Sharp LC-52LE830E

A Sharp számára a tavalyi esztendő nem volt az a kimondott diadalmenet. A konszern egyrészt veszteséggel zárt, amivel mondjuk nem voltak egyedül a piacon, de emellett a cég a saját renoméját is megtépázta, többek között a nálunk is megénekelt LE630 típusjelzésű tévével. Egyöntetű értetlenkedés fogadta a Philipstől átvett menürendszert és a nem túl jól működő kapcsolódó szolgáltatásokat, gondolva itt a médialejátszóra, illetve a Net TV rendszerre. Így felsőbb kategóriás versenyzőjük, az LE830 tesztelésekor arra voltunk leginkább kíváncsiak, hogy ez egyszeri kisiklás volt, vagy esetleg a cég tartósan rossz irányba fordult-e.

Külsőre

Néhány év uniformizálódás után szerencsére ma ott tartunk, hogy egy tévére ránézve nagy eséllyel első pillantásra meg lehet állapítani, hogy melyik márkához tartozik. Ez az LE830 esetében sincs másként, hiszen üvöltenek róla a tipikus Sharp védjegynek számító megoldások.

A lekerekítített sarkok, az éleket körülölelő, jelzésértékű fémkeret már számtalan esetben felbukkant a cég más televízióinál is. Ugyanez igaz a megvastagított alsó kávára, amelyet fél szélességben metálszürke, tükröződő felülettel vontak be, ami enyhén minimalista-futurista hatást kölcsönöz a készüléknek. A logókon kívül ez az egyetlen díszítőelem a terméken, tehát híven követi az elmúlt időszak trendjeit. A kávánál sajnos még mindig nem tudták elengedni a lakkfekete felületet, viszont szélességét sikerült 2,5 centiméterre csökkenteni.

A fémesen csillogó nyak, illetve a szálcsiszolt, lekerített sarkokkal és fém kerettel operáló talp tökéletesen illik a készülékhez, aminek a kinézetére semmi panasz nem lehet. A vezérlőgombok a bal alsó sarokba kerültek, viszont itt érintésérzékeny megoldást alkalmaztak, ami látványosnak ugyan látványos (főleg sötétben, amikor világítanak), de jóval körülményesebben használható, mint ha hagyományos módon kellene nyomogatni őket.

Az alkalmazott Edge-LED háttérvilágításnak köszönhetően a készülékház vastagságát sikerült 3,5 centi alá szorítani, a súlya pedig talppal együtt 28 kilogramm. A ma már kötelezőnek számító DVB-T/C tunerek mellé került bele egy műholdas digitális adások vételére alkalmas DVB-S vevőegység is. A négy darab 1.4-es HDMI mellett elhelyeztek 1-1 Scart, AV és komponens bemenetet, D-Sub, RS232, felhallgató, analóg és optikai audiocsatlakozót, valamint két USB portot, amelyek közül az egyiket Wi-Fi adapternek szánják. Nem hiányzik róla a fizetős műsorok dekódolásához szükséges kártyák fogadására képes CI slot, illetve az SD kártyaolvasó sem – utóbbi a műsorok rögzítésére szolgál. Az egyes HDMI interfész egyébként támogatja az ARC szabványt, ami annyit tesz, hogy amennyiben szintén kompatibilis audioeszközzel kötik össze (a csatlakozóknál a hátlapon vagy oldalt mindig feltüntetik ezt), akkor elegendő csak HDMI vezetéket használni a kép és hang továbbításához, nincs szükség a HDMI + audiokábel kombinációra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!