Az NVIDIA az elmúlt év októberében prezentálta a G-Sync technológiát, amelyhez az év második negyedévétől elérhetők is lesznek az előre integrált G-Sync modullal rendelkező monitorok is. Bár a vállalat a mély technikai részleteket nem árulta el a rendszer működéséről, de azt elmondták, hogy a VBLANK-et (vertical blanking interval) manipulálják. Ez egy olyan paraméter, ami megadja, hogy mennyi idő telik el az előző képkocka utolsó és az új képkocka első pixelsorának monitorra való kirajzolása között.
Technikai értelemben a G-Sync tulajdonképpen a VBLANK-kel játszik úgy, hogy amíg nincs új képkocka, addig ne kezdjen bele új rajzolásba a kijelző. Kevésbé ismert azonban, hogy a VESA már korábban elfogadott egy variálható VBLANK szabványt, ami arra való, hogy a grafikus eszközillesztő kontrollálhassa ezt az értéket. Technikailag ezt a megoldást a VESA és a többi gyártó a mobil eszközökhöz vezette be. Ez leginkább arra szolgált, hogy ha az adott termék kijelzőjén statikus tartalom van, akkor a meghajtó növelhesse a VBLANK értékét, így csökkentve a kijelző frissítését és ezzel párhuzamosan a fogyasztást. Az NVIDIA G-Sync lényegében hasonló koncepció mentén dolgozik, csak nem a fogyasztás csökkentése, hanem a kijelző frissítésének folyamatos változtatása céljából.
Annak érdekében, hogy egy elvben hasonló technológia a VESA variálható VBLANK szabványában is kihasználható legyen, az AMD benyújtott egy kiegészítést, melynek FreeSync lesz a várható neve és a vállalat reményei szerint hamarosan el is fogadják. Ez azért fontos, mert a gyártóknak szükséges egy olyan szabványos leírás, ami a technológiát megfelelően működteti. Ezt elsősorban a kijelzőknek és a grafikus vezérlőknek kell támogatni, illetve nyilván a szabványos implementációra szükséges egy szoftver is a grafikus eszközillesztőn belül. Érdekesség, hogy még a VESA is nagyon meglepődött, amikor az NVIDIA bemutatta a G-Sync technikát, amikor tudtak róla, hogy mindenki egy szabványos megoldáson dolgozik, amit idén akart bejelenteni a konzorcium.
Az AMD kiegészítése szerint mindegyik olyan kijelző és grafikus vezérlő jó lesz, amely támogatja a variálható VBLANK-et. A kijelzők esetében viszont esetlegesen élni kell a firmware frissítésével. Erre leginkább azért van szükség, mert számos monitor vezérlőpanelje képes támogatni az előbbi technológiát, de ennek ellenére nincs kihasználva, mert az asztali igények mellett a fogyasztás extrém mértékű csökkentésére nincs akkora szükség, mint a mobil termékek esetében. Ez nagyjából egy 10-20 soros változtatást jelent a firmware kódjában, tehát egyszerűen implementálható. Az egyetlen dolog, amire a gyártóknak figyelni kell, hogy minden kijelző esetében van egy olyan időtartam, aminek letelte után a frissítés már nem húzható tovább, mivel az rontja a színhűséget.
A grafikus vezérlők szempontjából már egy ideje megfelelőek a hardverek ehhez. Az AMD esetében a GCN architektúrákra épülő lapkákkal lehet számítani a FreeSync támogatására, de a technikai dokumentációk szerint pár korábbi Radeon is megfelelő, illetve az Intel esetében az Ivy Bridge és a Haswell IGP-je, valamint a Bay Trail platform is használható, ha kapnak szoftveres támogatást.
Az NVIDIA Kepler architektúrákra épülő megoldásainak pontosabb részleteiről kevés fellelhető adat van. A G-Sync modul igen méretes memóriájából kiindulva – beleszámolva azt, hogy ennek egy részét csak a memória-sávszélesség növelése érdekében alkalmazzák – lehetséges, hogy a zöldek termékei nem támogatják a variálható VBLANK-et. Ez elvben nehezen képzelhető el, de logikus magyarázata lehet annak, hogy miért van a G-Sync vezérlőpanelen olyan sok memória, hiszen variálható VBLANK nélkül előre el kell küldeni az új képkockát, így csak a vezérlőelektronika gondoskodik a kijelző frissítéséről. A FreeSync működéséhez erre nincs szükség. Szoftveres oldalon viszont mindenképp tripla pufferelést kell alkalmazni, ami számos játékban bekapcsolható, de akár a driverből is kényszeríthető, tehát ez a gond megoldhatónak tekinthető. A G-Sync harmadik pufferjének lényegében a monitorba épített modul is tekinthető.
Egyszerűbben fogalmazva FreeSync mellett mellőzhető a viszonylag drága vezérlőpanel, viszont a grafikus vezérlőnek többet is kell tudnia, hogy kiváltsa a G-Sync modul képességeit.
Az AMD egyébként a CES-en bemutatta a FreeSync működését két Toshiba Satellite Click notebookon. Az egyikre egy normál Catalyst, míg a másikra egy FreeSync aktiválásához szükséges verzió került. A kijelzőn nem kellett módosítani semmit, hiszen a Toshiba alapértelmezett módban engedélyezi a variálható VBLANK-et. Lényegében a rendszer ugyanúgy működik, ahogy a G-Sync, tehát látható volt, hogy a kijelző frissítése változik. Persze ehhez több teszt kellene, de egyelőre csak bemutatóról volt szó.
A monitorgyártók valószínűleg élnek majd a FreeSync implementálásával, hiszen sok termék esetében ez csak pár soros módosítást igényel a firmware-ben. A készülő VESA szabvány garantálja, hogy a technológia gyakorlatilag tetszőlegesen használható legyen, illetve az újabb notebookok esetében a terjedést általánosnak veszik, hiszen e gépek többségénél a variálható VBLANK már ma is jellemzően alapfunkció, hiszen ezzel energiát lehet spórolni, ami növeli az üzemidőt.
Valószínűleg és reményeink szerint az Intel is épít majd a technológiára, hiszen hasznos dologról van szó, és gyakorlatilag csak a grafikus driver frissítésére van szükség. Az NVIDIA esetében mindenképp a kivárás lesz a fő stratégia, hiszen amíg nincs itt a FreeSync, addig nyugodtan be lehet zsebelni az aktuális partnerek pénzét. Ugyanakkor – feltételezve, hogy a GeForce is támogatja variálható VBLANK-et – hosszútávon a zöldek sem hagyhatják figyelmen kívül a szabványos opciót. Ha a G-Sync technológiát nem is vonják ki a forgalomból, a FreeSync támogatását mindenképp érdemes beépíteni, maximum a reklámokban nem kell megemlíteni, hogy ilyen is létezik.
