Az Intel SSD 730

A jó néhány évvel korábbra tehető SSD-láz kitörésekor az Intel meghajtói etalonnak számítottak. Ezidőtájt a processzorairól elhíresült vállalat volt talán az egyetlen, aki ehhez az összes fő komponenst házon belül állította elő, ebből fakadóan SSD-ik megbízhatósága, illetve teljesítménye is példaértékűnek számított. Az utolsó teljesen Intel fejlesztés az általunk is tesztelt SSD 320 volt, aminek megjelenése már több mint három esztendős történet. Eközben komolyan felpörgött az SSD-k világa, amit főként a Samsungnak köszönhetünk, mely vállalat az Intel korábbi gyakorlatának megfelelően teljesen házon belüli fejlesztésekkel rukkolt elő.

Ezzel párhuzamosan beindult az árháború is, amit remekül szemléltet, hogy míg 4 évvel ezelőtt 60 000 forint körül mozgott egy 80 GB-os SSD, addig ma már az említett összeg negyedéért kaphatunk hasonló kapacitású modellt. Ez egyben a profit csökkenését is jelentette, ami nem volt az Intel ínyére, így inkább más vállalatok vezérlőivel szerelte asztali SSD-it. Az első ilyen próbálkozás a Marvell vezérlős SSD 510 volt, amit később a SandForce kontrolleres SSD 520 követett, de a sor itt még nem ér véget.

[+]

A néhány esztendős kitérő után a közelmúltban egy új, ismét ízig-vérig Intel SSD-vel rukkolt elő a vállalat, ami természetesen szerkesztőségünk érdeklődését is felkeltette. A tesztalany OEM kiszerelésben érkezett, ami egy kis kartondobozt jelent egy matricával.

[+]

A 7 milliméter magas SSD-n feltűnik az Intel koponyája, amivel a cég jellemzően felsőkategóriás termékeit jelöli. A 730-as sorozat jelen pillanatban két tagból áll, így 240 és 480 GB-os kapacitás közül választhatunk; nálunk a kisebbik járt.

Az Intel újdonsága sem úszhatta meg a szétszerelést. Elsőként a vezérlőt vettük szemügyre, ami az Intel a vállalati szegmensbe szánt S3500/S3700 meghajtókból hozott át. A nagyobb teljesítmény érdekében 50%-kal megemelték a kontroller órajelét, ami így a 730-ban 400 helyett 600 MHz-en ketyeg. Míg a korosodó Intel SSD 320 sorozat csak SATA 3 Gbps sebességre volt képes, addig a 730-nak természetesen már nem akadály a 6 Gbps-os tempó sem, bár ez manapság már alapkövetelmény. A vezérlő egyébiránt 8 csatornás, és az ONFI 2.1 NAND szabványnak megfelelő chipeket támogatja. A tervezők a busz órajelét is megpiszkáltak, így az a 100 MHz-es órajelén elméletileg 200 MB/s-os csatornánkénti tempót érhet el, de ezt a NAND chipek, illetve a SATA 6 Gbps jelentősen korlátozza.

A gyorsítótár szerepét két darab, egyenként 512 MB kapacitású Micron DDR3-1600 chipre bízták, így a cache teljes kapacitása 1 GB.

A NAND chipek Intel márkájúak, melyeket a vállalat továbbra is a Micron közreműködésével fejleszt egy vegyesvállalat berkein belül. Az úgynevezett MLC-HET lapkák 20 nm-es csíkszélességgel készülnek, és megegyeznek a vállalati szegmensbe szánt S3700-ben található verziókkal. Mindez az élettartamra van igencsak jó hatással, ugyanis a chipeket válogatják, így azok alacsonyabb feszültségen üzemelnek, aminek révén jóval több programozási ciklust képesek elviselni. Az Intel 50 GB/nap értéket adott meg mint garancia, ami 5 évre levetítve 91 TB-ot jelent.

Nem csak a vezérlőt és a NAND chipeket örökítették át a vállalati modellekből, de az áramkimaradás elleni védelmet is. Erről két 47 mikrofarádos kondenzátor gondoskodik, melyek egy esetleges hirtelen tápellátási zavar esetében éppen annyi energiával rendelkeznek, hogy a gyorsítótárban található adatokat még képes legyen a NAND chipekbe kiírni az SSD.

[+]

Tesztkörnyezet, specifikációk

Az SSD-tesztekhez használt állandó konfigurációnkat legutóbb 2012 decemberében frissítettük. Az alaplap szerepét az MSI Z77 MPOWER modell vette át, míg a processzor feladatát egy fixen 4,3 GHz-re tuningolt Core i7-3770K kapta meg, hogy minél többet ki tudjunk passzírozni az SSD-kből. A rendszermemória mérete továbbra is 16 GB, de a G.Skill RipjawsX modulok órajele 1333-ról 1866 Mhz-re emelkedett. A különféle turbó és energiagazdálkodási opciókat egytől egyig kikapcsoltuk, hogy azok biztosan ne befolyásolhassák a méréseket. Ezen lépésünkkel a 2012. november 24-e előtti SSD tesztjeink eredményei nem összevethetőek az azt követő cikkeinkben találhatókkal.

A tesztkörnyezet [+]

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás – és írás – kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve az ilyen méretű állományokkal dolgozó alkalmazásoknál; ha elsősorban rendszerlemezt keresünk, akkor ez egy sokadrangú szempont lehet számunkra. Ebben a tesztben nem brillírozott különösebben az Intel, így csak a mezőny utolsó harmadában végzett.

Írásban sem tündökölt az SSD 730, bár a nagyobbik, 480 GB-os modellre 200 MB/s-mal magasabb, azaz 470 MB/s-os értéket ad meg a vállalat.

A véletlenszerű műveletekre vonatkozó értékek az SSD-gyártók egyik vesszőparipája, imádnak az IOPS értékekkel dobálózni, bár ez egy átlagfelhasználó asztali vagy mobil számítógépe esetében különösebben nem számít. Ezzel szemben bizonyos kiszolgálók esetében már döntő szempont lehet ez az érték. Itt már az élre állt az Intel SSD-je.

A fentiekből következik, hogy a véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges szempont. Ebben az esetben 4 lekérésnél az első, míg 64-nél a második helyre volt jó a tesztelt 730-as modell.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét alkalmaztuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol; az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. A viszonylag alacsony írási tempó ennél a tesztnél visszaütött, így itt is az utolsó harmadba került az Intel meghajtója.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már alaposan teleszemetelt, sok feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusírtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete nagyjából 30 GB, ami egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A partíciót mentés előtt töredezettségmentesítettük, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. A pontosabb eredmények érdeklében minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center stb.). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) elsősorban a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Az Intel megoldása itt 1 másodperccel maradt el a két 840 EVO-tól.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérését szemlélteti, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, ergo a szekvenciális sebesség itt nem annyira fontos.

Az "újságírói programcsokorban" megint a pici fájlok kapnak szerepet; talán ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is viszonylag kisméretűek. Ennek ellenére ezen tesztünkben már nem igazán tudtunk különbséget kimérni az egyes SSD-k között.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Ebben a tesztben is a leggyorsabbak közé került a főszereplő.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet; ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már korábbi cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, és ehhez a Microsoft operációs rendszerei a Windows 7-ig bezárólag csak egyetlen processzormagot képesek használni, ami sajnos már korlátozhatja a művelet sebességét. Itt a középmezőnyben végzett az Intel.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlokat egy 128 GB-os Plextor M5 Prón helyeztük el, amivel az egyes meghajtók írási teljesítményét nem korlátoztuk.

Ezekben a tesztekben jól megmutatkozik az általunk tesztelt modell relatíve alacsony szekvenciális írási tempója.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének RAMDiskre másolásával – ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, amivel az SSD-k írását teszteltük, de ez felhasználóközelibb mérés, mert egy telepítés idejét mértük le.

A játékbetöltési időkhöz most a jól bejáratott STALKER-t és az SSD tesztünkben nem túl réginek számító Crysis Warheadet használtuk. Itt az abszolút első helyet hozta a főszereplő.

Virtualizáció és végszó

Egy korábbi ötletből született következő tesztünk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az tapasztalhatta, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális gép) van üzemben. Igazából már egyetlen VM is le tudja "ölni" a rendszert, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. A telepítés témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve inkább a meghajtók véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli. A futási időt a time paranccsal mérjük le, így az eredmény minden esetben meglehetősen pontos.

Az Intel SSD 730-nak nem nagyon tetszett extrém igénybevételt generáló tesztünk, így gyakorlatilag csak szintén Intel vezérlős elődjét tudta megelőzni.

Telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Az főszereplő itt már jól ment, ami leginkább az egyetlen rendszer indításánál mutatkozott meg.

Végszó

Több mint három év után az Intel újra saját vezérlős asztali SSD-vel jelentkezett, amire valószínűleg már sokan vártak. Pusztán a teljesítményt tekintve nem kiemelkedő az SSD 730, bár néhány esetben képes volt az élre törni. A nagyobbik modellhez nem volt szerencsénk, de a gyári adatok alapján van esély rá, hogy sok esetben javítson a képen.

[+]

A vállalat korábbi meghajtói élettartam tekintetében már bizonyítottak, hisz például az X25-M típusú modellek még most, 4-5 év után is gond nélkül teszik a dolgukat. Az Intel az SSD 730 modellek esetében is nagy hangsúlyt fektetett a megbízhatóságra és üzembiztosságra, hisz a meghajtó a vállalati szegmens magasabb igényeinek megfelelő komponensekre épül. Utóbbinak megfelelően természetesen 5 év garanciát, illetve magas, 91 TB-os írási mennyiséget vállal a cég az általunk tesztelt modellre. Mindezért jelenleg 57 000 forintot kell kifizetnünk, amit kissé magasnak gondolunk; így a 240 GB-os Intel SSD 730 a tetszett díjas SSD-k táborát gyarapítja.

Intel SSD 730 240 GB

A tesztelt Intel SSD 730-at az Intel hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.