LG LE5500

A nálunk megforduló tévék legtöbbje nagy tudású, nagy képátlójú, sok funkciót kínáló modell, amelyek pont emiatt sokszor elég borsos áron kaphatóak. Mindenképp szerettünk volna egy olyan modellt is tüzetesebben szemügyre venni, amely megvásárlásán azok is elgondolkodhatnak, akik nem kívánnak százezreket elkölteni egy televízióra. Emellett az is terveink között szerepelt, hogy bemutassunk egy kisebb képátlójú készüléket, amely méreténél fogva alkalmas lehet rá, hogy otthonra leljen egy hálószobában, egy garzonban vagy egy kollégiumi szobában is, ahol sokszor egyszerűen nincs hely a nagyobb daraboknak.

Az LG segítségével két legyet üthettünk egy csapásra, mert kölcsön kaptuk a LE5500 típusjelzésű, 32 hüvelyk képátlójú készüléket. A specifikációk és a kapcsolódó szolgáltatások alapján rögtön látszott, hogy nem belépőszintű termékről van szó, úgyhogy kíváncsian vetettük rá magunkat erre a Edge-LED háttérvilágítással operáló, Full HD felbontású tévére.

Hogy mutat kívülről?

A 2010-es év a dizájn terén alapvető változásokat hozott. Egyértelműen a letisztult vonalak, formák és színek domináltak, a korábbi évek harsány, talán túlságosan figyelemfelkeltő megoldásai pedig a háttérbe vonultak. Bár akadt néhány modell, amelynél gyökeresen új utat kerestek a gyártók, általánosságban elmondható, hogy a különböző vállalatok boszorkánykonyháiból kikerülő tévék a fő koncepciót tekintve meglehetősen hasonlítottak egymásra.

Az LG LE5500 abszolút illik ebbe a vonalba. Semmi csicsa, semmi felesleges elem nem került rá. Legalábbis első pillantásra ezt szűrhető le, de csak amíg meg nem nézzük közelebbről! A keret külső részén ugyanis végigfut egy nagyon szolid díszítő, bordó műanyag él, ami leginkább csak akkor tűnik fel, ha megfelelő szögben esik rá a fény. Ez a megoldás nem egyedi, bár eddig elsősorban a Samsung tévéinél találkozhattunk hasonlóval.

Bár a vállalat a termékkommunikációjában hangsúlyozza a keret különleges vékonyságát, mi ezt nem találtuk annyira extrának. Viszont az tetszett, hogy a káva felülete középen megtörik, és kifelé fokozatosan elvékonyul. Ez sem nevezhető nagyon különlegesnek, bár az igaz, hogy mostanában viszonylag ritkán lehet belefutni ebbe a fajta formatervezési irányba az iparágban. Abszolút egyenletes és arányos a készülék, nincsenek tolakodó részletek, az összhatás elegáns és visszafogott.

Az alsó részre kerültek a manuális vezérléshez szükséges érintőgombok, amelyek csak akkor jöhetnek jól, ha valami baj történik a távirányítóval, hiszen kicsik, és kezelésük nem túl kényelmes. A nyakra szintén jutott a már említett bordó tónusból, a talppal együtt tökéletesen illik a készülékhez.

Oldalt az AV bemenet mellett helyet kapott két darab USB 2.0 port, egy HDMI 1.3 csatlakozó, illetve okosan a fejhallgató-bemenetet is ide tették. Ez is teljesen természetesnek tűnik, pedig sok tévén valamilyen homályos oknál fogva a hátlapra kerül. A szokásoknak megfelelően itt jutott hely a CI slotnak is, amibe a fizetős tévéadások dekódolásához szükséges kártyát kell bedugdosni.

Hátulra három további HDMI port jutott, egy Scart, egy LAN, PC audiobemenet, digiális audiokimenet és egy D-Sub csatlakozó mellett. Ide pakolták a mérnökök az RS-232C bemenetet, valamint a Wi-Fi adaptert kiszolgáló csatlakozót is. Mindent összevetve azt elmondhatjuk, hogy csatlakozókból nem szenved hiányt. A modell az Edge-LED háttérvilágítási eljárást alkalmazza, tehát a fénykibocsátó diódák a keretben kaptak helyet, aminek köszönhetően csuda vékonyra sikerült fogyasztani a készülékházat, egészen pontosan 3,9 centisre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!