Bevezető

Sokszor és sokan vagyunk elégedetlenek a felhasználói programok vagy játékok sebességével, gépigényével, amit általában a rendelkezésre álló számítási kapacitás hiányának, tehát a hardver szűkös erőforrásainak tudunk be. De minden éremnek két oldala van, így most bekukkantunk a másik, azaz a szoftveres oldalra is. Alapvetően persze ezt is a hardver felől tesszük, így – és a közérthetőség végett – néhány programozástechnikai részletet leegyszerűsítettünk vagy kihagytunk, ez a leírás ugyanis nem arról szól, hogy bárkit megtanítsunk professzionális szinten az optimalizálás mesterfogásaira. A témát a tudományos számítási feladatok irányából közelítjük, de egészében véve a rendelkezésre álló processzor jobb kihasználásáról lesz szó most – néhány részlet valószínűleg sokkal inkább lesz érthető a GPU-n programozóknak, mert az új processzorok bizonyos szempontokból közelítenek a mai grafikus egységekhez.

Idén szeptemberben az IDF-en Victor Lee tartott egy nagyon érdekes előadást az optimalizálásról, melybe természetesen a marketingesek is beleszóltak, hiszen egy kicsit reklámozni kellett az új Xeon Phít – Lee úr tehát kellő mennyiségben, de érdekfeszítően beszélt erről is. De kezdjük az elején! Victor Lee vezető beosztású mérnök az Intel Santa Clara-i kutatólaboratóriumában, ahol az architektúra, illetve a szoftverek optimalizálásával foglalkozik. Részt vett a Pentium 4, az Itanium és a QPI busz kifejlesztésében is. Érdekes az is, hogy 1997 óta dolgozik az Intelnél, holott a Szilícium-völgyben általában 3-4 évente munkahelyet vált a legtöbb ember. A processzorok tervezése esetén azonban más a helyzet, hiszen több generáció is kellhet egy architektúrának, mire az kiforrja magát, így tehát logikus, hogy azok vigyék végig, akik már jól ismerik.

Az optimalizálással alapvetően az a baj, hogy sosincs rá (elég) idő. Sajnos elterjedt az a nézet, miszerint a hardver annyira olcsó, hogy egyszerűen jobban megéri erős vasat, mintsem okosan megírt szoftvert használni. A baj csupán, hogy olyan ez, mint a terhes nő esete: ha egy nő kilenc hónap alatt kihord egy gyereket, attól még három nővel ugyanez nem sikerül három hónap alatt! Bevezetésként tehát nézzük meg a számítási teljesítmény változását az elmúlt négy évtizedben, mely érdekes módon nem csupán megsokszorozódott, hanem nagyjából tízévente egy nagyságrendet ugrott.

Victor Lee több olyan témát is felvetett, amihez kis túlzással sosem elég a számítási teljesítmény. Ilyen példának okáért az anyagok viselkedésének szimulálása, a tőzsdei információk elemzése (előrejelzése), a csillagkutatás, az embertömeg szimulációja (pánikhelyzetben a tömeg viselkedése), az energiakutatás, az orvostudomány stb.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!