Újabb olcsó Packard Bell notebookot vettünk elő a legutóbbi blogos tesztsorozatunk óta, aminek főszereplője az EasyNote TV44 volt. Most a középpontba viszont egy TE szériás gép került (pontosabban a 15,6"-es TV11), ami elméletileg házon belül lejjebb van rangsorolva, mint az említett TE, de jelen esetben egy picit jobb konfigurációra tettünk szert, így a múltkori 105 000 forintos tétel helyett 120 000 forinttal kell számolni (2 év garanciával), ha nincs szükségünk operációs rendszerre. Ha mégis, akkor 26-29 000 forintot nyugodtan rászámolhatunk – és utóbbi esetben most ingyen frissíthetünk Windows 8-ra.
[+]
A picit jobb konfiguráció jelen esetben a Pentium Dual Core sorozatú processzor helyett a Core i3-2370M-et jelenti, így a Sandy Bridge platform nem szenved csorbát a Pentiumból hiányzó képességek (AVX, Quick Sync Video, InTRU 3D, Wireless Display, Clear Video HD) szempontjából. Ezúttal viszont eltekintenénk a processzor sebességének mérésétől, hiszen a Sandy Bridge megjelenése óta a komplett platformot leteszteltük oda és vissza is, így korábbi blogos és PROHARDVER! notebooktesztek alapján be lehet lőni a CPU teljesítményét, illetve a grafikus vezérlőét is, ami természetesen a processzorba integrált darab.
[+]
A konfiguráció további elemei közt találunk még 4 GB DDR3 memóriát, 500 GB-os merevlemezt (5400 rpm), Gigabit Ethernetet és IEEE 802.11b/g/n Wi-Fi-t, illetve kártyaolvasót és 1,3 megapixeles webkamerát is. Fontos adat még a kijelző felbontása, ami 1366x768, valamint az akkumulátor kapacitása, ami ez esetben 48 Wh. De nem szaladnánk ennyire előre, előbb a külsőségeket vizsgáljuk meg. Nyilvánvalóan egy köztudottan belépő konfigurációtól most sem vártunk el semmi olyat, ami a felsőbb kategóriában jellemző. A TE11 nem kicsi (381 x 253 x 34 mm) és nem is nevezhető könnyűnek (2,7 kg). A fedél fényes műanyag, az alsó borítás pedig szintén műanyag, de matt. Az anyaghasználattal alapvetően nincs baj, a régebbi notebookokét idézi, de masszivitás tekintetben gyengébb a TV44-nél. Ez főleg alul az optikai meghajtó környékén érezhető, de a csuklótámasz is puhább a megszokottnál. Szerencsére a zsanér viszonylag jól sikerült, noha remegésre hajlamos, de ennél jóval drágább notebookoknál is előfordul ez.
[+]
A csatlakozók elhelyezése hagyományosnak mondható, azaz minden a notebook két oldalán kapott helyet, leszámítva a kártyaolvasót, ami az első élbe van beépítve az állapotvisszajelző LED-ekkel egyetemben. A csatlakozók száma is átlagos, három darab USB 2.0-s kapu, egy HDMI, egy analóg VGA, egy RJ45 LAN és két 3,5 mm-es audio jack, plusz töltőcsatlakozó.
[+]
[+]
Ha már a külsőt elemezzük, vessünk egy pillantást a beviteli részlegre is! Az érdes felületű touchpad itt még nem ölt levesestányér méretet, de jobb oldaláról nem hiányzik a görgetősáv, és két gombja pedig látszólag nem különül el egymástól. Használat közben egészen pontosan tette a dolgát, így erre nem volt panasz. A billentyűzet már kevésbé ergonomikus, ami abból fakad, hogy a gombokat kissé összezsúfolták, főleg a kurzorgombok környéke kaotikus kissé. Pedig a gombok mechanikája meglepően jó, a vékony gépek rövid úttal megáldott, nyomáspont nélküli szigetes billentyűzeteinél jobb érzést keltett.
[+]
Bár processzorteljesítményt nem mértünk, a merevlemez, akkumulátor és kijelző triót megvizsgáltuk, de hogy mire jutottunk ezekkel, azt a következő részben írjuk meg!
