Szerződés Vodafone módra

(Ugyan megpróbáltuk a Vodafone-t rábírni, hogy biztosítson számunkra egy tesztkészüléket GPRS internet előfizetéssel, nem jártunk sikerrel. Óriási szerencse, hogy Den nevű olvasónk személyes tapasztalatokkal tudott szolgálni, sőt, egy cikksorozatot is vállalt a témával kapcsolatban! Fogadjátok hát szeretettel "naplójának" első részét!)

Gondolom már mindenki hallott a Vodafone új GPRS alapú internet-eléréséről. Én alapból szkeptikus vagyok az ilyen mobilos - netes dolgokkal kapcsolatban, így nem is nagyon foglalkoztam eleinte az ötlettel. Aztán nem hagyott nyugodni a dolog, mert mégiscsak jó lenne korlátlanul netezni, havi bruttó 3125 forintért, a mostani 20-25 ezer helyett... pláne hogy október 15-ig ingyenes. Gondoltam, ha legalább a modem sebességét hozza, belevágok.

Utánanéztem, mit is rejt a mágikus GPRS betűszó. Ez egy csomagkapcsolt adatátviteli eljárás, aminek most nem írom le a pontos protokollját, részletes működését, mert egyrészt nem értek hozzá eléggé, másrészt pedig több helyen fellelhető a vonatkozó dokumentáció. A lényeg, hogy a GPRS a mobiltelefonon keresztül olyan korlátlan internet-kapcsolatot biztosít, ami papíron lassabb egy 56 Kbites analóg modemnél. Rossz hír viszont, hogy nem minden telefon tudja, így az én régi Alcatelem sem. Sebaj, gondoltam, az új előfizetéshez veszek egy új telefont is, elvileg nem vészesek az árak.

A gondok ott kezdődtek, amikor a tettek mezejére merészkedtem. Készüljön fel mindenki, aki a Vodafone GPRS előfizetője és egy Ericsson R600 akciós telefon tulajdonosa akar lenni, hogy nagy fába vágja a fejszéjét! Lehet, hogy egyszerűbb 10 millió forint kölcsönt fölvenni (éljen a szarkazmus! azért gondolom értitek...)... no, de ne szaladjunk így előre!

Pár hete bementem egy Vodafone boltba, és naivan leadtam a rendelést: egy Ericsson R600 lesz, Rock'n Roll Fix + GPRS előfizetéssel. A válasz tömör és velős volt: kéne személyi igazolvány, tb-kártya, közüzemi számla. Ez utóbbi felkészületlenül ért, ezért a biznisz elmaradt.

Következő hétvégén, immár két közüzemi számlával fölszerelkezve újra próbálkoztam, első látásra sikerrel. Legalábbis nem zavartak ki azonnal, leültem, és elkezdtük a papírmunkát. Töltögetés közben közölte az eladó, hogy a papírokat most elfaxolja a központba, és pár órán belül -- a hitelbírálat után -- kiderül, kapok-e telefont. Ja, hogy ez nem automatikus? Kicsit meglepődtem, de legyen. Miközben épp eszméltem, jött a következő trükk: ha kapok is telefont, lehet, hogy kauciót kell fizetnem, 20, 30, vagy 40 ezer forintot!!! Normál esetben itt állok föl, és hagyom az egészet, de egyrészt bíztam a nálam lévő 25 ezer forintos telefonszámla "csodatévő" erejében (már amennyire egy 25 rugós számlát csodának, és nem tragédiának aposztrofálunk), másrész kerek-perec megmondtam a hölgynek, hogy ha egy fillér kauciót is kell fizetnem, akkor vissza se hívjanak. Mégis hívtak, mindent rendben találtak, mehettem a telefonért, a kaució téma is elhalt. Wow! Ugyan egy elemű a mintám, de azt javaslom, lehetőség szerint jó nagy közüzemi számlával lepjük meg őket, meg persze magas jövedelemmel (ez utóbbit nem kell papírral igazolni!).

Itt és most jegyzem meg, hogy azért minimum "furcsának" találom az arcra történő szelektálást, meg ezt az egész kauciós rendszert. Papírokat sem kérve akasztanak le 20-40, de akár 80.000 Ft letétet is emberekről, holott erről sehol nem tájékoztatják a potenciális ügyfeleiket, az ember kénytelen a "boltban döbbenni". Nem világos számomra, hogy pontosan mire és miért gondolt a Vodafone, amikor ezt megálmodta, de az biztos, hogy nem egy szimpatikus hozzáállás.

Első ránézésre tetszik a program.. :)

Visszatérve a telefonhoz: miután élesítették a kártyám, majd külön utánajárás eredményeként a GPRS funkciót is, telepítettem a mellékelt programot, a Connect Me-t. Az install fájdalommentes volt, a használata szintúgy. Remek, plusz egy pont a Vodának, irány a net!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!