Külső, ergonómia
Ha épp olyan helyre megyünk fotózni, ahol nagy a veszélye annak, hogy fényképezőgépünk megsérül, tönkremegy – gondolva itt beázásra, szétfagyásra vagy leejtésre –, akkor érdemes olyan céleszközzel útnak indulni, ami képes ellenállni a könyörtelen környezetnek. Az Olympusnak már sokéves tapasztalata van az olyan (kompakt) fényképezőgépek építésében, amelyek képesek elviselni a legkeményebb igénybevételt; legyen szó víz alatti fotózásról (akár édes vagy sós vízben), extrém hidegben való fényképezésről vagy különösen poros, koszos környezetben való használatról. A gyártónak már a korábbi modelljei is kiemelkedően teljesítettek ezen a téren, de tökéletesnek mégsem tudtuk nevezni őket, mivel képminőségükkel nem voltunk maradéktalanul elégedettek. Hogy a kifogásoknak elébe menjen, a TG-1-re teljesen új objektívet tervezett az Olympus, ami nemcsak szerkezetileg, de optikailag is ígéretesnek tűnik a paraméterek alapján.
És akkor kezdjük is az optikával, ha már első bekezdésünkben ráirányítottuk a figyelmet: a régebbi Tough modelleknél az objektív nem a szenzor előtt helyezkedett el, hanem egy trükkös, tükrös megoldáson keresztül vetítette a képet a lapkára. Ennek az volt az előnye, hogy így védettebb és kisebb helyigényű a lencserendszer, cserébe fényereje és képképezése nem a legjobb. Ezzel szemben a TG-1-nél ugyanazzal a felépítéssel találkozhatunk, mint egy tetszőleges, „klasszikus” kompakt fényképezőnél: az optika ismét a képérzékelő előtt helyezkedik el. Az ekvivalens 25-100 mm gyújtótávolsági tartományhoz F2.0-4.9 kezdő fényerő társul (nagylátószögű, illetve telefotó végén), ami eddig példátlan ebben a kategóriában.
A klasszikus kivitel előnye továbbá, hogy konverterezhető, tehát extrém nagylátószögű vagy akár telefotó lencsés kiegészítőkkel is ellátható a TG-1. A rögzítést egy bajonett segítségével oldhatjuk meg, ami akkor válik szabaddá, ha az optika körül látható műanyag gyűrűt lecsavarjuk.
A gép hátoldala a kijelzőtől jobbra igen zsúfolt – így a hüvelyktámaszként szolgáló gumírozott felület igen kicsi lett, ráadásul a módválasztó tárcsa sem a legszerencsésebb helyre került. Ha kézbe vesszük a fényképezőgépet, hüvelykujjunk a tárcsára, nem pedig a gumifelületre támaszkodik, ami esetenként a módválasztó elfordulását eredményezheti. A filmfelvétel dedikált nyomógombja süllyesztett, így a véletlen felvételkészítés szinte kizárható. A kezelőszervek működése amúgy rendben volt, fennakadás, bizonytalankodás nem fordult elő.
Az akkumulátort és a memóriakártyát a készülék alján kell behelyezni. Mindkét kiegészítőt egy vaskos, gumival szegélyezett, külön biztonsági retesszel ellátott ajtó védi a környezettől és a befolyó víztől. Furcsa, hogy az amúgy igen erős készülékvázra műanyag állványmenetet terveztek a mérnökök.
Az USB és a HDMI aljzat a készülék bal oldalára került, ezeket szintén egy vastagabb, biztonsági retesszel és gumiszegéllyel ellátott ajtó védi a beázástól és a portól. A másik oldalon egy igen combos fém(szerű) fül terpeszkedik: ide akár vastagabb csuklópántot vagy karabineres nyakpántot rögzíthetünk. Tartsuk azonban észben, hogy hiába vaskos ez a fül, csupán két apró csavarral rögzül a vázhoz.
A gép tetején – végül – a sztereó mikrofon, a GPS egység púpja, a bekapcsológomb, a státusz LED és a kioldó látható. Az Olympus TG-1 ergonómiailag nem rosszabb vagy jobb, mint hasonszőrű kategóriatársai. Igen, a hátlap a kijelző mellett kissé zsúfolt, de ezt kompenzálja a nyomógombok jó minősége és jól érezhető nyomáspontja.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
