Külvilág és ergonómia

Egyik szemfüles szerkesztőnknek sikerült belopakodnia a Samsung hazai képviseletéhez és megkaparintania a még nem teljesen végleges ST5000-t. A készülék a bekapcsolást követően pár másodpercig egy üzenettel jelzi, hogy csiszolatlan drágakő, ne tessék tüzetes összehasonlító tesztnek alávetni. Nos, nem vagyunk kőszívűek, de azért valamit mégiscsak meg fogunk mutatni tudásából.

Az ST5000 csakúgy, mint szinte az összes közép- és felsőkategóriás Samsung kompakt, igen meggyőző, ha a kivitelezésről és az anyagválasztásról van szó. Főleg igaz ez annak tükrében, hogy kiderült, a gyártó idén még nagyobb hangsúlyt fog fektetni gépeinek egyediségére, ergonómiai kialakítására. Ennek első nyomait már ennél a masinánál is fel lehet fedezni.

Ezek a régi-új, hangsúlyozott elemek azonban igen jól megbújnak; ha nem figyelünk oda, nem is látszanak, nem is tűnnek fel használat közben sem. Mégis úgy érezzük, valami más lett – a gép fogása egyszerűen jó. Az előlapot hangsúlyos, az SLR gépek optikájának kialakítását mímelő objektívkeret díszíti, amit aztán persze a jól csengő nevű Schneider-Kreuznach lencserendszer sem rondít le. A kis villanó a váz széléről kissé beljebb költözött, így nagyobb praclival rendelkező egyedek sem fogják véletlenül kitakarni az ablakát. Szemből nézve a jobb felső sarokban az AF segédfénye látható, amely erőteljes, narancssárgás megvilágítás alá helyezi a témát.

Az egész hátoldalt a nagy, érintésérzékeny LCD kijelző uralja, olyannyira, hogy egyetlen gombnak sem jutott már hely mellette. Csak a hüvelykujj támasza töri meg jobb oldalon a zavarba ejtő kopárságot.

A készülék fenéklemezén a memóriakártya/akkumulátor fedele mellett a majdnem az optikai középpont alá helyezett műanyag állványmenet látható. A microSD kártyát rövid körömmel nagyon nehéz volt rendesen betolni a helyére, de kivenni sem egy áldás. Hely lenne bőven, ezért nem igazán értjük a gyártót, hogy miért nem a hagyományos SD/SDHC vonalat alkalmazza meghagyva a microSD-t oda, ahová való, például a telefonokba.

Az USB mellé olyan csatlakozót épített a gyártó a gépbe, amely egyben HDMI kimenet és a töltő aljzata is. Mindkét csatlakozó a készülék jobb oldalán, egy kis műanyagfedél alatt rejtőzik.

Érdekes, hogy a nagy, érintésérzékeny kijelzőre pont a képvisszanézést indító piktogramot nem tudták már „felfesteni” – a masina tetején dedikált nyomógombbal kezdhetjük képanyagaink visszanézését. A bekapcsoló mellett már csak a fémes színben tündöklő kioldó látható, amit zoomgyűrű ölel. Kicsit fentebb említettük az ergonómia és a stílus előtérbe helyezését. Nos, ennek további hírvivője az előrefelé enyhén megdöntött csonk, aminek a tetején az exponáló ül. A kissé megdöntött forma sokat dob a használati kényelmen.

Összefoglalva az ST5000 fogása ebben a kategóriában kényelmesnek mondható; a nagy érintőképernyőnek köszönhetően egyetlen nyomógombra sincs szükség. A kijelző használatának gyorsasága kielégítő, ám előfordult, hogy kétszer kellett az adott felületet megbökni, hogy a kívánt szolgáltatás elinduljon, de tekintettel arra, hogy ez még egy bétás állapotú fényképező, ebből egyelőre nem vontunk le messzemenő következtetéseket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!