Áttekintés
Voltak idők, amikor az x86-os munkaállomások és szerverek piacán az Intel volt az egyetlen választási lehetőség. A Xeon márkajelzésű processzorok jelentették az Intel termékpalettájának csúcsát, ezek voltak az Intel legnagyobb profittal eladott termékei, melyekre a legszigorúbb követelményeknek is megfelelő alkatrészekkel extra stabil és valóban piacvezető szervereket épített számos nagyvállalat. Mára azonban a Xeon márkanév kissé megkopott, ugyanis az AMD pár éve igen komolyan a fejébe vette, hogy ebben a szegmensben előretör, ami sikerült is neki, hiszen a vállalat története során először az AMD K8-as architektúrára épülő Opteronok számos alkalmazási területen jobbnak bizonyultak a jól bejáratott, NetBurst-alapú Xeonos szervereknél.
2005-ben eljutottunk odáig, hogy az Intel Xeonok eladása valóságos mélyrepülésbe ment át, miközben az Opteronok eladása persze csak nőtt. Már az egymagos Opteronok is taroltak, azonban a kétmagosok megjelenésével minden egyes Opteron eladása egyet jelentett az Intel zsebéből kihúzott pénzzel. Ezek a chipek nagyobb teljesítményt nyújtottak a rivális megoldásainál olcsóbban, miközben a hőtermelésük is alacsonyabb volt. Az Opteron-eladások szárnyalásában ugyanúgy benne volt az AMD keze (azzal, hogy egy versenyképes megoldással rukkolt elő), ahogy az Intel rossz döntései is, hiszen ha már ekkor létezett volna kétmagos Xeon, akkor az eladási mutatók nem alakultak volna az Intel számára ilyen szerencsétlenül. Kis késlekedés után végül az Intelnek is sikerült megszülnie saját kétmagos Xeon processzorát (Paxville), amely egy személyben próbálta meg felvenni a versenyt az AMD egész Opteron-palettájával, sikertelenül, hiszen egyetlen kétmagos Xeonként 2,8 GHz-en járt (ami egy NetBurst-alapú processzortól nem túl magas órajel), nagyon drágán került forgalomba és még a fogyasztása is „kegyetlen” volt.
| Modellszám | 5020 | 5030 | 5050 | 5063 | 5060 | 5070 | 5080 |
| Órajel | 2,5 GHz | 2,66 GHz | 3,0 GHz | 3,2 GHz | 3,2 GHz | 3,46 GHz | 3,73 GHz |
| FSB | 667 MHz | 667 MHz | 667 MHz | 1066 MHz | 1066 MHz | 1066 MHz | 1066 MHz |
| TDP | 95 W | 95 W | 95 W | 95 W | 130 W | 130 W | 130 W |
Később megjelent a Xeonok 50x0-es szériája, melyek a Dempsey magra épültek. A Dempsey kis túlzással megfelel az – asztali CPU-k esetében Presler kódnéven ismert – Pentium D-kben megtalálható magnak, illetve a mag szerverváltozatának, többprocesszoros működésre is felkészített variánsának. A Dempsey a hagyományos DDR2-es memóriák helyett már az FB-DIMM (fully buffered) DDR2 memóriákat támogatja, és a Pentium D-vel ellentétben 1066 MHz-es rendszerbusszal rendelkezik. További „újításként” a Dempsey megkapta a Hyper-Threading technológia támogatását is, ami ekkorra az asztali processzorok esetében már csak az Extreme Editionök privilégiuma volt.
CPU-Z és az eszközkezelő nyolc logikai CPU-val [+]
Az Intel hosszú idő után itt foglalatot váltott, ugyanis a Socket 604-et felváltotta a Socket 771, ami majdhogynem megegyezik a már jól ismert Socket 775, alias LGA775-tel, ám természetesen az érintkezők elhelyezése és száma eltérő, így inkompatibilisek egymással. A Xeon 50x0-esek családja héttagú, 2,5 GHz-től 3,73 GHz-ig terjed, a rendszerbusz sebessége pedig 667 MHz-től 1066 MHz-ig növekszik. Létezik egy 5063-as modell is, ami órajelét tekintve megegyezik az 5060-assal (3,2 GHz), de a fogyasztása alacsonyabb. A Dempsey processzorok támogatják a Hyper-Threading technológiát, vagyis CPU-nként négy logikai processzorként láttatják magukat az operációs rendszer felé. Ahogy növeljük a CPU-k számát, úgy négyesével növekszik az operációs rendszer felé látszó logikai processzorok száma is.
Az Intel ekkor nemcsak az új Xeonokat mutatta be, hanem lényegében egy teljesen új, komplett platformot is. A processzorok mellett megjelent három új chipset is, az 5000X munkaállomások, az 5000P, illetve 5000V pedig szerverek számára (V = value). Ezek a memóriavezérlő milyenségében és a támogatott PCI Express sávok számában térnek el. Az 5000X quad-channel (négycsatornás) memóriavezérlővel rendelkezik, 32 GB memóriát és egy 16x-os (vagy 2x8) PCI Express grafikus interfészt támogat. Az 5000V csak dual-channel (kétcsatornás) működést biztosít, és 16 GB memóriát, míg az 5000P 64 GB memóriát támogat, de PCI Expresst nem. Mind a három chipset fel lett vértezve az Intel újonnan bejelentett DIB, azaz Dual Independent Bus támogatásával, ami a processzorok és a chipset között CPU-nként egy rendszerbusz jelenlétét biztosítja, így a processzoroknak nem kell megosztozniuk egy adott rendszerbuszon, ami az előző Intel chipsetekre jellemző volt.
512 MB Micron FB-DDR2-533 memória [+]
Az 5000-es chipsetek bevezetésével egy időben vált támogatottá az FB-DIMM memória is. A fully buffered memóriáknak köszönhetően az Extended ATX méretű szerveralaplapok az eddig megszokottnál (16 GB) jóval több memória (64 GB) befogadására képesek. Az FB-DIMM modulok sima DDR2-es lapkákat hordoznak, melyeket egy vezérlő- és pufferchip egészít ki. Az AMB, azaz Advanced Memory Buffer a memóriamodul közepén található. Ez képes közvetlenül a memóriavezérlővel kommunikálni, így a memóriavezérlőnek nem az egyes chipeken, illetve az azokban tárolt adatokon kell adott műveleteket elvégeznie, hanem az AMB chipen, így pedig gyorsítható az adatforgalom, és kikerülhetőek a jel-, illetve adattovábbítási problémák. Az FB-DIMM modulok számos stabilitási funkciót is támogatnak, ezek közül az egyik legérdekesebb, hogy képes önmagán a hibás komponenseket kizárni az adatforgalomból, vagyis a rendszer leállás nélkül tovább működtethető. Ugyanakkor az új moduloknak van egy negatívuma is: a melegedés problémája. Az AMB chip nagyon fel tud forrósodni használat közben. A hő elvezetése miatt kerül a memória mindkét oldalára egy-egy hűtőborda, illetve egyes rendszerekben aktív memóriahűtés is van pont emiatt (a mi tesztrendszerünk esetében is).
Xeon 5060 és a hűtője [+]
Az Xeon 50x0 számozású processzorok (illetve a köréjük épülő platform) eddig megismert paramétereikben nem rosszak, azonban van két pont, ahol elvéreznek. Egyrészt a NetBurst-architektúrára épülnek, így órajelekhöz viszonyított teljesítményük nem éppen kimagasló, másrészt hűvösnek sem mondhatóak. A Presler processzorokkal foglalkozó tesztünkben már láthattuk, hogy mire képes hőtermelés szempontjából két egymás mellé rakott CPU-mag, amikor számolásra kerül sor, annak ellenére, hogy ezek a processzorok már támogatják az Intel Enhanced SpeedStep technológiát és a C1E-t.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
