Az Apple A11 SoC
Az Apple tegnap mutatta be az új iPhone X-et, aminek alapja a szintén friss fejlesztésű, 4,3 milliárd tranzisztort tartalmazó Apple A11 Bionic SoC. Természetesen már megszokott, hogy egy új SoC megjelenése után elindul a találgatás, hogy mégis mi található ebben a rendszerchipben, az Apple pedig rá is játszik erre, mivel az előadás során úgy jellemezték a lapka IGP-jét és ISP-jét, hogy azok saját tervezésű elemek.
Az ISP, vagyis a képfeldolgozó processzor szempontjából ez még nem is lenne mellbevágó, de az integrált grafikus vezérlő tekintetében érdekes találgatásokra adhat okot, főleg a régi partnerüknek számító Imagination tavaszi közleménye után. A dizájn kialakítása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az Apple tervezte a rendszert, arra is utalhat, hogy a vállalat mérnökei módosították a gyári terveket. Ez nem áll távol az almásoktól, hiszen korábban is átdolgozták az Imaginationtől licencelt IP-ket, az utóbbi időben nem is kicsit, vagyis sokkal valószínűbb, hogy az A11 esetében is ez történt az ISP és az IGP terén, és nem nulláról tervezték meg az egységeket.
Az ISP esetében a vállalat a fejlettebb pixelprocesszort használ, illetve hardveres többsávos zajcsökkentést, és ezeket kiegészíti a gyenge fényviszonyok melletti gyorsabb autófókusz. Valószínű ugyanakkor, hogy az ISP az az előző generációs lapkában található megoldás közvetlen továbbfejlesztése, és az Apple elsődlegesen a modernizálásért felelt.
Az A11-es lapkában két darab nagy teljesítményű és négy darab hatékonyságra tervezett processzormag található, amelyek az ARMv8-A utasításarchitektúrát használják. Ezek nyilván az Apple saját tervezésű megoldásai, és a cég szerint a gyors magokat tartalmazó tömb 25%-kal, míg az energiatakarékos klaszter 70%-kal gyorsabb az A10-be tervezett opciókhoz képest. A tömbök közötti váltást ezúttal is hardveres vezérlő biztosítja, ami az Apple állítása szerint szintén tovább lett fejlesztve, így többszálú feldolgozás során akár 70%-kal javulhat a rendszer teljesítménye. A számokkal minden bizonnyal egy kisebb trükközés is van, mivel az A10-es lapkában csak két gyors és két energiatakarékos mag volt, tehát jó esély van rá, hogy a jelzett tempóelőny nagy része esetenként a két extra magból származik.
Az igazán izgalmas rész természetesen az IGP, ami az Apple állítása szerint 30%-kal gyorsabb az A10-es lapkában található megoldásnál, illetve egységnyi teljesítmény mellett a korábbi generációs fejlesztés fogyasztásának felével is beéri. A vállalat a dizájnt hárommagosnak írta le, de ez ugye a grafikus vezérlőknél messze nem ilyen egyszerű. Valószínűleg arról van szó, hogy három feldolgozótömbbe vannak szervezve multiprocesszorok, ami jól hangzik, de annyira kevés információt biztosít, hogy képtelenség meghatározni a rendszer specifikációját.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
