A hét első fele izgalmas volt a PC-piac számára, ugyanis Kyle Bennett, a HardOCP tulajdonosa még december 5-én hintette el egy fórumbejegyzésében, hogy az Intel és az AMD aláírt egy licencmegállapodást, amelynek keretében AMD grafikus fejlesztéseket használhat fel az Intel. Ez azonban a forrástól függetlenül erősen pletykaként értékelhető, legrosszabb esetben maximum kiderül, hogy nem igaz, de mi van akkor, ha mégis? Mire vonatkozhat egyáltalán egy ilyen megállapodás?
Kezdésnek érdemes kiemelni, hogy az Intel és az AMD között már eleve létezik egy úgynevezett keresztlicenc-szerződés, amely pont az elmúlt évben került megújításra. Ez tulajdonképpen kimondja, hogy a két cég felhasználhatja egymás szabadalmait, legalábbis addig, amíg ez a szerződés él. Ez azonban csak a szabadalmakra vonatkozik, valós hardverdizájnokra nem.
Amennyiben az Intel tényleges IP-ket, azaz szellemi tulajdonokat szeretne licencelni az AMD-től, azt háromféleképpen tudják megtenni. Egyrészt ott az AMD Semi-Custom divíziója, amely megtervezi a megrendelőnek a szükséges lapkát, és egy kiválasztott bérgyártónál azt le lehet gyártatni. Utóbbit akár meg is oldhatja az Intel. A Semi-Custom divízión keresztüli üzlet előnye a naprakész hardverdizájn, ugyanis ilyen formában lehetőség van arra, hogy az AMD a legfrissebb részegységeket kínálja fel a megrendelőnek. Hátránya viszont, hogy ez elég drága, mivel az AMD kvázi OEM beszállítóként dolgozik. A másik opció magának a sematikus dizájnnak a licencelése. Ilyet az AMD direkten nem csinál, de nyilván van az a pénz, amiért bevállalnák. A sematikus dizájn viszont nem fizikai, vagyis ezt a megrendelő megkapná, és meg kellene oldani a fizikai implementációját az adott gyártástechnológiára. Ez az üzleti modell már olcsóbb, hiszen kvázi terveket szállít az AMD, viszont abból a szempontból hátrányos, hogy az Intel folyamatosan hátrányban lenne az AMD saját termékeihez képest, ugyanis mindig egy generációval korábbi dizájnokat szereznének csak.
A sematikus dizájn licencelése egyébként nem különbözne attól, amit például az ARM vagy az Imagination csinál az ultramobil IGP-k piacán. Ott is elérhetővé válnak a megrendelőknek a legújabb fejlesztések, és bizonyos idő elteltével be is futnak az ezeket használó rendszerchipek. Ellenben a leggyorsabb IGP-ket mindig olyan cég szállítja, amely házon belül végezte a fejlesztést, tehát ez az üzleti modell a nyilvánvaló financiális előnyök mellett nyilvánvaló versenyhátrányokkal is jár. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az Intel régebben igen sokáig épített az Imagination IGP-ire, és bizony inkább kihátráltak az üzletből, mert nem volt kedvező számukra, hogy a teljesítmény tekintetében lemaradtak az élmenőkhöz képest.
A fenti kép opció közül igazából egyik sem megfelelő az Intelnek. Előbbivel az AMD-nek túl sok pénzt kellene fizetni, míg utóbbival állandó, egy generációnyi versenyhátrányt vásárolnak csak, egy harmadik lehetőség azonban reális opció lehet. Alapvetően az Intel grafikus fejlesztései nem rosszak. A legnagyobb hátrányt ott szedik össze, hogy a konkurensekhez képet nagyságrendekkel kevesebbet költenek a szoftvertámogatásra, ami egy grafikus vezérlőnél nem kedvező. Ez egy valós probléma, de a megoldásához nem kell az AMD.
Az aktuális hardverdizájn, ezen belül is a legújabb kialakítású Gen9 vagy újabb architektúra több szempontból elég jó. Persze lényegesen több tranzisztorból hozható ki egységnyi teljesítmény, de az Intelnek ezzel eddig nem volt baja. A multiprocesszorok felépítése sem elmaradott, például a geometry shader lépcsőt, illetve a ROVs (rasterizer ordered views) funkciót elképesztően gyorsan futtatja az Intel IGP-je, de komoly pechje az Intelnek, hogy ezeket nem igazán használják a fejlesztők. A hardveren belül azonban vannak nagyon gyenge pontok, ilyen a például a parancsprocesszor, a ROP és néhány fontos funkció támogatásának hiánya.
Bőven elképzelhető, hogy az Intelt nem érdekli egy teljes Radeon IP. Egyszerűen csak szükségük van az AMD parancsprocesszoraira és ROP blokkjaira. Ezen a két területen az AMD élmenőnek számít, és nem mellesleg a ROP blokkjaik kis átalakítással kompatibilissé tehetők az Intel architektúrájával is. A parancsprocesszorok beépítése sem lenne túlzottan nagy munka. Szimplán átvehető az AMD queue nyelve is, vagy akár a HSA alapítványé. Utóbbi még kedvezőbb is, mert kompatibilisek vele az AMD parancsprocesszorai, és az Intel olcsóbban megúszná, ha a HSA-nak fizetne éves tagsági díjat.
Az AMD parancsprocesszoraival járulékosan érkezhet a DirectX 12-es ExecuteIndirect funkciójának támogatása is, amelyet az Intel hardverei ma még csak emulálni tudnak. Ez azért baj, mert jelentős többletterhelést ró a processzorra a rendszer működtetése, miközben a konkurens hardverek ettől teljesen mentesülnek, vagyis több processzoridő marad a jelenetszámítással kapcsolatos feladatok feldolgozására. Ráadásul az Intel korábbi előrejelzéseivel ellentétben az ExecuteIndirect nagyon terjed. Többek között a Frostbite videojáték-motor legújabb verziója is használja, ami már önmagában is komoly indok a direkt támogatásra.
Ha tehát igazak a pletykák, akkor a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy az Intel részegységeket licencelne az AMD-től, amelyekkel lecserélik a saját, eléggé elmaradott hardverelemeiket, de a multiprocesszoraiktól semmiképpen sem érdemes megválniuk, mivel nagyon előnytelen üzlet mellett kapnának azoknál jobbat.
