Hűtés
Valamikor a nyár végén válogattunk utoljára közösségi portálunk, a LOGOUT kínálatából. Az elmúlt két őszi hónapban a természethez hasonlóan nagyon sok érdekes gyümölccsel ajándékozta meg magát a közösség. Sokan biztosan olvasták a most felsorolt alkotások egy részét, de talán a rendszeres látogatóknak is tudunk olyan érdekességet mutatni, amely fölött elsiklottak. Aki pedig nem követi a LOGOUT eseményeit, most mindenképpen figyeljen, mert biztosan találunk számára érdekes dolgot.
Annyi említésre méltó írás született, hogy nem is tudjuk, hol kezdjük. Legyen mondjuk a hűtés, amiben mi a Prohardveren is igyekeztünk újat mutatni, és az utóbbi időben több mint egy tucat processzorhűtőt vizsgáltunk meg. Olvasóink saját, egyedi igényeik szerint további méréseket osztottak meg velünk. Aleister a sikeres Cooler Master Hyper TX sorozat legújabb, 3-as tagját vetette össze a kettessel, amit korábban mi is kipróbáltunk. Nem okozott különösebb meglepetést, hogy az utódmodell valamivel jobban teljesített elődjénél.
Katt777 egy sokkal erősebb processzoron hajtotta meg Cooler Master Hyper 212 Plusát, és mérései érdekes dolgot bizonyítottak. Azt, hogy anno a Cooler Masternek nagyon jól sikerült a Hyper Z600-as modellje. Ugyanis komolyan megfeszített Core i7-920 processzorát a régi vas sokkal jobban hűtötte, mint a hasonló árú újdonság. Nehéz is lenne meghazudtolni a fizika törvényeit, hiszen a Z600-ban több mint egy kiló fém dolgozik hat hőcsővel megtámogatva, míg a Hyper 212 Plus ventilátorral együtt is alig nyom többet 600 grammnál, hőcsőből pedig csak négy jutott neki.
Kétségtelenül a mai léghűtők krémjébe tartozik a Prolimatech Megahalems nevezetű hűtője. Nem egyszerű ezt a ventilátor nélkül is jó 15 000 forintot kóstáló szörnyeteget idehaza beszerezni, de gothic20 a saját példányát bemutatta a LOGOUT hasábjain. Hátára egy Scythe S-Flex ventilátort, alá pedig egy négymagosított Penom II X2 550-et tett, így korrekt kis rendszert állítva össze. Az óriás hozta a tőle elvárható szintet. Annak ellenére, hogy a ventilátor percenként ezernél is kevesebbet pörgött, a húzott négymagos nem melegedett 60 fok fölé. Kár, hogy viszonyítási alapként csak egy gyengébb hűtő szerepelt mellette.
Mivel a csúcs processzorhűtőket gyakran ventilátor nélkül szállítják, illik a külön forgalmazott légkavarókat is összevetni. Ezt a nem éppen egyszerű feladatot hajtotta végre Henk, aki nyolc darab 120 milliméteres modellt vetett össze légszállítás és hang tekintetében. Érdekes, bár nem is annyira meglepő, hogy a két lista szinte fordított sorrendet hozott. Amelyik modell jó légszállításban, az hangban gyengébb. Pozitív értelemben kivételnek tűnik ez alól a Coolink új fejlesztésű, soklapátos modellje. Mi azt tapasztaltuk, hogy a jó ventilátor titka az alacsony motorerő, a jó csapágy és a lapos szögbe állított lapátok. És nem szabad elfelejteni, hogy a jó ventilátor csak idővel ismerszik meg. Egyes, kezdetben halknak tűnő modellek fokozatosan bekopnak, felhangosodnak.
Érdekes, sokat vitatott témát járt körül bakosgabor57. Megoszlanak a vélemények arról, kell-e, érdemes-e polírozni a processzorhűtők alját, és ennek milyen szintet tanácsos elérnie. Általában jónak szokás megítélni azt a felületet, amiben szépen látszik a tükörképünk, a matt, szálas felszínt pedig bírálják. Szerzőnk nekifogott, és több finomsági szinten végzett mérést. Arra jutott, hogy valamilyen mértékű simításra mindenképpen szükség van, de nem szabad átesni a ló túloldalára. Mi még annyit tennénk hozzá, hogy az ilyen 1-2 fokos eltérések kimutatása már feszegeti az átlagos számítógépes rendszerek pontossági szintjét, szóval a 44, 45 és 46 Celsius-fokos mérések eredménye akár egyenlőnek is tekinthető.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
