A Zotac standját meglátogatva fel voltunk készülve az egész pályás videokártya-letámadásra, és ennek megfelelően nem vártunk nagy meglepetéseket. Aztán mégis meglepődtünk. Előtte persze megfutottuk a kötelező köröket. Csúcskártya SLI-ben, vízhűtéssel, sok stream processzor, sok memória, sok réz, sok víz, sok pénz, ráadásul még egy darabig nem is lehet majd kapni. Jelen gazdasági helyzetben egy kicsit tartanak a leendő eladásoktól, nem alaptalanul...
Szerencsére a vízhűtés egykártyás verzióban is piacra kerül majd, lényegesen barátságosabb áron.
Sokkal érdekesebb volt a zárt ajtók mögött bemutatott, egyelőre tech demo szintjén lévő koncepciójuk a Remote PC-ről. A témának már sokan és sokszor nekifutottak, más-más megközelítéssel, így az egész nem teljesen új. Itt most az volt a lényeg, hogy egy jóval komolyabb területre fejlesztett, nagy tudású chipre alapozva, vezetékes vagy vezeték nélküli hálózaton adnák át a komplett audio- és videojelet a lakás egy eldugott szegletében pihenő erőgépből a kis vevőegységnek.
Mindehhez elég egyetlen PCI Express csatolójú kártya, amit a gépünkbe dugunk (majd ennek DVI bemenetéhez kapcsoljuk a VGA kártyánk DVI kimenetét). A varázslatot a chip csinálja, és a demo tényleg meggyőző volt.
A chip nagyon okos tömörítésre képes. Valami olyasmi a lényeg nagyon tömören, hogy a legnagyobb sávszélességet igénylő Full HD mozgóképeknél az egymást követő képkockáknál csak a megváltozott képpontokat tárolja, nem az egész frame-et. Ennek megfelelően egy nagyon nagy arányú, veszteségmentes tömörítés érhető el, így elég egy gigabites vezetékes vagy egy N-es Wi-Fi hálózat.
Sok finomság van (lesz) még. Például, ha valamiért mégis leesik a sávszélesség, mert mondjuk gyengül a Wi-Fi jel, akkor automatikus átvált még nagyobb, immáron veszteséges tömörítésre. A videó minősége így romlik, de nem maradnak ki frame-ek (tényleg nem!), ha pedig bárhol megállítjuk, azonnal pótolja a hiányzó pixeleket, hogy teljes felbontásában láthassuk az állóképet.
Ja, mielőtt elfelejtjük: a nagy gépben lévő kártya egy USB hubot is létrehoz, amit aztán a nappaliban lévő kis gép replikál, ergo mindenféle perifériákkal is teleaggathatjuk a vevőegységünket.
A mérnökök széles mosollyal mutogatták új játékszerüket, külön hangsúlyozva, hogy ezért szeretik ezt a céget, mert lehetőséget ad nekik az effajta fejlesztésekre. Nem tudni, hogy lesz-e termék belőle, azt sem, hogy milyen áron tudnák piacra dobni. Annyit sikerült kihúzni belőlük, hogy 250 euróban maximálták ezt, ha tehát ennél drágábban sikerülne csak forgalmazni, nem fogják. Személy szerint elgondolkodtam egy ilyenen, nagyon meggyőző volt már a prototípust is látni.
Végül, de nem utolsósorban megleshettük működés közben az Nvidia Ion platformját, amint egy kb. 15 x 10 x 4 cm-es, parányi dobozból épp a Call of Duty 4-et tolta zökkenőmentesen. Impresszív. Ehhez képest a Mini-ITX platform egy nagy szörny, mint egy DTR notebook a netbookok mellett. Azért ezt is lefotóztuk.
