Panasonic TX-P55VT60

Egyes pletykák szerint a Panasonic felhagy a plazmatechnológia fejlesztésével, ami, ha igaznak bizonyulnak az eddig még hivatalosan senki által meg nem erősített hírek, mindenképpen fordulópontot jelenthet a gyártó, sőt az otthoni szórakoztatóelektronika történetében is. Az mindenesetre jelzésértékűnek tűnik, hogy a vállalat hazai képviseletétől kapott információk alapján a jövőben elsősorban a LED háttérvilágítású LCD televíziókra, illetve az OLED eljárásra fókuszálnak majd, tehát benne van a pakliban, hogy van alapja a mendemondáknak. Ha ez így is lesz, még nem jelenti azt, hogy a Panasonic plazmatévék teljesen eltűnnek a boltok polcairól – már csak azért sem, mert a termékkommunikáció szerint az idei modellek bikaerősre sikerültek, így nyilván a cég ki akarja sajtolni belőlük a lehető legtöbbet.

A Panasonic jóvoltából annak a VT60 szériának az 55 hüvelykes darabját próbáltuk ki, amely a hagyományos modellek között jelenleg a Panasonic plazmák között a csúcsot képviseli. Ugyan ott csücsül az Olimposzon ezen kívül a ZT60 sorozat is, ám azokat a tévéket kézzel rakják össze, jár hozzájuk külön, dedikált tábla, és az árukból lehetne venni egy kisebb falut, tehát már egy teljesen más szintet képviselnek.

Bomba dizájn

A Panasonicnál sokáig úgy vélték, hogy sokkal fontosabb az, hogy milyen a kép minősége, minthogy hogy néz ki egy televízió. Ebből következően aztán a dizájn területén mindig is a trendteremtő cégek mögött járva, azoknál jóval konzervatívabb szellemiséget követtek. Ám ez hibának bizonyult, amely valószínűleg komoly szerepet játszott a cég viszonylagos sikertelenségében.

A VT60 azonban arra utal, hogy ezen a szemléletmódon változtattak. A tévé ugyanis pazarul fest, sikerült szinte tökéletesen belőni a díszítőelemek, az alkalmazott króm és fém szükséges mértékét. Végeredményként egy kifejezetten elegáns, tekintetet magára vonzó, stílusos és egyedi televízió született, amely már pusztán külsejével, kikapcsolt állapotában is alkalmas arra, hogy státuszszimbólumként funkcionáljon. A borderless formatervezési vonalba tartozik, azaz kávája üzemen kívül láthatatlan, egy homogén üvegfelület uralja az összképet.

A plazmatechnológia egyébként – szemben az Edge-LED háttérvilágítású LCD tévékkel – nem teszi lehetővé ultavékony keret alkalmazását, így az működés közben már látszik, hogy a káva vastagsága eléri a négy centimétert. A félcentiméteres fém élek szinte körbefolyják a kijelzőt, és ehhez a hasonló árnyalatú talppal egybeépített nyak is remekül passzol. Utóbbi egyébként igen masszív darab, hiszen körülbelül hét kilogrammot nyom, de szükség is van erre, hogy megtartsa a készülék 31,6 kilós súlyát.

A plazmák sokáig jóval bumfordibbak voltak, mint vékony, LED-es LCD pajtásaik, de mára e téren is utolérték azokat. Ez a modell legvastagabb pontján is csak 5,36 centiméter, amivel egyáltalán nem kell szégyenkeznie a slim versenyben. A ventillátorokat a hátuljára építették, és bár ezek valószínűleg dolgoznak becsülettel, de azt nem tudták megakadályozni, hogy a készülékház ne melegedjen át használat közben. Szokás szerint ide kerültek az interfészek is, azaz konkrétan 3-3 HDMI (1 ARC támogatással) és USB port, egy-egy 3,5 mm jack, digitális audió, Ethernet és adapteres SCART csatlakozó, valamint egy kártyaolvasó és a CI slot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!