Sok processzormagot tessék, olcsóért...

Athlon II-esek, immár három és négy maggal [+]

Ha a processzorok piacán a csúcskategóriát nézzük, a kisebbik CPU-gyártó továbbra sem tud labdába rúgni, mert a Core i7-esek túl magasra tették a lécet. Ez azonban szemmel láthatóan nem zavarja különösebben az AMD-t, hiszen egymás után jelenti be alsóbb szegmensekbe szánt modelljeit. Ebből következően a belépőszinten és a középkategóriában óriási harc folyik a piaci részesedés megszerzéséért. A lassan eltünedező Core 2-esek emberükre találtak a Phenom II személyében, nem beszélve az Athlon II X2-ről, ami még kapósabbnak tűnik, hiszen ár/teljesítmény mutatójával kitűnik a tömegből. Nagy kár, hogy az AMD-nek csak ennyire lassan sikerült felvennie a lépést az Intellel, mert ha nem lennének lemaradásban, akkor a csúcskategóriás CPU-k szegmensében is több választási lehetőségünk lenne.

Ettől függetlenül nem kell félteni a zöldeket, mert megvannak a maguk eszközei az ellenfél – ha nem is sakkban tartására, de – idegesítésére. A kétmagos Athlon II X2 után ugyanis bemutatták tesztünk főszereplőit, a négy, illetve hárommagos Athlon II X4-et és X3-at, melyek a 100 dollár alatti árkategóriában, azaz 25 000 forint alatt kelnek versenyre az Intel megoldásaival. Illetve kelnének, ugyanis nem létezik négymagos Core 2 vagy i7 ilyen olcsón, legalábbis egyelőre. A taktika szerintünk felemás eredménnyel kecsegtet. Tény, hogy ezek az olcsóbb processzorok teszik ki az eladások túlnyomó többségét, ami a piaci részesedés növelésének szempontjából mindenképpen jó, viszont alacsony áruk következtében nem lehet belőlük túl sok profitot bezsebelni, márpedig az AMD-nek is (mint úgy általában minden cégnek) pénzre van szüksége az életben maradáshoz.

Rátérve a tesztalanyokra, az Athlon II X3/X4 valójában semmilyen újdonsággal nem szolgál azok számára, akik tisztában vannak a Phenom II architektúrájával, erősségeivel, gyengeségeivel. Az új processzorok ugyanazon a K10.5-ösön alapulnak, amely a Phenom II-ben és az Athlon II X2-ben is megtalálható. Mégis, ez egy teljesen új lapka, amiből valami hiányzik, és ez nem más, mint a harmadszintű gyorsítótár. Az eltérések sora ennyivel le is zárul. Az új négymagos chip Propus néven fut (a hárommagos variáns a Rana kódnevet kapta), 45 nm-es csíkszélességen gyártják, magonként 512 kB másodszintű gyorsítótárral rendelkezik, és ugyanazokat a kiterjesztéseket, illetve SIMD utasításkészleteket támogatja, amelyeket a Phenom II-ben is megtalálunk (lásd a táblázatot). Az Athlon II X3/X4 „elődeihez” hasonlóan az AM2+-os, illetve AM3-as alaplapokkal kompatibilis, és a DDR2-es és DDR3-as memóriákat is fogadni tudja, tehát egy újabb igen kedvezőnek tűnő fejlesztési lehetőséggel lettünk gazdagabbak (az Athlon II X2 után). Ez az a terület, amihez az AMD nagyon ért (bár mondhatnánk azt is, hogy a kényszer szülte ezt a felhasználóbarát üzletpolitikát). A Propus ereje a méretében rejlik, ugyanis az L3 cache nélküli lapka 35%-kal kisebb, mint a Deneb (kevesebb mint feleannyi tranzisztorból épül fel), tehát költséghatékonyság tekintetében mindenképpen előrébb jár.

Balra a Propus, jobbra a Regor (az L2 cache pirossal bekeretezve)

A Propusszal kapcsolatban egy érdekességet érdemes megemlíteni. Amint erről már szót ejtettünk, ez a lapka magonként 512 kB másodszintű gyorsítótárral rendelkezik, amiből egyértelműen következik, hogy az Athlon II X2 egy teljesen különálló fejlesztésre épül, hiszen abban magonként 1 MB L2 cache található fizikailag. A régebbi és az új processzor két eltérő lapkára épül, a kétmagos Athlon II X2-ben a Regor kódnevű chip taláható. Sajnos az elnevezések terén immár még nagyobb a kavarodás, mint eddig volt, de az AMD térfelén még mindig valamivel jobb a helyzet, mint odaát, az Intelnél. A márkajelzés (Athlon II vagy Phenom II) után található utótag (X2, X3, X4) egyértelműen utal a processzormagok számára, ami nagy segítség. Innentől kezdve az átlagfelhasználónak már csak azt kell kiderítenie, hogy a különböző X2-esek, X3-asok és X4-esek miben különböznek egymástól. Már ha érdekli őt ez egyáltalán, mert könnyen lehet, hogy egyszerűen csak az olcsóbbat fogja megvenni...

Athlon II X4 620 és Athlon II X3 425 [+]

Egy X3-as és egy X4-es modellt vizsgáltunk meg a termékpalettából. Az Athlon II X4 620 a legalacsonyabb órajelű asztali, normál fogyasztású verzió, 2,6 GHz-en ketyeg és 95 wattos TDP értékkel látták el. Ennél egyelőre csak egy magasabb órajelű típus létezik, a 2,8 GHz-es 630, illetve elvileg már elérhetők a 2,2 és 2,3 GHz-es, alacsony fogyasztású, 45 wattot fogyasztó X4-esek is 600e, illetve 605e jelöléssel. Az X3-asból is a lassabbik asztali változatot teszteltük le, az Athlon II X3 425 2,7 GHz-es órajelen jár és szintúgy 95 wattos TDP értékkel rendelkezik. A gyorsabbik X3-as a 435-ös, órajele 2,9 GHz, míg az alacsony fogyasztású 400e/405e 2,2, illetve 2,3 GHz-en 45 wattot fogyaszt. Az új processzorok külsőre olyanok, mint a Phenomok, érdemes megemlíteni, hogy míg a tesztelt X4-es 2009. 31. hetében készült, addig az X3-as későbbi kiadás, 2009. 39. hetében gördült le a gyártószalagról. Ez csak azért lehet érdekes, mert az utóbbi a fogyasztási adatok mérése során furcsán viselkedett, de erről majd később bővebben.

A dobozokban található gyári processzorhűtők teljesen átlagosak, alumíniumból készültek, nem találunk beléjük építve hőcsöveket, sem rézbetétet, tényleg csak arra jók, hogy alapórajelen vagy minimális tuning mellett ne süljön meg a processzor. A ventilátor PWM-es, azaz szabályozható fordulatszámú, ami mindenképpen dicséretes, bár manapság ez már az elvárható minimum.

A CPU-Z-vel a processzorok steppingjét szerettük volna ellenőrizni, de a program nem volt képes felismerni azt, végül az AMD weboldaláról kiderült, hogy egyelőre csak egyetlen stepping, a C2-es létezik. Az X3-as gyárilag 1,25 V, az X4 viszont 1,325 volt feszültséget kap, talán az X3-asban már valamiféle optimalizált chip található (ezt gyártották később), ami alacsonyabb feszültségen is stabilan működőképes. Ezek a processzorok gyárilag szorzózártak, tehát nem Black Edition-ök, ezért amikor a túlhajtásról van szó, az „FSB” emelésére kell támaszkodnunk.

A kavarodás elkerülése végett készítettünk egy táblázatot a K10.5-alapú AMD processzorok összegzésére.

Látva ezeket az adatokat talán másképpen alakult volna a történelem, ha az AMD az első K10-es helyett – amiben találunk harmadszintű gyorsítótárat – egy olyan verziót dob piacra, amelyikben nincs L3 cache (mint a jelenlegi Propus). Nyilván a tervezési/gyártási folyamatok ebben meggátolták őket, de egy ilyen forgatókönyv esetén valószínűleg nem késtek volna az új CPU-k bejelentésével, nem kellett volna gyártási problémákkal küszködni (jóval kisebb lett volna a chip), nem történt volna meg TLB-hiba miatt kitört „botrány”, és egy nagy adag idegeskedéstől mentette volna meg önmagát a cég, nem beszélve a presztízsről. Bárhogy is volt, az már elmúlt.

Mire számíthatunk egy harmadszintű gyorsítótár nélküli Phenomtól? Nos, ami azt illeti, a sebesség növekedését biztosan nem várhatjuk... De nem számítunk drasztikus romlásra sem. Asztali felhasználást feltételezve a harmadszintű gyorsítótár elvétele nem valószínű, hogy komolyabb gondokat okozna, egy-két memória-sávszélességtől függő alkalmazásban nyilván lassabb lesz, mint az eredeti Phenom, de itt nem szerverekről van szó, tehát ezen programok száma elenyésző, és egyébként sem munkára szánták ezeket a CPU-kat. Ha 25 000 forintért kapunk 90%-nyi Phenomot, az a mi szemünkben már minimum megfontolandó.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!