Az AMD nagyjából három éve jelentette be a Multiuser GPU technológiáját, amely a világon elsőként ígért hardveres VDI (Virtual Desktop Interface) GPU technológiát az érdeklődők számára, és ebben máig egyedülállónak számít. Ez a szoftveres megoldásokkal szemben valós idejű teljesítményt és teljes biztonságot ad. Az erre épülő első rendszerek nem sokkal később meg is érkeztek, és erről az alábbi hírben be is számoltunk, részletesen taglalva az MxGPU konstrukció előnyeit. Ráadásul két éve a pengeszerverekben is megjelent a technológia.
Érdekes viszont, hogy az AMD az ide szánt hardvereit évek óta nem frissítette, gyakorlatilag a fentebb linkelt hírekben szereplő modellek érhetők el ma is, amelyek egyébként az Antigua kódnevű GPU-ra épülnek. Ennek az asztali kódneve Tonga volt, így talán ismerősebben hangzik az olvasóink számára.
Ezzel szemben a Vega 10 kódnevű lapka nagyon is alkalmas erre a területre, hiszen egyrészt ugyanarra a PCI-SIG SR-IOV (single root I/O virtualization) szabványára épülő, hardveres alapot kínálja, amit az eddigi modellek, másrészt az újabb verziójú MxGPU technológia teljesen virtualizált videokódoló és -dekódoló blokkokat kínál. Ezek eléréséről teljes egészében a hardver dönt, vagyis semmiféle szoftveres menedzsment nem szükséges hozzá, ami elég nagy előny ezen a terülten. A működés alapja, hogy a GPU fizikailag felosztott szeleteit elérő virtuális gépek adhatnak le igényt a videokódoló és -dekódoló használatára, és ilyenkor a hardverbe épített ütemező automatikusan hozzárendeli az adott részegységet, vagy – nagyobb terhelés mellett – annak csak egy részét az érintett munkafolyamathoz. Ez a konkurensek által használt függetlenített vagy szinkronizált időosztásos módszerhez képest jóval hatékonyabb feldolgozást tesz lehetővé, miközben a videomemória ezen a ponton is védett fizikai felosztású.
[+]
A két darab Vega 10 GPU-t alkalmazó Radeon Pro V340 a fenti újítással leginkább azokba a felhős szerverközpontokba lesz ajánlható, ahol különböző grafikus és GPGPU-s API-kon keresztül működő alkalmazások futtatására bérelhet hardvert a felhasználó. Ilyen például a felhős játék, de ez csak egy példa. A probléma ugyanis a konkurens cégek megoldásaival az, hogy egy felhasználónak egy teljes GPU-t kellett kiosztani, és ezt akkor is meg kellett tenni, ha a hardvernek elenyésző részét használta. Ezáltal egy nagyobb szerverközpontot pontosan annyi felhasználó tartott fent, ahány GPU volt a szerverben, ami végeredményben az adott szolgáltatás rendkívül magas költségeihez vezetett. Ez azért alakult így, mert amíg a GPU esetében a multiprocesszorok száma az egyes lapkák tekintetében skálázva lett, addig a videokódoló és -dekódoló blokkokból az adott generációban gyakorlatilag ugyanazt kapta mindegyik, így ennek a teljesítménye nem növekedett a számítási kapacitással. Ez pedig erősen limitálhatta az egyes feldolgozási sémákat, hiszen hiába tudott hardver egy adott mennyiségű felhasználót kiszolgálni, ha a videokódoló és -dekódoló blokkokat nem arra tervezték, hogy szoftveresen vezérelt időosztásos modellel biztosítsák a keletkező képi tartalom időre történő továbbítását. Emiatt esetenként inkább a host processzor gondoskodott a kész képkockák kódolásáról, de ez például egy felhős játékplatform esetében nehezen kivitelezhető volt, mert ez a részegység is eléggé le volt terhelve. Arról már nem is beszélve, hogy bizonyos hypervisor menedzsmentszoftverek úgynevezett pass-through módot biztosítottak a GPGPU-s munkafolyamatokhoz, vagyis ha egy virtuális gép ezt igényelte, akkor teljesen kisajátította a GPU-t, így a többi virtuális gép addig nem kapott új képkockát, amíg a GPGPU-s munkafolyamat le nem futott.
A hardveres hypervisor menedzsment következtében az AMD új megoldása az összes említett limitációtól mentesül, ami eléggé érdekes piaci lehetőségeket tartogat, hiszen gyakorlatilag most először kaphat az érintet terület olyan fejlesztést, amivel gyakorlatilag minden egyes porcikája hardveresen virtualizálható a GPU-nak, így az összes, VDI környezetben gyűlölt problémától meg lehet vele szabadulni. Mindemellett az MxGPU továbbra is csak egy meghajtó oldali vezérlést igényel, vagyis a hardver megvásárlása után nem kell a működéshez szükséges szoftverekért fizetni az AMD-nek.
A Radeon Pro V340 VGA egyébként akár 32 felhasználót is kiszolgál, ugyanis egy Vega 10 maximum 16 virtuális géppel terhelhető. Ez persze a munkafolyamatok függvényében változhat, hiszen ha olyan környezetbe kerül a rendszer, ahol nagyobb teljesítményre van igény, úgy érdemes a futtatható virtuális gépek számát is csökkenteni, de ez mindig egyéni preferencia kérdése, és le kell tesztelni az ideális konfigurációt.
További funkció lesz a Radeon Pro Security szolgáltatás, ami a Vega 10 lapkákba épített AMD Secure Processorhoz való, és a segítségével elérhető, hogy a rendszer csak hitelesített környezetben bootoljon be. Ez a hardver gyakorlatilag megakadályozza a gép elleni rosszindulatú támadásokat, ráadásul a kikapcsolás utolsó pillanatáig üzemel, tehát akkor is képes megfékezni ezeket, amikor már operációs rendszerbe épített védelmek leálltak. Utóbbi különösen fontos a szerverpiacon, mivel az AMD korábban már elmondta, hogy az indításkor aktiválódó védelmek beépítése oda vezetett, hogy az utóbbi időben elszaporodtak azok a rosszindulatú kódok, amelyek a leállításkor próbálnak rést találni a pajzson. Megfelelő védelem nélkül sajnos sikerrel.
A Radeon Pro V340 kialakítása passzív hűtést használ, de itt ugye ez egy 2U magas szerverekhez kialakított forma, vagyis az adott rendszernek kell rendelkeznie egy bizonyos légszállítással, hogy a VGA-n található passzív bordát megfelelően hűtse.
Arról sajnos nincs adat, hogy a Radeon Pro V340 mikor lesz elérhető, és az ára sem ismert, persze a professzionális jellegéből adódóan biztosan jó drága lesz.
