Bevezetés

2002. a GeForce4 éve lesz. Legalábbis erről győzködtek minket a CeBIT-en videokártyákat kiállító cégek emberei, meg persze látunk mi a szemünktől önállóan is, szóval a dologra egyfelől mérget lehet venni. Az új generáció erényeit már méltattuk korábban, sőt, a Ge4 MX-ek visszásságait is szóba hoztuk már (értsd: csupán 2db pipeline), bár hús-vér kártyákat eddig még nem vizsgáltunk behatóbban. Jó, persze el kell ismerni, ez leginkább rajtunk múlott, ugyanis már hetekkel ezelőtt ütköztünk a Leadtek MX440-esével és az MSI MX460-asával, csak hát nem sok sikerrel.. Persze sietni egyáltalán nem muszáj, és egyelőre úgy tűnik, nem is éri meg. Mert a Ge4-ek debütálása a régebbi szériákat is új pályára mozgatta, amely pálya minden korábbinál emberközelibb árairól ismerszik meg: több, jelen cikkünkben érintett disztribútor is épp mostanában (van, aki pont ma..) húzta -- a talán lélektani határt jelentő -- 40 ezer (nettó) forint alá GeForce3 Ti200-asát, amely sorozat így már kétségkívül a videokártya piac ma fogható legversenyképesebb ajánlata.

Annál is inkább, mert a nálunk járt kártyák közül többekben ott lapult a még mindig "elképesztően drága" Ti500-asok teljesítménye (250/500MHz), és akkor még szolidak és szelídek voltunk. Hiszen lesz olyan versenyzőnk, aki a többiek számára elérhetetlen magasból tekint majd körbe, mondhatni magányosan..

Cikkünk aktualitását tehát az adja, hogy a GeForce3 Ti200-asok mostanra váltak "megfizethetővé", legalábbis ár/teljesítményre jelenleg nincs rájuk alternatíva. És akkor a piac talán legolcsóbb Ti200-asait, az Inno3D kártyáit még nem is mustráltuk.. Piaci körképünk így enyhén biceg, ám a teljességre törekvés nem mindig racionális attitűd, így most tessetek beérni azzal az öt kártyával, amelyekhez mégis hozzáfértünk.. Ők az ABIT (Expert), az ASUS (CHS), a Chaintech (ASBIS), a Leadtek (Kellytech) és az MSI (CHS) egységei. Kihagytuk tehát, bár a magyar piacon fellelhetők, pl. az Inno3D vagy a Gainward kártyáit, talán majd egyik következő életünkben pótoljuk a mulasztást..

Említettük az ár/teljesítményt. Fontos rá visszatérni, mert ez lesz a kulcsszava jelen dolgozatnak, ahol elsősorban majd azt vizsgáljuk, miként léphetünk át kis körültekintéssel az NVIDIA marketing-barikádjain, és hogyan lelhetünk rá az "abszolút" teljesítményhez vezető legrövidebb útra, amely persze most sem az egyenes lesz..

Az NVIDIA meggyőződése szerint, ha ma valakinek nincs kedve kompromisszumokra, akkor vagy egy Titanium 500-as Ge3-at vételez, vagy újabban egy izmosabb Ge4 Ti-t. Ezen hozzáálláshoz azonban okvetlenül úgy kell lennünk, nekünk, potenciális "palimadaraknak", hogy voltaképp mindegy mire mennyit költünk. Ha arról lenne szó, a Ti500-asok csupán 10-20%-kal kerülnének többe, mint a most vizsgált darabok, nyilván nem lenne annyi értelme trükközni. Ám a különbség ennél sokkal több: egy Ti200-as ára továbbra is kb. a drágább változat fele.

Amikor az NVIDIA tavaly ilyenkor bemutatta a GeForce3-at, rögvest látszódott, az erre a chipre épülő kártyák merőben más minőséget képviselnek majd, mint a paletta korábbi tagjai. E korábbi vasak az alapkoncepciót tekintve voltaképp nem nagyon tértek el az eredeti GeForce256-tól: izmosabb RAM-okkal, gyorsabb GPU-val, fejlettebb gyártástechnológiai alapokon az első chip örökösei voltak és maradtak mind. És bár a Ge3-ak le se tagadhatnák származásukat, a bennük debütált pixel és vertex-shader egységek, a crossbar elvű memóriavezérlő, vagy a végre valahára kikupált FSAA (HRAA) támogatás, mind-mind egy új korszak határát jelölték.

Más kérdés, hogy miként eleinte (a Ge256-ok idején) a T&L motorokkal se tudott mit kezdeni a szoftver-szcéna, és el kellett telnie némi időnek, amíg (és ez már a Ge2-re épített kártyák kora) a T&L-képesség a technológiai demókon túlra is elkerülhetett, úgy most is valami hasonlót látni az első generációs shadereket támogató kártyáknál: egy évvel a megjelenésük után egyelőre alig néhány program él velük, ám ennek ellenére máris itt figyel -- a Ge4 Titaniumok kapcsán, dupla vagy semmi alapon -- az új eresztés, immár 2db vertex shaderrel megtámogatva. "The show must go on!" -- az NVIDIA mérnökeit nyilván nem lehet kényszerszabadságra zavarni, csak mert a piac egyelőre idegen testként tekint a shaderekre.. Meg persze fenn kell tartani azt a "látszatot", amely egy vezető technológiai cég esetén már csak presztízs alapokon is fenn kell tartódjon, hogy ugye kinél a labda, az előny, a pont..

Az előbbi angol szlogen árnyékában, avagy a görcsös technológiai bizonyíthatnék következtében azonban időnként megesik, hogy a marketingesek által izomból felrajzolt piaci jelenlét jelentős átfedésekkel bír. Ráadásul most -- a Ge4-ek megjelenésével -- az árlépcsőn (ismét) egy szinttel lejjebb léptették az idősebb chipeket, így amennyibe nemrég még egy Ge2 Ti került, azért a pénzért ma már Ge3 Ti200-at kapni, míg a Ge2 Titaniumok újabban már az MX400-ak árán kelletik magukat. Tehát ez a mai mondhatni paradicsomi állapot, hiszen egyrészt a Ti200-asok árát végre látványosan csökkentették, miközben az előbb pedzegetett átfedés is megmaradt: azért a bizonyos "40e" forintért ugyanis több esetben Ti500+ szintű teljesítmény kapható!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!