendelkező (például sok számítással operáló vagy nagy tárhely-szükségletű) műveleteket nem a saját számítógépén, hanem egy térben elosztott rendszer segítségével végezteti el a felhasználó. Azaz a user számítógépe kvázi csak egy interfész, amelyen keresztül üzenetet küldhet a szervernek és igénybe veheti az általa kiajánlott szolgáltatást; a legtöbbször semmilyen további, ehhez szükséges szoftver nem fut a felhasználó gépén egy megfelelő kliensprogramon kívül, utóbbi ráadásul gyakran egy böngészőben manifesztálódik.
Felhasználói oldalon ráadásul gyakran (sőt: általában) nem is tudja az ember, hogy éppen egy felhő alapú szolgáltatást vett igénybe; persze ehhez hozzátartozik, hogy a cloud computing fogalom szinte bármire ráhúzható, amit hálózaton keresztül intézünk. A magas absztrakciós szintnek köszönhetően a teljes hardver- és hálózatmenedzsment terhe le van véve az utca emberének válláról, nem kell például azzal foglalkoznia, hogy hogyan jut el az általa szolgáltatott bemenet a hálózaton keresztül a szerverbe és hogy ott mi történik az adataival, miközben előáll a kívánt kimenet.
Utóbbiból egyébként a helyfüggetlenség is következik, ráadásul napjainkban egyre több mobil eszközön érhető el a felhő, így a készülékfüggetlenség is egyre komolyabb méreteket ölt. A szolgáltatásokat bármikor, felhasználói kérésre lehet igénybe venni (services on demand), a felhő alapú hálózatmodell rugalmas infrastruktúrája pedig úgy lett tervezve, hogy minden irányba bővíthető legyen a terhelésnek megfelelően. Az ilyen rendszerek további előnye a nagy és skálázható teljesítmény, az elosztott architektúra következményeként a magas rendelkezésre állás és megbízhatóság, valamint a biztonság; ráadásul a rendszer karbantartását sem a felhasználónak kell végeznie.
A felhő alapú számítások három típusát szokás megkülönböztetni; a csoportosítás alapja lényegében az, hogy mit kap a felhasználó, ha igénybe veszi az adott szolgáltatást. Az Infrastructure as a Service (röviden csak IaaS) esetében a felhasználó csak nyers hardveres erőforrásokat kap, azaz egy virtuális gépet; ilyen például az Amazon Elastic Computer Cloud. A Plaform as a Service (azaz PaaS) hasonló cipőben jár, itt a szolgáltató csak egy platformot biztosít a vásárlónak, amelyen az képes megoldani az adott problémát; ilyen például a Microsoft-féle Azure, a Google App Engine és az Amazon Web Services. A harmadik típus viszont teljesen elfedi a belső működést. A Software as a Service (azaz SaaS) alapú rendszerek nagyon egyszerű szoftveres interfésszel rendelkeznek, melyek minimális felhasználói interakció után megoldják az adott problémát; általában egyébként ez a típus a leginkább jellemző a mai cloud szolgáltatásokra.
Napjaink legnagyobb szolgáltatóinak egyike a Microsoft, amely a már említett Azure mellett rengeteg felhőt üzemeltet, mint például a Live alapú szolgáltatások, az Office Web Apps, az XBox Live és a Bing, csak hogy a legismertebbeket említsem. A nagyok közé tartozik még például a Google, az Amazon, a Yahoo! és az IBM, velük csak érintőlegesen foglalkozunk, a következő néhány cikk témája a rendmondi szoftveróriás cloud megoldásaira lesz kihegyezve.
dr. Kind
