Az Apple a tegnapi napon mutatta be az M1 Ultra nevű fejlesztését, amelyet rögtön fel is használtak a Mac Studio nevű számítógépen belül. Mivel a linkelt hírben a rendszerchipre nem különösebben figyeltünk, az új dizájnt most bővebben kifejtjük.
Nagyon leegyszerűsítve az M1 Ultra két darab M1 Maxból áll, amelyek közös tokozáson vannak. Utóbbi lapkát az alábbi hírben részleteztük, tehát nem lehet ismeretlen az olvasóink számára. Az Apple ötlete gyakorlatilag duplázza az M1 Max képességeit, így az M1 Ultra minden részegységből két klasztert használ.
A klasztereken belül a helyzet változatlan, a processzorrész nyolc darab Firestorm és két darab Icestorm magot tartalmaz a 64 MB-os rendszerszintű gyorsítótár (SLC) mellett, az 512 bites busszal rendelkező memóriavezérlő pedig 6,4 GHz-es effektív órajelű LPDDR5 szabványú memóriákat kezel. Szintén marad a 16-magos Neural Engine, ahogy a 32 darab multiprocesszorral rendelkező IGP is. Ez ugye egy darab M1 Max lapkára vonatkozik, de mivel kettő össze van kötve egy UltraFusion névre keresztelt interfészen keresztül, gyakorlatilag mindenből dupla annyi van, de csak logikai szinten, fizikai értelemben inkább azt lehet mondani, hogy az egyes klaszterek lettek megduplázva.
[+]
Az Apple a kialakítást tekintve 2.5D tokozást alkalmaz, és a két darab M1 Max megkapja a maga négy darab memóriástackjét, amiből összesen immáron nyolc kerül egy tokozásra. Maga az UltraFusion interfész egyébként nem gyenge teljesítményű, egy irányba 1,25 TB/s-os adatátviteli tempóra képes, ami elég kellemesen lefedheti a lapkák közötti kommunikációra vonatkozó igényeket.
A fentiek alapján sokakban valószínűleg az a kérdés merül fel, hogy a két külön lapkán dolgozó IGP hogyan lesz kezelve. A processzorrész tekintetében láttunk már ilyet, ott igazából nagyon jól fel lehet készíteni az alkalmazásokat többklaszteres működésre, de a grafikus vezérlő szempontjából ez újdonság, főleg úgy, hogy különálló parancsmotorokat használ mindkét IGP klaszter. Fizikai szintű kiépítésben ehhez hasonlóak voltak a PC-s több GPU-s rendszerek, de az Apple egy grafikus vezérlőként értelmezi majd az M1 Ultrát, ami egy elég jelentős különbség.
A titok abban rejlik, hogy az Apple az Imagination architektúráját használja, és az egy úgynevezett TBDR elgondolással dolgozó rendszer. Ennek a legnagyobb előnye, hogy a leképezés során a feldolgozást igen jól elkülöníthető mozaikokra osztja, és igazából semmi sem akadályozza meg, hogy a két IGP klaszter egyszerre dolgozzon egy-egy különálló mozaikon. Végül ki fog alakulni a teljes képkocka, aminek egy részét az egyik, míg egy másik részét a másik IGP számolta. Ezen túlmenően az egyes IGP-k elérik egymás memóriaterületeit is az UltraFusion interfészen keresztül.
Az Apple szerint az M1 Ultra kombinált IGP-je őrületesen erős számokat produkál papíron. A magórajel a korábbi lapkákhoz hasonlóan 1278 MHz, így az új dizájn alulról nyaldossa a 21 TFLOPS-ot szimpla pontosság mellett, továbbá 330 gigapixel/másodperces és 660 gigatexel/másodperces pixel- és texelkitöltési sebességet kínál. Ezek leírva továbbra is nagyon jól hangzanak, de ahogy a korábbi, M1 Max lapkát elemző, fentebb linkelt írásunkban közöltük, a nagyon széles vektormotoroknak van egy komoly gyengéje is, és ez ugyanúgy igaz az M1 Ultrára is. Sőt, ezen a teljesítményszinten, a várható geometriai részletességet figyelembe véve már erőteljes limitációvá válhat a háromszöglista GPU-architektúrában rögzített mérete, amiből bizony ki lehet futni. Ilyenkor egy mozaik leképzése is több menetben zajlik majd, ami jelentős teljesítményvesztéssel járhat, és ezen a ponton a papírra vetett elméleti adatok már csak álomnak számítanak.
[+]
Ezektől függetlenül a két darab, 5 nm-es TSMC node-on készülő, egyenként 57 milliárd tranzisztorból álló lapkát összekötő M1 Ultra igen kellemes fejlesztésnek tűnik a maga 100 watton némileg túlmutató fogyasztásával, illetve a tokozásra helyezhető 128 GB-os LPDDR5 memóriájával.
