Bár az idei IDF hivatalosan még nem vette kezdetét, az információk már szivárognak a rendezvényről, hiszen a média már bepillanthatott a kulisszák mögé. Ahogy azt várni lehetett az egyik fő téma az Ivy Bridge kódnevű lapka, ami az Intel első, úgynevezett APU-ja lesz, vagyis a Santa Clara-i óriásvállalat is belép a heterogén módon programozható chipek – egyelőre még nem túl élénk – versenyébe. Ezt a manapság terjedő jelölési formát az Intel valószínűleg kerülni fogja, hiszen az AMD találta ki, de a lényegi működésen ez mit sem változtat.
A új lapka több szempontból is a Sandy Bridge továbbfejlesztése, de komoly újításokkal is lehet majd találkozni. Az LGA1155-ös tokozású Ivy Bridge APU már 22 nm-es gyártástechnológiával készül, és továbbra is négy központi processzormagot alkalmaz. Ezen a ponton nagyon keveset változik a rendszer az aktuális fejlesztéshez képest. Lényegében nem várható komoly újítás, csupán némi finomhangolásra lehet számítani, ami a vPro technológia továbbfejlesztését célozza meg, azon belül is az AMT, azaz az Active Management Technology fejlődik. A hírek szerint az AVX utasításkészlet is kiegészül pár extra instrukcióval, de egyelőre erről keveset tudni. Az új chip kialakítása nagyon hasonlít majd az elődhöz, vagyis egy méretes, közös L3 gyorsítótárra lehet számítani megosztva a feldolgozó processzorok között. A memóriavezérlő marad kétcsatornás, és továbbra is a DDR3 szabványt támogatja. A hivatalosan kezelt maximális effektív memória-órajel még nem nyilvános, de a Sandy Bridge 1333 MHz-es paraméteréhez képest várhatóan előrelépés történik. Újdonság még a PCI Express 3.0-s vezérlő bevezetése, mely a hírek szerint 16 csatornát biztosít majd.
Az igazán komoly változás a grafikus processzor oldaláról éri a rendszert. Az Intel látja, hogy jelentős mértékben nő a GPU erejét kihasználó általános alkalmazások száma, így teljesen világos, hogy a grafikus mag teljesítménynövelését kell előtérbe helyezni. Az új HD Graphics továbbfejlesztett multimédiás képességeket kínál, azon belül is gyorsul a Quick Sync Video szolgáltatás. Az Intel nagyjából kétszeres teljesítményelőnyről beszél. Arról nincs pontos információ, hogy a dedikált transzkódoló okosabb lesz-e, azaz a H.264/MPEG-4 AVC, a VC-1 és az MPEG-2 mellett támogat-e majd új formátumokat.
Az integrált grafikus mag az alaparchitektúrát tekintve a HD Graphics család része lesz, de ezen a ponton rengeteg változás történik a Sandy Bridge-hez képest. Az új IGP elnevezése még nem nyilvános, de annyi már biztos, hogy 16 darab shader egységet tartalmaz, és ezek széles vektorfeldolgozók lesznek. Valószínűleg a működésben is komolyabb átdolgozás történt, így hatékonyabbak lehetnek az előző generációs megoldásnál, hiszen a DirectX 11-es API és a DirectCompute 5.0 támogatása is biztosított az új rendszeren belül. Az Intel adatai alapján az IGP teljesítménye 60%-kal nő a 3DMark Vantage performance módja alatt, és 30%-kal jobb eredményt lehet várni a 3DMark 06 futtatása esetében is, mindezt a HD Graphics 3000-hez viszonyítva. A játékokról egyelőre nem volt szó, és az is kérdéses, hogy a vállalat megtartja-e a Sandy Bridge esetében bevezetett, L3 cache írási lehetőségét az IGP számára. Ez a koncepció elméletben nagyon jó, de láthatóan nem működik jól az erre fel nem készített programok mellett, így ha meg is marad a támogatás, mindenképpen jobb korlátozásra van szükség, hiszen az új IGP már több szállal dolgozik, mint a régi. A jelenleg használható szálankénti 32 kB-os lefoglalási egységet számítva az Ivy Bridge APU akár 4 MB-os területre is írhatna az L3 gyorsítótárban, ami a processzormagok teljesítménye szempontjából nem egészséges, hiszen sokszor kell a rendszermemóriához fordulni az adatért, és ez komoly probléma lehet a program futtatásában. A megoldás többféle lehet. Maradhat minden a régiben, és az Intel – a Sandy Bridge-hez hasonlóan – a driverből szűri majd ki azokat a programokat, amelyeknél az IGP L3 gyorsítótárba való írása problémát jelent. A funkció egy alkalmazásprofillal egyszerűen letiltható. Elegánsabb lenne azonban egy hardveres kontroll, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a szálakhoz rendelt terület kapacitásának csökkentése. Esetlegesen opciós megoldás egy dedikált rész L3 cache-en belül kifejezetten az IGP számára fenntartva, így a rendszer nem befolyásolná negatívan a processzormagok teljesítményét. Bármit is választ az Intel, valamilyen szinten megoldást kell találni a problémára, mert az Ivy Bridge már heterogén módon is programozható, így a rendszer képes futtatni az OpenCL-re írt alkalmazásokat, és nemcsak a processzormagok, hanem maga az IGP is kezeli majd az OpenCL 1.1-es platformot. Az OpenGL esetében az Intel csak a 3.1-es felület támogatásáról beszél, ami feltételezhetően egy szoftveres korlát, hiszen a hardver DirectX 11-es támogatásából kiindulva minimum 4.0-s verzió kezelése lenne elvárható. Valószínű, hogy erre később meg is lesz az esély, csak az OpenGL driver a kevés alkalmazás következtében nem élvez prioritást.
Az IGP konfigurációját tekintve most is két verzió várható. A teljes értékű változat biztos, hogy 16 shader egységet kap, míg a butított megoldás a tudás tekintetében képes mindarra, amit a nagyobbik testvér kínál, de kevesebb shader egység lesz befogható, ám a konkrét számokról még nincs pontos adat. Bár 2012-ben nem számít eget rengető újdonságnak, de végre megjelenik a 23,976 fps-es lejátszási mód támogatása, így az új rendszer akár a HTPC-kbe is ideális lehet. Ehhez azonban nem elég csak az Ivy Bridge APU megvásárlása, szükséges egy új 7-es szériás vezérlővel felszerelt alaplap is.
Az Intel ugyan a 6-os szériás vezérlőt tartalmazó alaplapok és az Ivy Bridge APU kompatibilitásáról nem beszélt, de olyan hírek érkeznek, hogy a támogatás nem lesz általános. Ez azt jelenti, hogy egyes alaplapokon az Ivy Bridge alkalmazása kizárt. Ide tartoznak a Q65, a Q67 és a B65 vezérlőt alkalmazó termékek. Az asztali piacon elterjedt H67, P67 és Z68 jelzésű vezérlőhidak esetében a támogatás több dologtól függ, így általánosan nem lehet kimondani, hogy a kompatibilitás megoldott. Ami egyelőre biztos, hogy ha egy alaplap képes is az Ivy Bridge használatára, az sem jelenti azt, hogy minden funkció elérhető ugyanis egyik 6-os szériás vezérlő sem képes majd kihasználni az vPro technológia új fejlesztéseit. Ennél több adat egyelőre nincs. A rendezvényről származó információk szerint az alaplapgyártók valamivel az Ivy Bridge APU-k megjelenése előtt bejelentik, hogy mely alaplapok képesek a termékeket kezelni. A bejelentés azért nem történik meg most, mert maguk az alaplapgyártók sem tudják még, hogy az Ivy Bridge APU-k hibátlan működéséhez milyen UEFI specifikációk szükségesek. Ez döntő fontosságú adat, hiszen ahogy egy korábbi hírben már megírtuk az egyes modulok frissítése nem kivitelezhető otthon, vagy esetlegesen szervizben. Jelen pillanatban előfordulhat az is, hogy az egyes alaplapokból új revíziót kell kiadni, hogy azok támogassák az Ivy Bridge-et.
A mobil piacra szánt Ivy Bridge APU-k esetében az Intel egy lépést tesz előre, és bevezeti az állítható TDP keretet. Lényegben arról van szó, hogy minden lapkának három TDP érték definiálható. Az alapértelmezett TDP osztály a köztes érték, és ez nem fog különbözni a manapság látható paraméterektől. Ez lesz az a beállítás, ahol a processzor optimális szinten működik, a teljesítmény és az energiahatékonyság szempontjából. Lesz azonban egy cTDP down és egy cTDP up paraméter is. Az előbbi az energiahatékonyságra helyezi a hangsúlyt, így a termék TDP fogyasztása csökken, ám ezzel együtt a teljesítmény is megcsappan, ugyanakkor az akkumulátor üzemideje növelhető. Az utóbbi opció már a teljesítményt tartja szem előtt, vagyis a fogyasztás nő, de ezzel a termék is gyorsul. Hogy mikor melyik lesz jó, azt ki kell tapasztalni. A vezérlés nem automatikus, vagyis a felhasználó dönti el, hogy melyik TDP keret legyen aktív. Nyilván ha fontos az üzemidő, akkor egyértelműen a cTDP down paraméter a nyerő, míg otthon a notebook állandó áramellátása mellett a cTDP up beállítást érdemes választani.
A TDP keretek egyébként termékenként eltérőek. 17 wattos osztályba sorolt Ivy Bridge APU-k cTDP down és cTDP up opcióval rendre 13 és 33 wattot fogyaszt. Utóbbi érték mellett már nem biztos, hogy az adott mobil masina képes stabilan működni, így egy extra hűtést biztosító dokkoló mindenképpen javasolt. Valószínűnek tűnik, hogy egyes termékek esetében ez a beállítás dokkolás nélkül nem is lesz elérhető. Természetesen a konfigurálás a nagyobb fogyasztású mobil APU-kra is kiterjed, így egy 55 wattos csúcsmodell fogyasztási kerete 45 és 65 watt is lehet a felhasználó egyéni döntése alapján.
Egyelőre ennyit lehet tudni az Ivy Bridge APU-ról, de még meg sem kezdődött az IDF, így a héten biztos lesznek kiegészítő információk. A hírek szerint a start valamikor 2012 tavaszán valószínű, azon belül is április vagy május van megjelölve.
