Érdekes információk szivárognak az AMD Zen processzormagjait tartalmazó Summit Ridge kódnevű fejlesztésről, amely természetesen a tuningot is támogatni fogja, de a megszokottól némileg eltérő formában. A termékek tuningjánál ugyanis ma már nem is az extrém lehetőségek felkínálása a legnagyobb probléma, hanem a biztonságosan működő alap kialakítása. A tuning, már csak jellege miatt is, egyáltalán nem biztonságos, mivel a megvásárolt termék instabillá válhat tőle, vagyis jó élmény helyett rosszat közvetít a felhasználó felé. Bár ez a tuninghoz szokott szűk réteget nem érdekli, mivel tudják, hogy mire vállalkoztak, de a tömegeknek már fontos, mivel a legtöbb vásárló tudása nem áll azon a szinten, hogy ezt levezényeljék.

A gyártók évek óta egyre többet foglalkoznak az úgynevezett felhasználóbiztos módszerek kifejlesztésével, amikor lényegében a felhasználó nem kell okosnak lennie, vagy számolnia, a rendszer elvégzi azt magától. Ennek a konstrukciónak az első képviselői voltak a százalékos tuningok az alaplapnál, de ezek nagyon gyenge próbálkozások voltak, mivel szándékosan rendkívül limitált volt a lehetséges tuning, ugyanis előre definiált paramétereket állított be, amelyekre nehéz volt biztonsággal építeni. Márpedig a felhasználóbiztos konstrukció azt jelentené, hogy a hardver védje meg magát a lefagyástól. Sőt, ne csak ezt tegye, hanem konkrétan lépjen közbe, ha bármiféle instabilitást érzékel, és valamilyen beállításokkal működjön tovább.

Az első ilyen működő rendszert az AMD hozta még a Radeon HD 7790-es VGA-ra, amely a Bonaire kódnevű GPU-t vetette be. Bár a PowerTune néven ismert konstrukció már a Radeon HD 6900-as sorozatnál is bemutatkozott, akkor nem volt sokkal több egy hardveres dinamikus feszültségskálázásnál. A felhasználóbiztos tuninghoz viszont ennél sokkal több kell, leginkább az, hogy a hardver képes legyen a másodperc törtrésze alatt olyan finom beállításokat eszközölni, amellyel instabilitás során megakadályozható a lefagyás. Persze a PowerTune rendszer szoftveresen kontrollálható volt, így a korábbi hardverek is kaptak olyan fejlesztéseket az újabb meghajtókban, amelyek instabil állapothoz közeledve gyorsan visszavágják az órajelet egy biztonságos szintre, de ez nem elég jó megoldás.

A PowerTune igen sokat fejlődött az elmúlt években, így az AMD az egyetlen gyártó, amely tuningfunkciót kínál a gyári meghajtón belül. Sőt, a legújabb Polaris termékcsalád már az adaptív feszültségskálázásnak hála egy jóval modernebb rendszert használ, így az új WattMan felület még a feszültségállítást is lehetővé tette. Az ilyen programmodulok alapvető fontosságúak, mivel a gyártók nem szoktak tuningra alkalmas rendszereket gyárilag szállítani, ha nem bíznak meg a hardverükben. Ugyanakkor a PowerTune már egy hat éve fejlesztett megoldás, és alapvető célja ma az is, hogy egy esetleges felhasználói tuningot menedzseljen, ráadásul úgy, hogy a hardver működésébe beavatkozik, ha az potenciálisan instabillá válhat. Ezáltal a felhasználónak a tuning jóval biztonságosabb lesz, mivel ha esetleg a reálisan használhatónál magasabb órajelet is állít be, azt megfogja a PowerTune, tehát nem kell feltétlenül szembenéznie a lefagyással, ugyanis a hardver szépen visszalépteti az órajelet egy stabil szintre. Ez különösen fontos funkció az átlagos tudással rendelkező felhasználóknál, akik nem tudják hogyan kell jól letesztelni egy tuningolt hardvert, de szeretnének magasabb órajeleket, élményromboló mellékhatások nélkül.

Az AMD-ről a fentiek mellett tudni kell, hogy amióta megvették az ATI-t, azóta a cég két részlege "lopja" egymástól a technológiát, így ha valami nagyon beválik a processzoros csoportnak, akkor a GPU-s csapat átveszi azt. Így volt ez az adaptív feszültségskálázással, amit a Carrizo APU bevetett az Excavator magokra, majd átemelték az egészet a Polaris családba sorolt GPU-kra. Úgy hírlik, hogy ezúttal a CPU-s csapat tanult a GPU-stól, mivel a Zenhez egy PowerTune-szerű, felhasználóbiztos konstrukció érkezik, ami biztonságosabbá teszi a tuningot az átlagos felhasználók számára.

A Zen a PowerTune-os GPU-khoz hasonlóan egy meghajtóból kap betölthető modult, amely megmondja a processzornak, hogy miképp működjön az egyébként adaptív feszültségskálázása. Erre vonatkozóan egy külön gyári program lesz, amely egyben a tuning lehetőségét fogja szolgálni. A beépített konstrukcióval a Summit Ridge részben biztonságos lesz a felhasználók számára, mivel hasonlóan a GPU-khoz, nem jelent majd túlzott bajt, ha némileg nagyobb órajelet sikerült beállítania a kevés tapasztalattal rendelkező felhasználóknak. Az instabilitás lehetőségét a lapka érzékelni fogja, és még azelőtt beavatkozik, hogy lefagyna a rendszer. A jellemző reakció a hardver részéről az órajel csökkentése lesz, majd ha a lehetőségek adottak, újra visszaáll a tuninggal beállított órajel.

Persze azt érdemes kiemelni, hogy a tuning eleve nem betonbiztos, vagyis a PowerTune és a hasonló megoldások sem száz százalékig hibatűrők, de lényegesen többet viselnek el, mintha nem védené semmi a hardvert a lefagyástól.