Megjelenés
Míg az ázsiai konkurensek (pl. Acer, Asus vagy Samsung) rögtön fejest ugrottak bele, addig a HP merülés előtt kicsit sétálgatott az Ultrabook feliratú medence partján, mielőtt Folio felkiáltással belecsobbant. Stílusosan mi is fáziskéséssel fogtunk neki a lassan egy éve piacon lévő Foliónak, ajkunkon ha nem is kiáltással, de kérdéssel: miért kell a nagy HP-nek egy lényegében foglalt nevet adnia Ultrabookjának? Hiszen a Toshiba már hónapokkal korábban bemutatta a Folio 100 névre keresztelt tabletjét.
De emelkedjünk túl ezen a kérdésen, úgysem valószínű, hogy valaha is választ kapunk rá, meg egyébként sem a név – egészen pontosan Folio 13 – a fontos, hanem a mögötte lévő termék, vagyis az első generációs, prémium Ultrabook. Élőben megpillantva a HP Ultrabookját, a racionális szó villant fel agyunkban. Nem lehetetlenül vékony, nem keskenyedik, nem fényes, nincs vágós éle vagy sarka; az egyetlen dolog, ami enyhén kiemelkedik belőle, az a fedél felnyitását segítő pöcök a felső él közepén.
Belül a billentyűzet körül és a csuklótámaszon ugyanazt a kellemes tapintású, finoman szálcsiszolt fémet találtuk, mint a fedélen. A kijelzőnek látványosan vékony, matt kerete van, amiről használat közben kiderült, hogy trükk. A fényes kijelző még egy matt káványival beljebb kezdődik, vagyis a keret ultraboookhoz mérten átlagos, talán egy kicsivel vékonyabb. Sajnos a képernyő felbontása is csak átlagos, 1366x768 pixel, ugyanakkor az őt mozgató zsanér elsőrangú, nem csak az Ultrabookokhoz, hanem minden más laptophoz mérve is szépen jár, holtjátéka közelít a nullához, mozgatása közben nem billen hátra a notebook. Elég szegényesre sikerült a laptop csatlakozókínálata, USB aljzatból csak kettőt kapunk, amiből csak az egyik 3.0-s, nincs D-Sub monitorkimenet, de legalább az Ethernet aljzatot megtartották.
Szomorúan nyugtáztuk, hogy a billentyűzet mögé sikerült hamar összepiszkolódó, fényes betétet tenni – az abszolút csúcskategóriában már illene egybeszabni a szigetes billentyűzet alapját a csuklótámasszal és a körülötte lévő burkolattal, ugyanis úgy masszívabb alapot lehet csinálni, és ez kiemelné a Foliót a kategória átlagából. Vékony gépekre jellemzően minimális úton járnak a gombjai, de hamar megszoktuk, és utána egészen kellemesnek bizonyultak; felületüket selymes anyag fedi, alattuk a kor követelményeinek megfelelően háttérvilágítás húzódik. Nem valami mutatós, de jól jár az integrált, picit kattogós gombú touchpad, sima felülete ellenére nagyon kényelmesen dolgozhatunk vele. Hangzásban viszont kiemelkedőt alkotott a HP: bár az Ultrabookokban nincs hely normális hangszórók számára, a Folio mégis remekül szól, és ebben egyértelműen konkurensei fölé emelkedik. Persze csodát azért nem várhatunk tőle, a komoly maximális hangerő záloga az erős basszusok recsegése volt.
Kellemes tapintású, gumis hatású felületkezelést kapott a Folio fenéklemeze. Kár, hogy semmiféle ajtót nem vágtak rá, így házi módszerekkel elég nehéz lesz hozzáférni a belsejéhez, például memóriabővítés céljából. Papíron leírva a HP Ultrabook 1,5 kilogrammos súlya nem tűnik soknak, de kézbe véve határozottan nehezebbnek tűnik vetélytársainál. Ennek oka elsősorban az átlagosnál nagyobb, 59 wattórás akku lehet, de minden bizonnyal a masszív váznak is van benne szerepe. Mert a Folio azt a bizonyos "nagyon egyben van" érzést kelti, amit vékony notebookoknál ritkán érezni. Fedele vagy csuklótámasza kevésbé horpad, mint billentyűzete, kár hogy amögé nem tettek valami merevítőt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
