Meseszerű kezdetek
Pár órával korábban az Intel hivatalosan is elismerte a Kaby Lake-G platform létezését, amiről már egy ideje igen sok pletyka terjengett. Ez az a rendszer, ahol a vállalat a processzorral egy tokozásba helyez egy AMD Radeon grafikus vezérlőt, de a koncepciót tegnapi hírünkben már részleteztük, így nem ismételjük meg újból.
Sokkal érdekesebb a termék visszhangja. A külföldi fórumokon volt, aki még a hivatalos bejelentés hatására sem hitte el, és valószínűbbnek tartotta, hogy feltörték az Intel szerverét, így külső beavatkozással készült egy hamis közlemény. A Kaby Lake-G viszont igaz, tényleg létezik, nem a vicces kedvű hackerek műve, viszont azóta is csak gyártják a felhasználók a magyarázatokat, mert teljesen logikátlannak tűnik az Intel lépése. Ebből a szempontból az AMD könnyebben megérthető, mivel az Intel lényegében ugyanolyan megrendelő számukra, mint bármelyik OEM partnerük. Kértek egy lapkát, erre az AMD Semi-Custom részlege adott egy ajánlatot, és azt az Intel elfogadta. A motiváció innentől kezdve a partner kiszolgálása, és ezzel együtt a pénzszerzés. Nem más kapcsolat ez, mint amit a Sony vagy a Microsoft konzolokra vonatkozóan kötött a cég.
Az Intel viszont tényleg sokkal nehezebben érthető meg, de van logikus magyarázat a lépésre, aminek a gyökerei viszonylag régre nyúlnak vissza. Még a vállalat előző, legendássá vált elnök-vezérigazgatója, név szerint Paul Otellini figyelt fel arra, hogy a 2010 utáni érában meghatározó fontosságú lesz a grafikus vezérlő. Itt nem pont a teljesítményre kell gondolni, hanem leginkább a különböző multimédiás dolgokra, de persze a játékosok sem lényegtelenek. Annak érdekében, hogy az Intel kényelmesen uralhassa a GPU-piacot, egy nagyon komoly terv készült, ami egyrészt az akkori, meglehetősen szerény képességekkel megáldott rendszer teljesítményének a drasztikus növelését is célul tűzte ki. A Clarkdale kódnevű fejlesztés volt az Intel belépője az integráció érájába, de az igazi áttörést a Sandy Bridge hozta meg, és ettől kezdve az Intel nem csak alibizett ezen a piacon, hanem komoly lépéseket tett a jobb rendszer kialakítása érdekében.
Paul Otellini arra is törekedett, hogy az iparág legnagyobb nagyágyúit felkarolja. Többek között ezért csábították el AMD-től Richard Huddy-t, aki kapott egy saját részleget. Ennek az volt a célja, hogy olyan grafikus technológiákat tegyen a fejlesztők elé, amit ki is használnak, és ami a leginkább megdöbbentő volt, hogy ezt sikeresen el is érték; emlékezhetünk az InstantAccess, illetve a PixelSync nevű újításokra, amelyek a Haswell lapkával érkeztek.
Az Intel IGP-k látványos fejlődése 2013-ig (a 3DMark 2006 alapján)
Eddig a pontig volt minden meseszerű. Az Intel vezetősége láthatta, hogy működik a stratégia, hiszen konkrétan meggyőztek több játékfejlesztőt is, hogy exkluzívan Intel IGP-n futó effekteket rakjanak az egyes játékokba, és még a hardvereik képességei is komolyan fejlődnek. A csoda a 2013-as esztendő közepéig tartott. Utána történt meg az, hogy a cég más irányt választott, és elvették a támogatást a fent említett részlegtől, majd az ott dolgozó emberek lassan ki is léptek, többek között Richard Huddy is visszatalált az AMD-hez.
Az egész döntés hátterében a pont 2013 közepén kinevezett új elnök-vezérigazgató, Brian Krzanich állhatott, aki leginkább új piacokat keresett a cégnek, és stratégiailag nem tartotta annyira fontos tényezőnek az Intel grafikus vezérlők minőségét. Ebben talán még logika is volt, hiszen a vállalat jobb és rosszabb konstrukciók mellett is ugyanúgy képes hozni a 70% körüli piaci részesedést, tehát effektíve a minőségi mérce nagymértékű emeléséhez szükséges befektetés nincs arányban azzal, amennyit ebből az eladásoknál ki lehet nyerni. Ilyen szempontból hatalmas különbség volt Brian Krzanich és Paul Otellini között, utóbbi ugyanis nem csak a fejlesztések közvetlen hatásait nézte, hanem a piacra gyakorolt közvetett tényezőket is, figyelembe véve a kedvezőtlen és kedvező impulzusokat, még akkor is, ha ezek esetleg csak évek múlva következnek, illetve következtek be. Brian Krzanich ezzel szemben sokkal inkább a végletek embere, és rendkívüli módon ragaszkodik a közvetlen piaci tényezők elemzéséhez, ugyanis ezeket figyelembe véve kockázatmentesebb projektek születhetnek. Amíg tehát Paul Otellini vezetése alatt az Intelnek volt mersze az egyes új PC-s lapkákban kipróbálni olyan újdonságokat, melyeknek a közvetlen piaci hatása nem volt jelentős, addig Brian Krzanich sokkal inkább a befektetők által elvárt kötelező minimum kockázatmentes teljesítésére törekszik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
