Az Intel friss, szerverpiacra vonatkozó útitervét adott le partnereinek, amely egészen érdekes az eddigi adatokat figyelembe véve, ugyanis rengeteg termékskálát konkrétan egybeolvaszt a cég, de ne rohanjunk ennyire előre.
A jelenleg elérhető dizájnok viszonylag hamar leváltásra kerülnek. A Sapphire Rapids helyére az Emerald Rapids érkezik, míg a Ponte Vecchiót a Rialto Bridge váltja. Egyik esetben sem érdemes meglepődni, mivel korábban is ez volt a terv, de annyival több információ van már, hogy az érkező újdonságokat legalább a főbb partnerek megkapják idén. Egyébként ez sem mondható egyedinek a szerverpiacon, igen tipikus, hogy egy érkező platformhoz a kiemelt ügyfelek hamarabb hozzájutnak.
Érdekesség, hogy a HBM-es Sapphire Rapids megmarad, azt tehát nem váltja le a cég, amire az lehet a magyarázat, hogy olyan jelentős előnyt az Emerald Rapids nem tartogat, hogy megérje erre is HBM-es kiadással előállni.
A nagy projekt továbbra is a Granite Rapids, amely 2024-ben futhat be a Sierra Foresttel egyetemben. Ezek ugyanazt a platformot használják, tehát a foglalat tekintetében kompatibilisek egymással, így szabadabb lesz az átjárás az ügyfelek számára az eltérő céllal készülő processzorok között.
Ami érdekes, hogy az XPU-ként aposztrofált Falcon Shores kódnevű fejlesztés bizonyos termékskálákat kvázi módosít. Az Intel friss terveiben összeolvasztja gépi tanulásra szánt, illetve a HPC-piaci szegmenseket. Ezt úgy kell elképzelni, hogy innentől kezdve az Intel kínál a partnereknek egy alapot, ami lényegében egy CPU és egy GPU chiplet lesz, majd az ügyfelek ezek mellé tervezhetnek további két chipletet. Nyilván ez sem újdonság, hiszen korábban írtunk már róla, friss információ azonban, hogy a szervergyártók is gondolkodhatnak úgy, hogy felmérik a tipikus igényeket, és terveztetnek maguknak egyedi lapkát, majd azt csak saját maguk árulják a készülő konfigurációikban. Persze ez nem kötelező, lehet kérni a két alap chipletet is tetszőleges összeállításban, az egész mögött viszont biztosan van egyfajta stratégiai szándék az Intel részéről, hogy a gyártópartnereik legyenek bevállalósabbak, és elkezdjenek új szinten versenyezni egymással.
Ez egy rendkívül fontos változást hoz a vállalat üzletstratégiájában, innentől kezdve ugyanis a partnerek nem tudják ellenőrizni a gyakorlatban, hogy mit vásárolnak. Jó előre le kell adni a rendelést, hiszen az Intelnek is időre van szüksége ahhoz, hogy letervezze a chipleteket. Van ebben egyfajta kockázat, elvégre a kért dizájn esetleges csúszása esetén ez csak az adott megrendelőt vagy gyártópartnert érintené, amely így versenyhátrányba kerülne a többiekkel szemben. Erre persze lehet reflektálni a szerződésekben különféle kompenzációt garantáló kiegészítésekkel.
A Falcon Shores koncepciójának egyébként kvázi muszáj működnie, ugyanis az egyedi lapkákra szüksége van az Intelnek az IDM 2.0-s stratégia kapcsán, hiszen valamit gyártaniuk kell majd a rengeteg épülő üzemben.
