PH! blog: közösségiesedgetünk..?

Bár sokan a Prohardver történelmének következő epizódját várjátok, azt az ős site-ot (RiO) feltámasztani akkora meló lesz, hogy egyelőre rágondolni sem merek. Beszéljünk inkább egy kurrens dologról: ma látástól mikulásig Facebook, Twitter share gombokat, ikonokat és egyéb közösségi izéket hekkeltünk (-tem).

Iszonyú divatja van ma a "közösségi médiának", a "social networking"-nek és mindennek, ami "web2", meg "web3", meg "közösségi". Hívószavak ezek... hogy egy régi, klasszikus reklámot idézzek: hogy milyen weboldalakat szeretek? A közösségi weboldalakat. Bármi, ami közösségi, az jöhet! Nos, lerágott csont ezen elmélkedni is, számos hazai önjelölt internetguru megjósolta már, hogy a mezei, sima weboldalak ideje lejárt, kivénhedt dinoszauruszok ezek, a mai megosztós-közösségis internetes világban semmi keresnivalójuk.

A helyzet az, hogy nem tudjuk, hogy igaz-e a fenti állítás. Weboldal vagyunk, a kihalós-dinoszauruszos fajtából. (még egy nyomorult "használhatod a Facebookos logined is" közös beléptetési rendszerünk sincs) Érzékeljük, hogy most a Facebook a "menő". Látjuk, hogy mindenki pakolja ki ezeket a megosztós ikonokat, mint az őrült. Újabban állítólag  hirdetni is a Facebookon a menő. (épp kezdtünk beletörődni az Adsense-be, erre most még ez is... tiszta Szkülla meg Karübdisz)

Mit tehet az egyszeri jómunkásember?

Kiraktuk.

Mi is. Szégyellem, utálom, dühös vagyok miatta, de kiraktuk. Még nem minden portálunkra, de ez csak átmeneti, oda is készülnek a konok ikonok. Őszinte leszek: utálom a Fácsét. Már a WiW-et is utáltam. Mi az 'stent lehet azon naphosszat lógni? Oké, szuper, betalált a régi haverom, akivel 20 éve nem beszéltünk. Váltottunk pár üzenetet, találkoztunk is egyszer. Még tavaly. Azóta nem beszéltünk. Persze igazából ettől még örülök, hogy dumáltunk, és ha valami, ez tényleg konkrét előnye ezeknek a közösségi site-oknak. Ez az egy.

De ez a lájkolás... Uhh. Brrr. Grrrr... 'nyádat lájkold, kicsicsávó! Énengem te ne jelöjjé' be! Ehh, hiába minden. Akit nem lájkolnak, nem jelölnek, az előbb-utóbb csontvázként végzi egy múzeumban. So say we all.

Másik ""kedvencem"" a Twitter. Biztos nem kéne így éjjel fél egykor felhergelni magam, de valaki magyarázza már el, hogy mi értelme van? Negatívabb pillanataimban hajlamos vagyok úgy látni, hogy tele van önjelölt észosztókkal, akik nagy határozottsággal mellénnyel böfögik bele a nagyvilágba a hülyeségeiket gondolataikat. Esetleg Zimánylindák mások leírják, hogy most vásárolnak shoppingolnak, kajcsi van, ülés a wc-n, jajjdejófilmetláttam. Kell ez? Fontos információk ezek? Tényleg kell a sok "frissítés"?

Már a blogok hajnalán is totál kész voltam, pár évvel később meg el sem hiszem, hogy ezt mondom, de a végén még visszasírom őket... egy bloghoz vannak kommentek, körbe lehet járni témákat, igazából bármilyen komoly lehet. Egy egyszemélyes portál, fórummal. (ki emlékszik még a tavalyelőtti bloghájpra? akkor a blogokról mondták, hogy kinyírják majd a nagy kiadók weboldalait.)

Álszent a rinya persze, hiszen mi is kiraktuk. Van Twitter csatorna, Facebook oldal, minden. Igen, így van, nem merünk abszolút szembemenni az árral, nem vagyunk elég tökösek nagyok hozzá. Milliók használják itthon is a Facebookot (egy darab, konkrétan), bodorság volna rálegyinteni. Úgyhogy mostantól lehet megosztani, kattogni, lájkolni meg minden. Elnézést mindenkitől, akit ez halálra idegesít, nekem is egy foghúzás (kellően perverz a "sorstól", hogy nekem kell megcsinálnom). Azoktól is elnézést, akiket esetleg ez a bejegyzés bánt/sért, nem állt szándékomban ilyesmi.

No meg, ha már így alakult, igyekszünk majd kihozni az egészből a maximumot. Igen, tudom, egyelőre robot pakolja fel ész nélkül a híreinket, és így nem sokat ér az egész... de a cél az egyedi, normális tartalom. Akár a Fácsén, akár a Twitteren. Mellesleg a Twitter csatorna már pörög is, Rudi, Abu és Lajoska tolják fel a backstage infókat. (ennyi önreklám belefér)

Nyilván előfordulhatnak bugok, botladozások, mi is most tanuljuk ezt az egészet... de idővel kiforrja majd magát. Mint tette azt a Prohardver is. (utólag is szori például a milliószor kimenő RSS hirdetésekért... nem szándékos, próbáljuk jól leprogramozni/implementálni az egészet)

Most kiposztolom ezt a bejegyzést, és azonnal sunázom a lájk gombot.

Azóta történt

Előzmények

  • A PROHARDVER! történelme, 2. rész

    Tíz éve a teljes ismeretlenség homályából elindultunk... és még két évig ott is maradtunk.

  • PH!-sok, szevasztok!

    Hamarosan tíz éves lesz a Prohardver, ennek apropóján szerkesztőségi blogot indítunk. Fókuszban a múlt, jelen és a jövő.