Ergonómia, külsőségek

Az S100 formavilága követi a már bevált S90/S95 vonalvezetését – minek is cserélték volna le a mérnökök a már sokak által megkedvelt téglatestet? Az elegánsan letisztult masina egyébként fekete és titánezüst gúnyában kapható; bármelyikre is essen a választás, mindkettő jól áll neki. Nálunk az ezüstszínű gép járt. A Canon PowerShot S100 annak ellenére, hogy igen apró, meglepően kényelmes fogású. Ez elsősorban a hátoldalon kialakított hüvelyktámasznak és az előlapon látható bütyöknek tudható be. Kétkezes fogáskor azonban bal kezünk mutatóujja elzárja a beépített vaku útját.

Az előlapon, az optika körül található recés tárcsa azonnal feltűnik: ezzel a nagyszerűen működő kezelőszervvel számos funkció paraméterezhető, amit a menüben tudunk megadni (lásd később). Az erő, ami elforgatásához szükséges, pont kellő mértékű, a határozott racsnizás pedig pontos értékállítást tesz lehetővé.

A fényképezőgép elején amúgy sok érdekesség nem található ezen kívül, csupán a beépített sztereó mikrofon két apró nyílása és az erős fényű AF segédlámpa díszeleg a fronton.

A hátoldalon látható TFT monitor mérete ellenére nem dominálja a képet, a nyomógomboknak és tárcsának is jutott megfelelő mennyiségű hely. A készülék kezelése kétkezes fogásnál biztonságos; csupán jobb kézben fogva igen nehézkes a gombok nyomkodása. A nyomógombok felülete nagy, jó minőségűek és nyomáspontjuk is megfelelő. A hátsó vezérlőtárcsa is racsnis, a legapróbb elforgatásról is biztos visszajelzést kapunk.

Az S100 egy USB és egy HDMI aljzattal is fel lett szerelve. Ezeket egy műanyagfedél alatt találjuk a készülék markolati oldalán. A géptest mindkét oldalához köthetünk csuklópántot – ezek befűzőhelyeit a tetőlemez két oldalán láthatjuk.

Legalul található az akkumulátor és a memóriakártya rekesze egy közös fedél alá helyezve. A fémből készült állványmenet – számos más kompakt fényképezővel ellenben – pontosan az optikai középvonal alá lett beépítve.

Felülnézetből balról jobbra haladva a következő elemeket láthatjuk: a csuklópánt befűzője, a felnyíló vaku, a bekapcsológomb, a kioldó és az azt ölelő zoomgyűrű, valamint a módválasztó tárcsa a jobb szélen. A kioldó fél- és végállása jól érezhető, a módválasztó működéséhez szükséges erő pont jól el lett találva: akaratlanul nem fog elforogni a beállított pozícióból.

A Canon PowerShot S100 meglepően kényelmesen fogható, használható – két kézzel. Az egykezes fotózás persze lehetséges, de a kezelőszervek biztonságos nyomkodása csak kétkezes fogással valósítható meg. A gyártó megnövelte az optika átfogását, ami immár ötszörös (ekv. 24-120 mm), azonban a kompakt, zsebre vágható felépítés megőrzése végett kompromisszumokat kellett kötnie: a zoomtartomány végén már csak F5.9 lehet a legtágabb rekesz. Egy nagyobb fényerejű optikához több hely, nagyobb tubusátmérő lett volna szükséges. A nyomógombok és a tárcsák (főleg az elülső) működése nagyszerű, a nyomáspontok jól érezhetőek, a gombok felülete nagy, s a minőségérzettel sincs gond. Az S100 formatervezése a lehető legegyszerűbb sémát követi a téglatesttel, s miért is ne, ha egyszer ez már bevált?

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!