Az elmúlt hónapban számoltunk be arról, hogy a Sandy Bridge-E CPU-k startja novemberben esedékes, de a friss adatok birtokában ez az időpont kérdőjelessé vált. Korábban már kiderült, hogy az előzetesekhez képest a Waimea Bay platform nem az lesz, aminek készült, de olyan dolgokról kell lemondani, amelyek a felhasználók kis részét érintenék. A legnagyobb érvágás talán a PCI Express 3.0 támogatásának hiánya, ami elsősorban sebességben jelenthetne előrelépést a PCI Express 2.0-hoz képest, de ezt a programok még jó ideig nem használják majd ki, így lényegében nem olyan jelentős problémáról van szó. A gyártópartnerek azonban megjegyezték, hogy a PCI Express 3.0 részlegesen támogatva lehet, vagyis elképzelhető, hogy egy adott termék képes kamatoztatni az új felület szolgáltatásbeli előnyeit (természetesen az elvárható szintnél lassabb tempóval), de az Intel nem garantálja a hibátlan működést. A hírek szerint a vezérlőt érintő általános sebességproblémák mellett a teszthardverek hiánya jelenti a legnagyobb gondot, így komolyabb elemzések nélkül az Intel nem meri felvállalni a garanciát a PCI Express 3.0 összes szolgáltatásának elérhetőségére. A Santa Clara-i óriáscég valószínűleg az AMD és az NVIDIA segítségét hiába kéri, így marad a várakozás, amíg a gyártópartnereknek is elérhetőek lesznek az első PCI Express 3.0-ra épülő termékek mintái. Természetesen a PCI Express 2.0 támogatása teljes mértékben biztosított, garantált szolgáltatás.
Sajnos a VR-Zone információi szerint a Sandy Bridge-E más helyen is hiányos. Az új információk szerint a kereskedelmi forgalomba szánt asztali termékek a C1 steppingre épülnek, de ez a lapka tartalmaz egy hardveres hibát, ami lehetetlenné teszi a VT-d technológia támogatását. Az Intel dolgozik a javításon, és a C2 stepping esetében már meg lesz oldva a probléma, de ez kivitelezhetetlen a novemberben esedékes start pillanatára. Lényegében a helyzet nagyon egyszerű. Az idei megjelenés csak az aktuális C1-es steppingre építhető, míg a C2-es verzió leghamarabb az év legvégén állhat gyártásba, azaz 2012 előtt nem kerülhet kereskedelmi forgalomba. A start természetesen megtartható még a szerverek oldaláról is abban az esetben, ha a C2-es stepping elkészültével az Intel kicseréli a Xeonokat a VT-d technológiát támogató megoldásokra. Ez anyagilag természetesen költséges lehet, de mindenképpen kivitelezhető, amennyiben a vállalat nagyon fel akarja vállalni az év vége előtti megjelenést az új Xeonok esetében.
Az asztali piacot tekintve nagy esély van rá, hogy a C1-es verziókat a vállalat nem cseréli le a C2-esre, vagyis egyszerűen csak megjelennek az új processzorok, és a start novemberben meg lesz tartva. Ez viszont nem jó dolog, és remélhetőleg az Intel átgondolja, hogy mit csinál. Ugyan a VT-d technológia sokak szemében lényegtelen, elsődlegesen a szerverekbe használt szolgáltatást jelent, a valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb. A Waimea Bay platformot a vállalat lényegében a sok pénzt költő játékosoknak szánja, és az új generációs grafikus processzorok esetében az I/O virtualizáció hiánya komoly érvágás lehet. Az AMD új GCN architektúráját ez a probléma nem érinti, így az erre épülő Radeonok képesek közvetlenül elérni az x86 virtuális memóriát, de az NVIDIA számára az ehhez szükséges licenc hiányzik, vagyis a Kepler GPU-k esetben az egyetlen opció az x86 virtuális memória elérésére az Intel VT-d, illetve az AMD IOMMU technológiákon keresztüli I/O virtualizáció. Tekintve, hogy a C1-es steppingre épülő Sandy Bridge-E processzorokból hiányzik ez a szolgáltatás, az új generációs Kepler családba tartozó GPU-k összes képessége a Waimea Bay platformon belül egyszerűen nem használható ki. Sajnos ez komoly gond lehet, ugyanis a virtuális memória támogatása a GPU oldaláról lehetővé teszi a hardveres megatextúrázást és a hardveres textúra streaming algoritmusok kreálását, valamint jelentősen több adat kezelése oldható meg segítségével, azaz a játékok feldolgozásának sebessége számottevően gyorsítható. Az előzetes mérések szerint az AMD PRT (Partially Resonant Textures) eljárásával a textúrák frissítése akár a százszorosára is gyorsítható megatextúrázás alkalmazása mellett, és nyilvánvaló, hogy a Kepler családba tartozó GPU-k is képesek hasonló tempóelőnyre az I/O virtualizáción keresztül.
A Waimea Bay platformra vágyó felhasználók számára gyakorlatilag két lehetőség adódik. Ha előre tudjuk, hogy úgyis az AMD új GCN architektúrájára épülő Radeont vásároljuk meg, akkor a C1-es stepping nem jelent az x86 virtuális memória kezelése szempontjából hátrányt, vagyis akár az első körben megvásárolható az Intel új rendszere. Amennyiben még nem döntöttük el, hogy Radeon vagy GeForce lesz a rendszerben, vagy konkrétan az NVIDIA Kepler architektúrájára pályázunk, akkor mindenképpen meg kell várni a javított Sandy Bridge-E processzorokat, vagy esetlegesen le kell mondani a Waimea Bay platformról. Ilyenkor az IOMMU támogatással rendelkező AMD FX, vagy az aktuális LGA1155-ös tokozású Sandy Bridge termékek közül kell választani a Core i5-2400, az i5-2500 és az i7-2600 sorozaton, illetve még a Core-i5 2390T jelzésű terméken belül. Fontos megjegyezni, hogy a K-ra végződő, szorzózártól mentes megoldások sajnos nem támogatják a VT-d technológiát, így a játékosok körében népszerű i5-2500K és i7-2600K esetében csak az új generációs GCN architektúrára épülő Radeonok képesek majd elérni az x86 virtuális memóriát. Ezt a logikát alapvetően nem értjük, hiszen valószínűleg nem kevés felhasználó gondolkodik egy NVIDIA Kepler GPU társításán a már meglévő Core i5-2600K és i7-2600K jelzésű termékek mellé, ám a VT-d technológia tiltása mellett egy fontos szolgáltatást nem tudnak majd kihasználni.
A VR-Zone arról is beszámolt, hogy az Intel a Windows XP-hez is kínál majd terméktámogatást a Waimea Bay platformhoz, de a Rapid Storage driver csak az előbbi operációs rendszer 64 bites változatára lesz elérhető. A dolog alapvetően nem túl lényeges, mivel a legtöbb felhasználó úgyis Windows 7-tel használja majd az új rendszert.
