Már rengetegszer írtunk az Intel Lynnfield kódnevű lapkájáról, így a korábban kiszivárgott információknak hála alig maradt olyan részlet, ami újdonság lenne. Az chipre épülő processzorok asztali vonalát a mai napon megjelent cikkünk részletesen kivesézi, így jelen hírünk szempontjából a mobil és a szerver szegmens kerül előtérbe.

A 45 nm-es gyártástechnológiával készülő Lynnfield lapka négy magot alkalmaz, melyek egyenként 256 kB-os L2 és 8 MB-os közös L3 gyorsítótárral rendelkeznek. A kétcsatornás DDR3 memóriavezérlőt tartalmazó chip újdonsága, hogy integrált PCI Express 2.0 vezérlővel rendelkezik, mely összesen 16 sávot biztosít az alaplapra szerelt csatolóknak. Sajnos ez a 16 csatorna alkalmatlanná teszi a rendszer a komolyabb CrossFireX és SLI rendszerek kiépítésére, mivel csak az alacsonyabb teljesítményű grafikus kártyák esetében elegendő a felkínált sávszélesség.

A Lynnfield lapka

Az új LGA1156-os foglalatba illeszthető Core i5 és i7 processzorok legérdekesebb tulajdonsága az úgynevezett Turbo Boost technológia, amit már az LGA1366-os tokozású Core i7 modelleknél is alkalmazott az Intel. A Nehalem mikroarchitektúra figyelemmel követi a processzor kihasználtságát. Amint a futtatott folyamatoknak nincs szüksége a processzor összes erőforrására, a nem használt magokat lekapcsolja. Ennek megfelelően a fogyasztás jelentősen visszafogható. A Turbo Boost tulajdonképpen ezt használja ki, azaz az energia megtakarítása helyett inkább a sebességre helyezi a hangsúlyt. Az aktív magok órajelét a rendszer dinamikusan megemeli, a futtatott folyamat igényeinek megfelelően addig, amíg a processzor el nem éri a meghatározott maximális órajelet. Az alábbi ábra szemlélteti a lényeget. Több programszál futása esetén a processzor alapórajelen üzemel, míg a programszálak csökkenésével a rendszer úgymond kiegyensúlyozza magát, ezzel növelve a teljesítményt. A központi egység a maximális Turbo Boost órajelet természetesen egy mag aktív munkavégzése mellett fogja elérni.

[+]

Az asztali platform a P55-ös vezérlőhídra építkezik, ami 2 GB/másodperces sebességű DMI buszon keresztül kapcsolódik a processzorhoz. A lapka hagyományos értelemben tekinthető déli hídnak is, hiszen többnyire I/O- és menedzsmentfunkciókért felel. A chip a nyolc darab PCI Express 2.0 csatorna mellett 6 darab SATA-300 portot támogat az Intel Matrix Storage technológiával egyetemben, mely RAID 0, 1, 5 és 10 módban működő tömböket alkalmazhat. A P55 integrált USB hubja 14 darab USB 2.0 csatlakozót képes üzemeltetni, a hangzásvilágért pedig az Intel High Definition Audio felel.

A Calpella nevű mobil platform a PM55-ös chipet használja, ami a fentebb bemutatott P55 visszafogott fogyasztással rendelkező mobil variánsa. A vezérlőhídhoz a Lynnfield lapka energiatakarékos mobil testvére lesz társítható, melyet Clarksfield névre keresztelt az Intel. A Core i7-920XM, Core i7-820QM és Core i7-720QM jelzésű központi egységek természetesen rendelkeznek a Turbo Boost technológiával is, ám az alap- és maximális órajel közötti különbség jelentősen magasabb lehet az asztali társakhoz viszonyítva.

A végül de nem utolsósorban itt a Foxhollow platform, melyet az óriáscég a belépő szintű egyutas szerverek piacára szán. A 3400 szériás Xeon processzorok az Intel 3400 és 3420 típusú lapkakészletekkel párosíthatók. A központi egységek az asztali Lynnfield változatokhoz képest felkínálják az ECC memóriák használatának a lehetőségét, míg a vezérlőhidak a PCI-X foglalat támogatását biztosítják.

Az asztali, a mobil és a szerverpiacra érkező új processzorok tulajdonságait az alábbi táblázatok részletezik: