Itt az OLED forradalom?

Amióta a Sony 2007 szeptemberében bejelentette, hogy piacra dobja a történelem első OLED televízióját, arra várunk, hogy a kétségkívül sok előnnyel kecsegtető, ígéretes technológia mikor igázza már le a világot. Nos, pont egy évtizede tart ez a várakozás, és két évvel ezelőtt itt a Prohardveren megjósoltuk merészen az áttörést, amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek.  Érdemesnek tűnt megnézni, hogy mi vált valóra ezekből, hol is tart a hódítás, tényleg kell-e kocsonyaként reszketnie az LCD-nek.

[+]

OLED vs. LCD – előnyök ás hátrányok

Mielőtt kezdődnének az izgalmak, gyorsan fussunk át az alapokon! Az OLED a folyadékkristályos technológiához képest jóval egyszerűbb szendvicsszerkezetre épül, emiatt sokkal vékonyabb kijelzők előállítását teszi lehetővé, ami a dizájn szempontjából igen fontos. Emellett biztosítja a tökéletes, azaz 0 cd/m² fényerejű fekete megjelenítését, és ezáltal a végtelen kontrasztarány elérését. Ezzel pedig az LCD nem versenyezhet, ami az eljárás egyik legnagyobb hátránya, hiszen a "szuperfekete" mellett a többi tónus is valósághűbbnek, élettel telibbnek tűnik.

A kalibrátorral történt méréseink is alátámasztották minden esetben a nagy színpontosságot, bár az is igaz, hogy ma már vannak olyan LCD televíziók, amelyek e téren méltó vetélytársaik lehetnek. Az OLED nem használ háttérvilágítást, hiszen a fény magukban a pixelekben keletkezik, ezért az LCD-vel ellentétben nem kell tartani felhősödéstől, a háttérfény egyenetlen eloszlásából fakadó foltok megjelenésétől, és még a betekintési szög is jobb.

A jelenlegi OLED csúcstévék maximális fényereje elmarad a legjobb kvantumpontos LCD televíziókétól, ami azt jelentheti, hogy a nagy dinamikatartományú filmek egyes pillanataiban azok képminősége valamivel jobb, hiszen a műszeres mérések szerint nagyobb a színpontosság. Viszont az az igazság, hogy ebből a hétköznapi használat során egy átlagos szemmel rendelkező ember nem sok mindent vesz észre.

[+]

A beégést és a ghostingot szokták még felhozni az OLED hátrányaként, és valóban megvan a veszély, hogy egy ilyen típusú képalkotási eljárás esetében örökre vagy hosszú időre megmarad a képernyőn a sokáig ott lévő, állandó tartalom, viszont ez ellen a gyártók ma már hatékonyan védekeznek. Különféle automata mechanizmusokkal látták el az elektronikát, amelyek például megadott időközönként "átmossák" a pixeleket, vagy minimális mértékben eltolják a képet. És az is igaz, hogy átlagos, hétköznapi használat esetén, tehát filmezésnél, tévézésnél, játéknál ez nem jelent reális veszélyt.

Méret és ár tekintetben az OLED jóval nagyobb kompromisszumok megkötésére késztet, hiszen jelenleg csak 55 hüvelyk, vagy annál nagyobb méretben érhetőek el ilyen televíziók, emellett az áruk átlagosan háromszor akkora, mint a hasonló méretű LCD televízióké. Bár az is tény, hogy a velük egy kategóriába szánt kvantumpontos QLED LCD készülékek körülbelül ugyanannyiba kerülnek.

Hogy áll a háború jelenleg?

Tehát röviden és velősen: az OLED vékonyabb, dizájnosabb, mindent összevetve jobb képminőséget kínáló, de csak felsőkategóriás, drága és nagy modellek gyártását teszi lehetővé jelenleg. Ez az utóbbi két tényező pedig annyira fontos, hogy ezek az elsődleges okai annak, hogy az idei évben az előrejelzések szerint maximum 1,2-1,4 millió OLED televíziót adnak el. Ez elsőre talán nem tűnik kevésnek, de ha azt nézzük, hogy az LCD tévék esetében ez a szám alulról nyaldossa a 225 milliót, úgy, hogy csak az első negyedévben 47,4 millió fogyott, akkor már igen! Jelenleg tehát még biztos nem beszélhetünk komoly rivalizálásról, trónfosztásról pedig pláne nem. A következő oldalakon azt tekintjük át, hogy milyen esélyei vannak az OLED-nek, mi várható szerintünk a jövőben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!