Az Intel végre kezd valamit az Atom márkanévvel. A sorozat a Cedar Trail megjelenése óta inkább csak vegetál, ráadásul ehhez igen súlyos szoftveres problémák társulnak a Windows operációs rendszereket futtató eszközöknél, ami számottevően megnehezíti a gyártók helyzetét a Windows 8-hoz tervezett Clover Trail platform értékesítése kapcsán. A Foxconn korábban már felemelte a hangját, hogy az Atomok érthetetlenül elhanyagolt és limitált terméktámogatása miatt kénytelen az eladott termékeit a konkurencia platformjára cserélni, ami egyik cég számára sem kedvező. Az Atom tehát már nem a régi, de az Intel szeretné, ha újra a régi fényében tündökölne, így felvázolták, hogy a következő generációs platform hogyan fog életet lehelni ebbe a termékcsaládba.
Az új Bay Trail platform alapja a 22 nm-es gyártástechnológiára épülő Valleyview kódnevű SoC, mely többféle konfigurációban lesz elérhető a partnerek számára. Ezeket a vállalat majd konkrétan részletezi, de jelenleg a processzor architektúrájának ismertetése volt soron. A Silvermont kódnevű fejlesztés az Atom márkanév megjelenése óta az első lényegi előrelépés a sorozatban. Ennek hála alapvetően megváltozott a rendszer működése, és elsőként tűnhet majd fel, hogy az Atom által kötelezően használt Hyper-Threading eltűnt az új magokból. Ez igazából nem feltétlenül rossz döntés, mivel az eredeti fejlesztésnek, és a rá épülő magoknak (ideértve az aktuális Saltwellt) alapvetően azért volt szüksége az előbbi, többszálúságot megvalósító technikára, mert igen speciális kialakítást használt, és a Hyper-Threading alkalmazása gyakorlatilag egy mag teljesítményét 50-70%-kal is felgyorsította. A Silvermont dizájnja sokkal logikusabb elvek szerint készült, ráadásul az in order logikát felváltotta az out of order, így az új Atom képes lesz az utasítások sorrendtől független végrehajtására. A Hyper-Threading itt is hasznos lehetne, de a nyerhető sebesség inkább 5-15% lenne, ami az Intel elemzése szerint nem éri meg a keletkező többletfogyasztást.
A Silvermont mag [+]
A Silvermont megmaradt a korábbi fejlesztések úgymond dual-issue dizájnjánál. Ez talán sokaknak csalódás lehet, de ettől függetlenül sok újítás került a rendszerbe, ami végeredményben kedvező képet fest. Az új mag végrehajtói alapvető átalakításon mentek keresztül a feladatok hatékonyabb és alacsonyabb késleltetésű feldolgozás érdekében. Az elődhöz viszonyítva a legfontosabb változás az x87-es utasítások és mikrooperációk kezelése. Ez mindig is az Atom gyenge pontjának számított, ami zömében arra volt visszavezethető, hogy még az első fejlesztésű mag tartalmazott egy kisebb hardveres hibát (melyet folyamatosan továbbvitt az Intel), ami késleltetést helyezett két x87-es operáció végrehajtása közé. Ezt persze a futtatott feladat is befolyásolta, de a gond adott volt és esetenként lassú feldolgozást eredményezett. Az Intel a Silvermont architektúrában végre leszámolt ezzel a problémával, így jelentősen gyorsult az x87-es kódok futtatásának sebessége.
Az utasításdekódolás is javult az elődökhöz képest. Bár a Silvermont továbbra is két dekódolót használ, de ezek jobbak, mint a korábbi megoldások, így számos x86-os utasítást képesek egyetlen micro-op-ba dekódolni. Az új feldolgozók egyébként jórészt a régi fejlesztésekhez hasonlítanak, így igazán radikális változás ebből a szempontból nem történt, de az egész architektúra működése optimálisabb lett, ami végtére is egy fontos lépcső az Atomok életében, főleg úgy, hogy évekig gyakorlatilag minimális fejlesztésekből élt a sorozat.
A Silvermont magokból egyébként összesen nyolc lehet egy lapkában. Alapvetően az Intel egy moduláris felépítést alkalmaz, így a magok gyakorlatilag párosával építhetők be. Erre azért van szükség, mert az 1 MB-os másodszintű gyorsítótár két mag között van megosztva. A cache egyébként az elődökhöz képest jóval gyorsabb és kisebb késleltetésű lett.
[+]
A két magot használó modulok a system agent egységhez kapcsolódnak az úgynevezett IDI buszon, amelyen keresztül a memóriavezérlővel elérik a rendszermemóriát.
A funkcionális változások tekintetében szintén javít az Intel. A Silvermont mag természetesen a Saltwell által támogatott összes szolgáltatást és utasításkészletet kezeli, amit még kiegészítenek az SSE4.1, SSE4.2, AES-NI utasításkészletek, illetve a POPCNT utasítás. Sajnos az AVX kimaradt, pedig sokan számítottak rá, ha már az érkező konkurens processzorok támogatják. A lebegőpontos feldolgozó többnyire a korábbi Atomokban használt felépítést másolja, így alapvetően 128 bit széles, de az FMUL utasítást csak 64 bites tömbön lehet végrehajtani.
Az Intel egy szálra levetítve kétszeres gyorsulást prognosztizál a Silvermont mag bevetésével az elődökhöz képest. Itt mindenképp bele kell számolni, hogy egy szálon futó kódoknál az előző Atom magok nem kamatoztathatják a Hyper-Threading előnyét, ami a teljesítményükre rendkívül negatív hatással van, de az előrelépés így is számottevő. Egységnyi órajelen azt lehet mondani, hogy a Silvermont mag nagyjából arra lesz képes, amire a konkurens ARM Cortex-A15 vagy az AMD Jaguar. Persze a funkcionális különbségek hozhatnak eltéréseket, de ezt konkrét tesztek nélkül nehéz bekalkulálni.
[+]
Az órajelekről az Intel még nem beszél, de a Silvermont mag képes lehet 2,4 GHz-re, viszont az alacsony fogyasztású verziók inkább 2 GHz alatti paramétert kapnak. Megjelenik azonban az úgynevezett burst órajel, ami egyfajta turbónak fogható fel, de nem teljesen a hagyományos értelemben. Az eljárás természetesen a teljesítmény növelését célozza, ám elsősorban azért, hogy a rendszer gyorsabban végezzen az adott feladattal, és hamarabb kapcsolhasson vissza energiatakarékos üzemmódba. Az energiatakarékosság egyébként szintén fontos eleme a Bay Trail platformnak, így a processzormagok, illetve az integrált grafikus vezérlő a lapkára vonatkozó TDP keret szempontjából az adott feladathoz megfelelő állítják be az órajeleket. A Saltwell maghoz képest a Silvermont energiahatékonysága is elég jó, mivel 4,4-4,7-szeres előnyt mért az Intel a szintetikus tesztekben.
Bár a Silvermont architektúra esetében az Intel nem ejtett róla szót, de a platform végleges megítélésében nagyon fontos lesz, hogy a Bay Trail új IGP-t kap. A konkurensekhez mérten ennek a teljesítménye nem lesz túl acélos, hiszen egy limitáltan skálázható Gen7 architektúrára épül, viszont a Cedar és a Clover Trail platformokhoz képest így is előnyben lesz, és a legfontosabb, hogy működni fog.
Az Atom esetében az IGP sosem jelentett világmegváltó megoldást, így főleg arra volt jó, hogy a munkaasztalt és pár egyszerűbb feladatot megjelenítsen. Az aktuális platformok esetében azonban a saját fejlesztésű hardver helyére licencelt IGP került, aminek a szoftveres oldalról komoly funkcionális és stabilitási gondjai vannak, így az Atom már a legalapvetőbb feladatokat sem tudja mindig ellátni. Ezek után igen jó döntésnek érezzük, hogy az Intel visszavált egy saját fejlesztésű IGP-re, hiszen így a szoftveres oldal nagyjából rendben lesz. Természetesen egységnyi területre jóval gyorsabb PowerVR konfiguráció is beépíthető, de a hardver nem minden. Valamikor szimplán többet ér, ha egy rendszer esetleg lassabban dolgozik, de legalább működőképes. Alapvetően ez lesz a Bay Trail platform igazi előnye az elődökkel szemben, de konkrét teszteket még igen sokáig nem láthatunk, mivel a megjelenés az év végén esedékes. Mindenesetre a fejlesztés eddig nagyon ígéretes, főleg az aktuális, igencsak vérszegény Atomokhoz viszonyítva.
