Bevezető, ergonómia
In medias res: előre kell bocsátanunk, hogy bár nagyon szerettük volna, nem sikerült cikkünkhöz egy G12 PowerShotot szereznünk; még a Canon magyarországi képviselete is kifogyott a sajtópéldányokból. Ennek szerencsére túl nagy jelentősége nincs, csupán a méretkülönbségek szemléltetése végett lett volna érdekes pár fénykép a gépegyüttesről. Részletes tesztünk a G12-ről itt olvasható (érdemes lehet mostani írásunkkal párhuzamosan megnyitni).
Nagy a hasonlóság a két fényképező közt, azonban kézbe véve azonnal feltűnnek a különbségek: a G1 X szögletesebb és nagyobb (főleg vastagabb) lett, de mégsem komolyabb, mint „kistestvére”, a G12. A megnövelt vastagságra a nagyobb érzékelő miatt van szükség – a szenzor különben túl közel került volna a lencserendszer hátsó tagjához, ami a képszéleken erőteljes minőségromláshoz vezethetett volna ezzel az optikával párosítva. A G1 X bemutatásakor sokan kifogásolták a viszonylag gyenge fényerejű objektívet (kezdő értékek: F2.8-5.8), azonban a gyártónak még így is csökkentenie kellett az elődmodellhez képest az átfogást (ötszörösről négyszeresre), különben túl nagy lett volna az objektív és azzal együtt az egész masina – a G1 X pedig már így sem az a zsebre vágható kategória (kabátzsebben is határeset).
A fenti animáción látható, hogy szélességre és magasságra nem lett jelentősen nagyobb az újonc (4,6 x 4,3 mm). A vastagságban történt növekedés az előbbi két értékhez képest viszont tekintélyes: 16,4 milliméterrel kellett a géptest mélységét megnövelni. A legnagyobb méretbeli eltérés azonban a képérzékelőnél történt; a G1 X szenzorjának felülete majdnem 6,4-szer akkora, mint a G12-é (241 mm² vs. 41 mm²).
Kép forrása: Canon
A Canon (valószínűleg) kínosan ügyelt arra, hogy a G1 X szenzorja nagyobb legyen a legnagyobb konkurens rendszerénél (m4/3), de még pont ne jelentsen veszélyt saját APS-C lapkáival szerelt, belépőkategóriás dSLR vázaira. Mondhatni ügyes húzás, de átlátszó. A felbontást véleményünk szerint jól eltalálták; a 14 MP se nem sok, se nem kevés ekkora fénygyűjtő felületre. No de lássuk, milyen lett a megváltozott méreteknek köszönhetően a készülék fogása és kezelhetősége!
A ducibb gép markolata valamivel hangsúlyosabb lett, így jobban meg lehet markolni, mint az elődmodellt. Az előlapról eltűnt a beépített vaku ablaka (helyette manuálisan felpattintható villanó épült a tetőlapba – a G1 X nagyobb objektívje kitakarta volna a kis vaku fényét, ha az maradt volna a frontlemezen), de maradt a combos AF segédfény és a kis optikai kereső nyílása. A G12 optikájának frontlencséjét automatikusan nyíló és záró lemezek védik kikapcsolt állapotban, itt ettől a funkciótól sajnos el kell köszönnünk, a G1 X-nél egy különálló védősapkával oldották meg a feladatot a mérnökök. Ennek a kiegészítőnek az elvesztésétől nem kell félni, a termék dobozában mellékeltek hozzá egy kis madzagot, amivel a vázhoz köthetjük.
A hátoldalon is történt némi változás: ugyan a nyomógombok és a multifunkciós tárcsa elrendezése maradt a régi, de kiosztásuk megváltozott, így aki G12-ről váltana a G1 X-re, annak az első napokban oda kell majd figyelnie, mikor mit nyom meg. A G1 X immár dedikált filmfelvétel-indító gombbal is rendelkezik; a kihajtható és elforgatható LCD szerencsére megmaradt (mérete és felbontása viszont megnőtt).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
