EpicGear Meduza
Ahogyan annak idején a Corsair és az OCZ tette, a kezdetben szintén memóriamodulokban utazó GeIL is elkezdett más területek felé kacsingatni, igaz, kicsit másképp csinálja a dolgot, mint konkurensei. A Golden Emperor International Limitedet rövidítő GeIL helyett inkább külön márkaneveket alkalmazva, Thortech néven kezdett el tápokat kínálni, most pedig elstartolt játékos márkája, az EpicGear. Első termékei máris landoltak szerkesztőségünkben: a Meduza egér, illetve a hozzá passzoló Hybrid Pad egéralátét. Az egér a nagy nevekére jellemző, szép sötét dobozban érkezett, amit narancs szín és mindenféle hangzatos paraméterek díszítenek.
Benne egy jó kiállású egeret találtunk, aminek első látásra minden gémer tulajdonsága megvan a sok gombtól kezdve a spéci felületen át egészen a zsinóros bevonatú farokig. Formáját jobb kézhez szabták, viszonylag nagy mérete, magasra húzott háta és 120 grammos tömege miatt inkább tenyeres fogásra (palm grip) termett, de mivel a hüvelykujjas mellett – pontosabban azzal átellenben – a kisujjas részét is gumival vonták be, ezért karmosan (claw grip) is stabilan tartható, bár szerintünk az optimálisnál szélesebben fogható meg.
Gombból a görgő alattival együtt összesen hét került rá, ebből hat programozható, a hátán lévővel az eltárolt profilok között válthatunk. Oldalt a hüvelykujjas részen négy LED jelzi az éppen aktuális felbontási (dpi) szintet, ebből sejteni lehet, hogy négy lépésben állítható. Az egér burkolatának legjelentősebb részei, mint a háta és a belőle kiszabott fő gombok jól tapadó, matt borítást kaptak; a hüvelyk és kisujj részét gumival bélelték, így nem gond, hogy az egér oldalai és eleje fényes felületű. Kicsit koszosodni fog, de játék közben nem okoz majd kellemetlen meglepetést csúszkálásával.
A Meduza alján nem egy, hanem két különálló érzékelőt találunk, ráadásul ezek nem kettő, hanem három módban tudnak dolgozni, akár a kettőt együtt is. Az optikai szem maximális felbontása 3200 dpi, a lézeres 6030-at tud, együtt pedig 4800-ra képesek. Alul egy retesszel állíthatjuk be, hogy melyiket szeretnénk használni. Biztos feltűnt már a képeken, hogy a Meduzának meglehetősen látványos, narancs mintás a farka, az egér felőli végén törésgátló, a másikon USB csatlakozó van – nem aranyozott. Egy sok helyen látott, de szerintünk eléggé fölösleges funkciót kihagytak a Meduzából, a súlyozást. A 120 grammos egér alapból is elég nehéz, nem lenne értelme súlyokkal tovább terhelni.
Ahogy a legtöbb mai komoly egérnek, az EpicGear Meduzúnak sem kimondottan vezérlője, hanem inkább programozója van. Ezzel lehet a fedélzeti memóriájában eltárolt paramétereket beállítani, melyek más számítógéphez csatlakoztatva is megmaradnak. A Flash-alapú felületet csak teljes képernyőn sikerült megnyitni. Négy lapja van, az elsőn a gombok funkciója és az érzékelő felbontása állítható. A gomboknál nem kaptunk annyi lehetőséget, mint pár konkurensnél, de a kínálat bőven elégségesnek bizonyult; fontos, hogy az érzékelő felbontása nem csak egy irányba, hanem fel-le is állítható. Az érzékelő felbontásánál optikai és hibrid módban csak konkrét szintek között választhattunk, lézernél viszont nagyobb felbontású csúszkát kaptunk, ráadásul a két tengely mentén más-más értékeket is megadhattunk.
A második lapon találtuk a további beállításokat: USB frekvencia, görgő, dupla klikk, egérmutató-gyorsítás, megvilágítás (teljesen kikapcsolható), emelési magasság és lézeres Angle Snapping funkció – teljes a kínálat, semmi nem hiányzott. A harmadik fülön korrekt, időzítéseket is kezelő makrórögzítő kapott helyet, a negyedikről pedig a terméktámogató oldalra ugorhatunk. Dicséretes, hogy elsőre sikerült egy kellően teljes kezelőprogramot összehoznia az EpicGear fejlesztőinek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
