Iszonyatosan nagy tömörülés látszik az Intel szerverpiaci terveiben, hiszen a Cascade Lake generáció után igen gyorsan jöhet három platform. Ez nem túl optimális a gyártópartnerek számára, hiszen egy platformra sem olcsó rendszereket kiadni, hát még háromra.
Jelen állás szerint úgy néz ki, hogy a Cascade Lake után, nagyjából 2019-es esztendő végén érkezik a Cooper Lake. Erre úgy tűnik, hogy minden cég vevő, mivel a 10 nm-es node felé megcsappant a partnerek bizalma, így akarnak egy olyan, viszonylag modern alapot, amit akkor is tudnak kínálni, ha bekövetkezne a legrosszabb, és az Intel törölné az Ice Lake szerverprojektet. Utóbbi azonban még nincs szóban, az Ice Lake 2020-ban, az esztendő második felében elérhető lehet, valószínűleg az Intel mindent meg fog tenni ennek érdekében.
A problémát a konkurens Rome platform jelenti, aminek a mintáit már szállítja az AMD, és a teljesítményadatok váratlanul erősnek tűnnek. Arra számított még az Intel is, hogy a Cascade Lake nem lesz elég combos a jövőre érkező Rome ellen, de eredetileg nagyjából 30-40%-ra volt kalkulálva az AMD megoldásának tempóelőnye, tokozásonként mérve. A jelenlegi adatok viszont 60-70%-ról szólnak, és ez még az Ice Lake számára is olyan határvonal, amit nem biztos, hogy meg tud ugrani. Valószínűleg emiatt már 2021-es év első felében megérkezhet a Sapphire Rapids, méghozzá a harmadik generációs 10 nm-es node-on, amely most a legfontosabb projekt az Intel portáján belül.
A friss hírek szerint a Sapphire Rapids elsődleges fegyvere a lapkán belüli, processzormagok közötti kommunikáció átdolgozása lesz. Ez lehetővé teszi több mag, korábbinál sokkal hatékonyabb, valós skálázódást adó beépítését, amivel jelentősen nőhet a tokozásra levetített teljesítmény. Arról nem szól a fáma, hogy az ominózus lapkából több lesz-e a tokozáson, nyilván a fenti információ ezt nem zárja ki.
Az látszik, hogy az Intelnél a korábbi évek láblógatós fejlesztési modelljét soha nem látott sebesség váltotta fel. Gyakorlatilag majdnem másfél éves időtávon belülre terveznek három szerverplatformot. Nagy kérdés, hogy ezt a partnerek hogy fogják bírni anyagilag, hiszen ha mindre akarnak szervereket építeni, akkor majdnem meg kell háromszorozniuk az éves fejlesztési büdzséjüket.
Érdekesség, hogy a Sapphire Rapids mellett jöhet egy újszerű termékvonal is, ugyanis olyan terv is van, amely az említett lapkát összekötné a Juniper Sound kódnevű GPU-val, méghozzá közös tokozáson, több UPI kapcsolaton keresztül, így a GPU a saját memóriája mellett elérné a rendszermemóriát is. Ez lehet az első komolyabb projektje az AMD-től Intelhez igazolt Raja Kodurinak, aki pontosan tudhatja, hogy a korábbi munkahelyén is ugyanilyen formában, a PCI Express leváltásával újítanák meg a GPGPU-t a szervereken belül. A konkurens AMD ezt a rendszert már a 7 nm-es Zen 2 magokat használó processzorokkal kipróbálná, hiszen ezekben lesz négy darab GMI link, és "egészen véletlenül" pont ugyanennyi kerül a Vega 20-as, 7 nm-es node-on készülő GPU-jukba. Az Intel viszont itt nincs igazán lemaradva, mert valószínű, hogy a legfőbb konkurensük ezt egyfajta nulladik generációs projektként kezelik, így leginkább a kiválasztott partnerekhez fog csak eljutni. Ugyanakkor 2020-ban, az új alapokra helyezett, Milan kódnevű szerverplatformnak már a része lehet, tehát az Intelnek is gyorsan kell dolgoznia, hogy erre a lehető leghamarabb válaszoljanak.
Ennyire integrált formában a GPGPU már az Intelnek is érdekes, mert a jelenlegi x86/AMD64-es szerverekben a PCI Express nagyon korlátozza a gyorsítók valós képességeit. Ugyanakkor egészen új lehetőségek nyílnak meg, ha a GPU a CPU-n keresztül, gyakorlatilag memóriakoherens formában eléri a teljes rendszermemóriát, a dedikált fedélzeti tár pedig egyfajta gyorsítótárként funkcionál majd.
