Az IBM 2010 februárjában mutatta be a Power7 jelzésű processzort, mely hatalmas előrelépés volt a Power6-hoz képest. Ma viszont még tovább lép a cég, így bemutatkozott a Power7+ jelzésű megoldás, mely első ránézésre ráncfelvarrásnak tűnik, de valójában több értékes újítást is bevezet. A rendszer binárisan kompatibilis a Power6 és Power7 termékekkel, így a korábban írt alkalmazásokat módosítás nélkül képes futtatni. Az IBM a reformok helyett most inkább a javításokra koncentrált, így az alapokat tekintve a Power7+ a Power7-et másolja, így az új fejlesztés egy adott időablakban továbbra is képes az utasítások sorrendtől független végrehajtására, vagyis out of order elvű feldolgozást használ. Az elgondolás előnye, hogy a processzor futószalagjai az egyes instrukciókhoz tartozó adatok hiányában nem állnak le, azonban fontos megjegyezni, hogy ez az elv bonyolult áramköröket is igényel, mely kezeli az esetleges függőségeket, illetve képes az eredeti utasítássorrend visszaállítására. Megmaradt a magonként 12 darab feldolgozóegység is, ami szintén nagyon jól helytállt a Power7-ben.

A legfőbb változás, hogy a Power7+ 45 nm helyett már 32 nm-es gyártástechnológiával készül. Ettől függetlenül az új lapka kiterjedése továbbra is 567 mm², hiszen az IBM kilencszázmillióval több, azaz 2,1 milliárd tranzisztort épített be. Az új fejlesztésben továbbra is összesen nyolc mag található, melyek egyenként négy darab feldolgozási szálat kezelnek. A másodlagos gyorsítótárak mérete maradt 256 kB, de a chipszinten integrált eDRAM alapokra épülő, megosztott L3 gyorsítótár kapacitása 80 MB-ra nőtt, ami jelentős előrelépés az elődhöz képest. Az IBM a két darab négycsatornás, DDR3 szabványt támogató memóriavezérlőn nem változtatott, így a Power7+ is közel 100 GB/s-os adatátviteli sebességet tesz lehetővé. Újdonságként említhető azonban, hogy a lapkába befért három-három AMF (Asymmetric Math Function) és AES/SHA gyorsítására dedikált fixfunkciós egység, illetve egy digitális véletlenszám-generátor. Ezek lényegében a biztonságot és a titkosítással kapcsolatos feladatok gyorsítását szolgálják. Rendkívül hasznos újítás még az AME (Active Memory Expansion) technológia, mely a rendszermemórián belül képes tömöríteni, így annak elméleti kapacitása akár jóval több adat fogadására is elég lehet.

IBM Power7+

A Power7+ lényegi előnye még az energiagazdálkodás, amin jelentősen fejlesztett az IBM. A magok mellett mostantól a gyorsítótárak is lekapcsolhatók, így bizonyos feladatokban jelentősen nőhet a rendszer energiahatékonysága. Az IBM egyébként azonos fogyasztás mellett 20-40%-kal nagyobb teljesítményt ígér.

A vállalat két Power7+ alapokra épülő rendszert mutatott be 770+ és 780+ jelzéssel. A legfőbb különbség, hogy az előbbi szerverek nem kapnak olyan lapkákat, amelyekben az összes mag aktív, így három- vagy négymagos processzorok helyezhetők el bennük. Az utóbbi megoldásba már beépíthető a 3,72 GHz-en üzemelő nyolcmagos CPU. A Power 770+ és 780+ is négyfoglalatos blokkokból építhető fel, és egy szerver négy blokkból állhat.

Az IBM Power7+ értékes előrelépés, hiszen a sebesség növelése és a jobb energiatakarékosság mellett még hasznos extrákat is bevezet, így a Power7+ tényleg több annál, mint aminek elsőre látszik.