Külső, ergonómia I.
Ellentmondások csillaga alatt született az Olympus új, és talán a 4/3 rendszer utolsó zászlóshajója, az E-5. Megjelenését kapásból magyarázkodások és a gyártó képviselőinek „mosakodása” övezte, ugyanis az Olympus Europe marketing igazgatója, Miguel Garcia korábban azt nyilatkozta, a gyártó nem tervez több 4/3 objektívet, hanem minden erejükkel a m4/3 rendszerre összpontosítanak. Több sem kellett a márka megrögzött hívőinek ahhoz, hogy felháborodottságuknak minden fronton hangot adjanak. Erre minden okuk meg is volt, hiszen egyrészt az egykoron biztos jövő előtt álló fényképezővonal egy csapásra zsákutcává válhat, másrészt az E-5 specifikációi enyhén szólva alulmúlták a várakozásokat. Utóbbit az említett úriember így kommentálta: „Való igaz, az E-5 tulajdonságai talán nem mindenben felelnek meg az elvárásoknak, de nem is lehet mindenkinek mindenben megfelelni”. Majd gyorsan hozzátette, hogy az E-5 nem az utolsó 4/3 fényképező.
Akárhogy is lesz, nem tisztünk pálcát törni senki feje fölött, és nem hagyhatjuk, hogy ez az előtörténet rossz szájízt hagyjon maga után. Mert az E-5 annak ellenére, hogy körülbelül másfél éves lemaradása van a többi nagy gyártó hasonló kategóriájú készülékéhez képest, egy remek masina, nem egy olyan tulajdonsággal, ami szerethetővé teszi.
Maga a váz magnéziumötvözetből készült és időjárásálló illesztésekkel rendelkezik. Ezt a tulajdonságot a gyártó maga sem győzi kihangsúlyozni; nem egy olyan reklámvideóval, illetve fotóval találkozhattunk a neten, ahol patakban hasalva, vízesés alól kinyúlva, szakadó esőben ázva, vagy éppen a Mount Everest Isten tudja melyik oldalán egy szál kötélen lógva láthatjuk a gépet a mosolygó fotós kezében. „Végletekre tervezve” – mi sajnos csak a téli nagyvárosi dzsungelben tudtuk megcsiklandozni az E-5-öt: téli mínusz 2 fokban, hótól nedves és átfagyott kézzel tettük próbára tudását. A forgalmazó a méltán népszerű és nagyon jó képet adó Zuiko Digital ED 12-60 mm F2.8-4 SWD optikát mellékelte az E-5-höz, így tesztünket ezzel végeztük.
Aki már tartott kezében E-3 vázat, annak az E-5 nagyon kevés újdonságot tud mutatni. A markolat, a váz teljes alaki felépítése megegyezik az elődével. A hátoldalon azonban kissé más kép fogadja az érdeklődőt: itt ugyanis a régi 2,5”-os artikulatív helyett immár 3”-os LCD található jócskán megnövelt felbontással. A kijelző képe nagyon szép, színhőmérséklete talán egy leheletnyivel hidegebb, mint a valóság. Hogy milyen a láthatósága erős napfényben, azt sajnos a zord időjárás miatt nem volt lehetőségünk megvizsgálni.
A frontoldalon a kioldó, alatta az egyik paraméterező tárcsa, a fehéregyensúly külső érzékelője, alul a mélységélesség-ellenőrző gomb, jobbra az optikától pedig a vakucsatlakozó és a IR érzékelő, valamint az objektív reteszelésének kioldója található. A beépített, 13-as kulcsszámú vaku igen magasra nyílik (11 cm), így a „nyusziszemek” előfordulásának esélye csekély marad. A villanót manuálisan kell felnyitni a bal oldalán található szemölccsel.
Az AF mezők kiosztása és elrendezése maradt a régiben, az E-5 viszont már képes felismerni az arcokat és kapott AF finomhangolást is, amivel az E-3 még nem büszkélkedhetett.
Amint már említettük, a szembetűnő változások a hátoldalon találhatók. A nagyobb kijelző miatt egyes nyomógombokat át kellett helyezni, így azok már nem az LCD alatt, hanem fölötte és mellette kapták meg új helyüket. Amúgy a gombok működésére az időjárásálló (és cseppálló) kivitel miatt az „elég mélyen fognak” a legjellemzőbb, azaz jól be kell nyomni őket, hogy elinduljon a hozzájuk kapcsolt funkció. Ez főleg akkor zavaró, ha kesztyűben használjuk a gépet, hiszen a gombok amúgy is elég kicsik, s főleg a négy kurzort igen nehézkes így „a váz belébe” nyomva kezelni. Egy ilyen strapabíró vázat valószínűleg sokan és gyakran fognak szélsőséges környezetben használni, ahol bizony alkalmasint elengedhetetlen a kesztyű használata is.
A vezetékes távkioldó és a külső vaku csatlakozójának kupakjai még a régi időkből származnak (Olympus E-10/20 hagyaték), nagyon picikék, és amint lecsavartuk ezeket, szinte biztos, hogy el is hagyjuk. Nem igaz, hogy a mérnökök nem tudták volna ezeket az aljzatokat is egy közös gumifedél alá tenni, ami – hasonlóan a mikrofon, HDMI, USB és egyéb csatlakozókhoz – a vázhoz rögzített, így elhagyni lehetetlen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
