Intel X38 (Beachwood)

Lassan két év telt el azóta, hogy az Intel piacra dobta 975X jelű csúcskategóriás chipkészletét. Nem voltunk túlságosan lelkesek, amikor az Intel egy újabb, akkortájt feleslegesnek tűnő lapkával rukkolt elő, hiszen a 975X csak a CrossFire támogatásában tért el a 955X-től, és bizony a 955X sem volt sokkal okosabb, mint a 925XE. Azokban az időkben egy-egy kisebb újítás elég volt egy új chipset megjelenéséhez, ami nem éppen egy pénztárcabarát üzletpolitika, és persze a hosszabb távon gondolkodóknak sem kedvez. Azóta mintha stratégiát váltott volna a gyártó, hiszen az eltelt két év alatt a középkategóriás, átlagos felhasználásra szánt chipsetek kínálata már rég felfrissült (a P965-öt a P35 követte), ezzel szemben a 975X továbbra is csúcson maradhatott. A felsőkategóriában lezajló generációváltást nyár elején, a Computexen jelentette be hivatalosan az Intel, de csak az ősz hozta meg a friss és lényegesen fejlettebb, Beachwood kódnevű (az Intel dokumentumaiban Bearlake X kódnéven is szereplő) X38-as chipset köré épülő alaplapokat.

Az X38 számos ponton különbözik elődjétől. Ennek legfőbb oka, hogy a 975X megjelenésének időpontjában még nem létezett a Core 2-es processzorcsalád, nem volt piacon a DDR3, továbbá a PCI Express, illetve a multi GPU-s megoldások sem voltak ennyire felkapottak. Az X38 újításainak vázlata a következő:

• PCI Express 2.0-támogatás,
• CrossFire-támogatás 2 x 16 PCIe sávon,
• 333 (és a jövőben megjelenő 400) MHz-es FSB-vel rendelkező processzorok támogatása,
• DDR2-800 és DDR3-1333 memóriák támogatása,
• Intel Fast Memory Access (FMA),
• ICH9-es déli híd: több SATA és USB port, natív gigabites hálózati vezérlő, de eltűnik a natív párhuzamos ATA interfész,
• Intel Extreme Memory támogatása,
• Intel Extreme Tuning Utility,
• a chipset túlhajtását megakadályozó beépített védelem ki lett iktatva.

A lista tekintélyesnek tűnik, nézzük sorban a változtatásokat. Az asztali rendszerek esetében az Intel X38 az első chipkészlet, amely már kompatibilis a PCI Express 2.0-s szabvánnyal. A PCI SIG által létrehozott szabvány második verzióját már 2007 januárjában bemutatták. Egyik leglényegesebb jellemzője, hogy visszafelé kompatibilis, tehát a korábban beszerzett komponensek minden probléma nélkül működnek a PCI Express 2.0-s alaplapokban. A PCIe második verziója lényegében két ponton tér el elődjétől: egyrészt megduplázódott a sávonkénti áteresztőképesség, az oda-vissza irányú (full-duplex) 250 MB/s-os kapcsolat 500 MB/s sebességűre gyorsult. Ez egy PCIe x16-os VGA-foglalat esetén azt jelenti, hogy a videokártya és az északi híd közötti sávszélesség 4 GB/s-ról 8 GB/s-ra nőtt. Az asztali rendszerek esetében lényegesnek tekinthető második innováció a foglalatonként leadható teljesítmény mértékének megduplázódása, ez az érték 75 wattról 150 wattra emelkedett (külső csatlakozókkal együtt akár 300 watt is lehet). További, számunkra nem annyira lényeges újítások is vannak: dinamikusan, a terhelés függvényében változó linksebesség, amit a vezérlő képes visszajelezni az OS számára; továbbfejlesztett protokoll és összeköttetés-menedzsment; rugalmasabb felhasználóhatóság. Számunkra az áteresztőképesség megduplázódása tűnik relevánsnak, kérdés, hogy ez a manapság használatos videokártyák esetében kihasználható-e, tesztünkben megpróbáljuk kideríteni.

A CrossFire-támogatás már a 975X-ben is megtalálható volt, de a Glenwood csak nyolc PCIe sávot biztosított a rendszerben megtalálható videokártyák számára. Az X38-ban a PCIe sávszélességén felül a sávok számát is megduplázták, tehát leegyszerűsítve: a 975X-ben CrossFire-t használva az egyes videokártyák számára csak 2 GB/s-os (full-duplex) sávszélesség volt biztosított, ez az X38-ban már nem kevesebb, mint 8 GB/s, tehát ez az érték megnégyszereződött.

A 333 MHz-es FSB támogatása evidens, hiszen a legújabb Core 2 processzorok már ezzel a buszsebességgel kerülnek forgalomba. A dokumentáció nem tesz említést a 400 MHz-es FSB támogatásáról, de a nálunk járt X38-as alaplapok már lehetőséget adtak az NB Strap 400 MHz-re állítására.

Újdonságnak tekinthető a DDR3-as memóriák támogatása is. A 975X chipkészlet megjelenésének időpontjában a DDR3 még csak a tervezőasztalokon létezett, viszont jelen pillanatban az Intel és vele karöltve az egész iparág nagy bizniszt lát az új memóriaszabványban, ezért az X38-ból sem maradhatott ki a támogatása. Érdekesség, hogy az új chipset a P35-höz hasonlóan a DDR2-t is támogatja, ez egyértelműen a DDR3 magas árának tudható be – az Intel is nagyon jól tudja, hogy egy kizárólag DDR3-at támogató X38-as chipset kiadásával sok potenciális vásárlótól esett volna el. A 975X hivatalosan csak a DDR2-667-es memóriát támogatta, de a gyártók a 975X-es alaplapokat BIOS-szinten felkészítették a DDR2-800 vagy annál magasabb órajelű memóriák fogadására is, ez az X38 számára már nem probléma.

Az Intel FMA, azaz Fast Memory Access (gyors memóriaelérés) nem most, hanem a P35-ben debütált, ez néhány, a memória elérését gyorsító funkció gyűjtőneve. Az Intel ezekkel az optimalizációkkal próbálja meg az újabb memóriaszabványok magas késleltetését ellensúlyozni. Az FMA égisze alatt megtalálható négy technológia a Just in Time Command Scheduling, a Command Overlap, az Out of Order Scheduling és az Opportunistic Writes.

• Just in Time Command Scheduling: a chipset egy utasításütemező segítségével a sorban várakozó műveleteket analizálja, majd megpróbálja úgy végrehajtani azokat, hogy a memóriaelérés, a memóriablokkok kiolvasása minél hatékonyabb legyen, ehhez a Command Overlap technikát alkalmazza. Ahelyett, hogy a lekérések egyenként érkeznének a memória felé, a kérések az utasítássorban előrébb kerülhetnek anélkül is, hogy az aktuális lekérést akadályoznák (tehát a végeredmény nem függ a konkurens lekérdezéstől).
• Command Overlap: ez az újítás engedélyezi a DRAM utasítások betűzését az Activate, Precharge és olvasás/írás műveletek közé, már amennyiben nincs befolyással azokra.
• Out of Order Scheduling: hasonlóan a processzoroknál ismert soron kívüli végrehajtáshoz (OoOE), az X38 is megpróbálja adott idő alatt a lehető legtöbb lekérést végrehajtani, akár nem a program által megszabott sorrendben, majd végül az adatokat az eredeti sorrend szerint küldi tovább a CPU felé, ezzel a processzor adatéhségét (üresjáratát) csillapítja.
• Opportunistic Writes: az X38 a memóriaírási kéréseket megpróbálja üresjárati időközökben végrehajtani, amikor azok nincsenek hatással a memóriaolvasási kérésekre (a memóriaolvasás sokkal gyakoribb, mint az írás, így elkerülhető a processzor adatokra várakozása).

Ezek a funkciók szépen hangzanak, de kérdés, hogy valójában mennyit érnek hétköznapi használat során. A legjobb mód ennek kiderítésére az, ha az X38-at összehasonlítjuk egy olyan chipkészlettel, amely nem támogatja az FMA-t (például nForce 680i). Így is tettünk.

Az ICH9-es déli híd már nem újdonság a Prohardver! olvasói számára, az új, több USB és SATA portot, illetve natív gigabites hálózati vezérlőt támogató chip a már korosodó ICH7-et küldi nyugdíjba. Az ICH9-et a P35-ös chipkészlet bemutatása során ismerhettük meg közelebbről.

Az Intel Extreme Memory Profile, azaz XMP tekinthető az NVIDIA EPP-jére adott válasznak, a memóriamodul SPD adatmezőjének kiterjesztéséről van szó. Az XMP egyfajta útmutatást nyújt az alaplap számára a modul felparaméterezéséhez, kiolvashatja belőle, hogy adott órajelen milyen időzítésekre képes a szóban forgó modul, ezzel javítva a stabilitást. Az NVIDIA EPP-je nyílt szabvány, csak az erre felkészített DDR2 memóriamodulok kompatibilisek vele. Az Intel nem vette át a használatát, tehát az EPP-vel kiegészített DDR2-es memóriákat nem támogatják az X38-as alaplapok (ennyit a két cég közötti kooperációról). Ugyanakkor elképzelhető, hogy egyes memóriagyártók kínálatában megjelennek olyan modulok, melyek mindkét szabványt támogatják.

A végére maradt az Intel Extreme Tuning Utility, ami szintén tekinthető egyfajta válasznak az NVIDIA fejlesztéseire, azokon belül is az nTune szoftverre: egy Windows alatt használható monitorozó, finomhangoló és tuningprogramról van szó. Ismerve az Intel korábbi, a tuninggal kapcsolatosan kialakított álláspontját, az Extreme Tuning Utility megjelenése egy szemléletváltás kezdetét jelentheti.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!