Windows blog: Click-to-Run és az Office (1. rész)

Ahogy az új Office felhasználói előzetesét kipróbálók már megtapasztalhatták, a telepítés menete egy kissé megváltozott a korábbi verziókhoz képest, ahogy az évek alatt a felhasználói elvárások is változtak az alkalmazások kezelésének terén.

A telepítési folyamat fejlődése

Az utolsó floppy lemezes Office verzió – vagyis az Office 97 – óta a szoftverek terjedése is alapos fejlődésen ment át. Leváltva az optikai adathordozókat, a legfőbb terjesztési móddá az internetről való letöltés vált. A telepítési metódusok is változtak: a korábbi ACME telepítési metódust az Office 2000-ben megjelent Windows Installer váltotta, mely a rugalmasabb automatikus telepítés mellett egyszerűbb eltávolítási és helyreállítási lehetőségeket jelentett.

A 2010-es Office csomag a telepítési metódusok fejlődésének szempontjából nagy előrelépés volt. Egyrészt nagy hangsúlyt kapott az internetről történő közvetlen beszerzés – azaz hogy vásárláskor fizikai adathordozó helyett egy letölthető telepítőn keresztül juthatunk hozzá a termékekhez – másrészről limitált számú, egyedi azonosítóval ellátott termékek esetén színre lépett a Click-to-Run technológia 1.0-ás változata. Ez az új telepítési mód kifejezetten a nagyméretű szoftverek online csatornákon történő telepítésének komfortérzetét volt hivatott javítani. A technológia fő alappillérének számított a gyorsaság, azaz az alkalmazások rendelkezésre bocsátásának meggyorsítása, az aktuálisan legfrissebb verziók kínálása, vagyis hogy ne kelljen telepítés után még a frissítésekre is várnia a felhasználóknak, valamint a már telepített alkalmazásokkal és beépülő modulokkal történő hatékony együttműködés.

Az első tapasztalatok alapján a Microsoft fejlesztői számos következtetést leszűrtek. Visszajelzések alapján a további fejlesztések során legfőbb követelmények közt az alábbi célokat tartották szem előtt: a rendelkezésre állási sebesség további növelése mellett ki kellett küszöbölni az aktuálisan használt virtualizációs technológia hátrányait is. Egyfelől a felhasználók egy jelentős részénél okozott problémát az elhíresült virtuális "Q meghajtó" létrehozása, másfelől az alkalmazások első alkalommal történő elindításakor szükséges várakozási idő is jócskán hagyott kívánnivalót maga után. Mindemellett, bár nagy hangsúlyt fektettek a más alkalmazásokkal történő összehangolásra, a telepítés néhány esetben megbontotta ezt az egyensúlyi állapotot, és ennek a kompatibilitás látta kárát.

Ezek a tapasztalatok vezettek a Click-to-Run 2.0-ás verziójának megszületéséhez, melyben a már sokat emlegetett szempontok, mint a gyors telepítés, az alaposabb integráltság és a frissesség mellett a gyors rendelkezésre állás egyaránt fejlődött az előző változathoz képest. Utóbbi célt testesíti meg a webes alkalmazások mobilitásának ötvözése a teljes körű Office eszközrendszerrel, vagyis egyes irodai programok már a telepítés ideje alatt használhatóvá válnak, így a felhasználóknak nem szükséges az installálás befejezéséig várni a munka megkezdésével. Az új Click-to-Run fejlesztésben partnerként vett részt az App-V virtualizációs fejlesztő csapat, illetve a cambridge-i NERD fejlesztőközpont is. A következő részben részletesen taglaljuk az új fejlesztéseket, vagyis Click-to-Run v2.0 előnyeit.

Inarus

Azóta történt

Előzmények