Bevezetés
December végén publikáltunk egy bejegyzést a blogban, amely a Samsung Galaxy Tab képernyőjével foglalkozott; ott említés szintjén szóba került a készülékben alkalmazott érintésérzékelési technológia is. A mai bejegyzést viszont teljes mértékben ennek szenteljük, lássuk tehát, hogyan is működik a táblagép kapacitív kijelzője!
Hogyan is működik ez?
A kapacitív érintésérzékelési technológia a rezisztívvel ellentétben nem a képernyő fizikai benyomódását figyeli, hanem egy eltérő trükkhöz folyamodik. Míg a régebbi és ebből adódóan olcsóbban előállítható technológia (ez lenne a rezisztív) a képernyő felett elhelyezkedő nagyon vékony, eltérő feszültségű panelek összenyomódását regisztrálja (pontosabban az elektromos tér megváltozását az adott pontban), a kapacitív kijelző másfajta működéssel operál.
A képernyő gyakorlatilag egy szigetelő rétegből (általában üveg) és egy vezetőből ál, emiatt nem tudunk ilyen típusú kijelzőket kesztyűben vagy "hagyományos" stylusszal vezérelni. Miután az emberi test is vezeti az elektromosságot, érintés hatására a megfelelő pont környékén torzul az elektrosztatikus mező, a kontroller pedig ez alapján számítja ki az érintés pontját. Az emberi beavatkozás helyének meghatározására több algoritmus is létezik, a Galaxy Tab (és a mai kapacitív mobil készülékek) az úgynevezett mutual capacitance, azaz kölcsönös kapacitív technológiát alkalmazzák.
Ennek lényege a következő: a szigetelő felület alatt egy vízszintes és függőleges, vezető tulajdonságú rács feszül (úgynevezett X-Y grid, azaz X-Y rács, ahol a két betű a kétdimenziós Descartes-féle koordinátarendszer megfelelő tengelyeit jelöli), amely az egyes szakaszok metszéspontjában képes mérni az előbb említett elektromos mező töltésének megváltozását. Magyarul például egy 32 x 32 pontos mátrix esetében összesen 1024 helyen vizsgálhatunk. Ha az ujjunkkal (vagy bármilyen egyéb vezető tulajdonságú anyaggal) hozzáérünk a képernyőhöz, a töltés csökken az adott pont környezetében, így meg lehet állapítani a beavatkozás pontos helyét.
Na és hogy néz ki a Galaxy Tabben?
A Samsung táblagébébe az Atmel cég megoldását, a maXTouch család egyik tagját választották. A kaiforniai cég nem kezdő az elektronikai termékek terén, hiszen a világ egyik legnagyobb mikrokontroller-gyártójáról van szó, akik szép lassan elkezdtek érintésérzékelő lapkákat készíteni. A maXTouch-on belül három termékcsalád létezik: a Single Touch, mint a neve is mutatja, egyszerre egy interakciót képes érzékelni, a Two Touch érintésérzékeny billentyűzetek számára készült, a Tabben pedig az Unlimited Touch család egyik tagja teljesít. A mobil készülékeknél egyelőre ismeretlenül csenghet az Atmel neve; a gyártó érintésérzékelő chipjeit először a HTC használta, ezen felbuzdulva a Samsung is kipróbálta a Galaxy S-ben és az első táblagépükben.
A technológia a neve ellenére nem képes végtelen számú érintést kezelni, a maximum kimerül 16-ban, de lássuk be, ez is rengeteg: egy átlagember tíz ujjal rendelkezik, szóval a lapka maximumának kihasználásához a lábujjainkat (vagy legalábbis egy ismerősünk segítségét) is be kellene vetnünk. Sajnos a Galaxy Tab korántsem használja ezt ki, mivel csak kétpontos multi-touch-ra képes, egyelőre be kell érnünk ennyivel. De térjünk vissza magára a chipre! Az áramkör maximum 15,6 hüvelykes átmérőjű felületet képes kezelni, így ideális az átlagnál kicsit nagyobb táblagépekhez is.
Az Unlimited Touch rengeteg remek tulajdonságot vonultat fel, ilyen az 1,8 milliwattos fogyasztás, két, egymástól akár egy centiméterre lévő érintés érzékelése, a 7 milliszekundumos válaszidő, valamint a vetélytársaknál (állítólag) sokkal jobb jel-zaj viszony és pontosság. Nem tudom, hogy ebből mennyi igaz és hol csap át marketing-bullshitbe, de kéthónapos használat alapján simán kijelenthetem, a Tab nagyon pontosan és gyorsan érzékeli az ujjakat, egyedül a kétpontoson túlmutató multi-touch hiányát sajnálom; ha már ekkora potenciál van a lapkában, egy kis hekkeléssel simán be lehetett volna építeni pár, több ujjat használó mozdulatot.
dr. Kind
