Az elmúlt hetekben egyre csak szaporodnak azok a panaszok, amelyek szerint az egyes GeForce RTX 3080 dizájnok instabillá válnak egy bizonyos fogyasztási szint elérése után. A probléma a beszámolók szerint akkor következik be, ha a GPU Boost órajel túlmegy a 2 GHz-en, és ekkor a felhasználó egy TDR-be fut bele, vagyis az operációs rendszer érzékeli az instabilitást, és újraindítja a grafikus alrendszert.
Az igor'sLAB nemrég írt a fenti probléma lehetséges okáról, és a linkelt cikkben a kifejtésre került, hogy az NVIDIA specifikációja szerint a gyártóknak számos SP-Capot (Conductive Polymer Aluminum Electrolytic Capacitors), POS-Capot (Conductive Polymer Tantalum Solid Capacitor), illetve MLCC-t (Multilayer Ceramic Chip Capacitor) kell alkalmazniuk a nyomtatott áramköri lap, GPU tokozásával ellentétes oldalán, hogy a magas frekvenciák megfelelően legyenek szűrve a feszültségsíneken.
Úgy néz ki, hogy azokkal a dizájnokkal van a baj, amelyek konkrétan hat POS-Capot vetnek be, és ezt az EVGA nemrég megerősítette, ugyanis bejelentették, hogy a saját belső tesztjeiken a GeForce RTX 3080 FTW3 verzió nem ment át ezzel a konfigurációval, így ennek a startját el is napolták. A többi termékhez a vállalat öt POS-Capot és 10 MLCC-t használ, amivel azok stabilak, míg a később érkező FTW3 verzió négy POS-Capot és 20 MLCC-t kap majd, ami megegyezik az NVIDIA Founders Edition által használt konfigurációval.
Ebből leszűrhető, hogy ha legalább egy POS-Cap helyett MLCC-k vannak alkalmazva, akkor elvileg nem lehet gond a stabilitással, de a hat POS-Cap úgy néz ki, hogy nem jó, ami azért furcsa, mert ez egy NVIDIA által elfogadott konfiguráció, tehát valahol egyértelműen homokszem került a gépezetbe. Elképzelhető persze, hogy megfelelő konfigurálás után a hat POS-Cap is jó, de valamiért elképesztően gyors rajtot akart az NVIDIA, és ezzel a partnerek nehezen tudnak mit kezdeni, mert idő hiányában sokszor a legtöbb, amit tehetnek, hogy elhiszik a GPU tervezőjének ajánlásait. Ha saját maguk teljes körű tesztelésbe kezdenek, akkor az több hetet is igénybe vehet, és biztosan lekésik a startot.
A legtöbben egyébként ezt a kérdést garasoskodásnak vélik, hiszen az kétségtelen tény, hogy az MLCC-k drágábbak, mint a POS-Capok, vagy éppen az SP-Capok. Ugyanakkor itt azért ez egy bonyolultabb probléma, mivel mindkét megoldásnak megvannak az előnyei és hátrányai. Az MLCC esetében például gond lehet, hogy nagyon kis kondenzátorokról van szó, és ezek hajlamosak megrepedni, többek között hőterhelés általi mechanikus stressz következtében, bár az ilyen esetek többségében már eleve gond lehetett a forrasztással. Emiatt nem egyértelműen az a legjobb megoldás, ha egy gyártó 6 darab SP-Cap/POS-Cap helyett 60 MLCC-t alkalmaz, bár kétségtelenül ez is egy opció. A probléma valójában az, hogy a referenciaajánlások nem megfelelően lettek kiértékelve, a gyártópartnerek felé hiányos lehetett a dokumentáció, és eközben az NVIDIA valamiért nagyon erőltette a gyors startot, vagyis a partnereknek sem adtak elég időt a teljes körű tesztelésre. Márpedig kiszűrhető lett volna a gond, az EVGA is rálelt, igaz a GeForce RTX 3080 FTW3 verziót nem is tudták időben kiadni.
Azt nehéz meghatározni, hogy mi lehet majd a probléma megoldása. Mivel alapvetően egy bizonyos órajel elérése után jön elő a gond, így az egyik lehetséges opció a meghajtó oldalán korlátozni az érintett VGA-knál a problémás órajelszint elérését. Ha a hardverek egy szoftveres korlát miatt nem tudják megugorni a 2 GHz-es határt, akkor valószínűleg stabilak maradnak. Ezt persze nyilván alaposan ki kell tesztelni, ha már a kiadás előtt ezt a tényezőt hanyagolták.
