Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • BlacKSouL

    addikt

    Mikor megvettem a cangát, úgy éreztem, hogy nincs az az eső, amibe ne tudnék menni tekerni...pláne sárvédővel...
    De puha vagyok. 5 fokban, özönvízszerű esőzésben, és 10 centi mély tócsák közt, szélviharban most mégsem megyek. Puha vagyok...

    Múlt héten viszont mikor utoljára mentem, sikerült tesztelni a tárcsafékek határait. Sima aszfaltos kerékpárút, keresztben autóbehajtó egy intézménybe, én is elbámultam, nekem volt tábla, meg az autós is lendületből kanyarodott be, szóval mindketten kb. 15-el értünk oda. Sövény miatt nem látni elég jól szét. Mindketten satu. Belassult az idő, mint a filmekben, (time warp) láttam magamat körben mint a mátrixban, ahogy koppanásig rántom mindkét féket, közben hallom a kocsit csikorogva csúszni felém, és látom lassítva ahogy az ABS szakaszosra húzza a kereket, nekem meg a 2-2 ujjal satura húzott fékkarba a másik két ujjam a támaszkodástól belülről kifelé betámaszt a 100 kilómmal, a hátsó kerék felemelkedik, első kerékre állok, majd nyeregből kiesve, hátamon a fél cangámmal, az első keréken még állva csúszok előre, blokkolt kerékkel, végeláthatatlan hosszú ideig (0,5 s), és közben az agyam számolja, hogy mekkora érkező sebességnél a kocsinak melyik részét mivel trafálom telibe, és az épp hány napos kórházi ápolást jelent. Majd fél keréken, hátamon még mindig a magamra fékezett kecskével lassan kienged az ujjam, leesik mögöttem a gép, és így 20 centire a kocsitól megállva mutatom hogy megvagyok.
    Nem különleges, de nekem újdonság volt. A hátsó kerék kb. 60 centis nyomot hagyott, az első meg úgy másfél méterest. Nem hittem, hogy ilyen rövid távon meg lehet állítani 100+15 kilót :)

    Aláírás (nem kötelező megadni)

Új hozzászólás Aktív témák