BEVEZETŐ

Ismét formabontóak leszünk, és elmerülünk a múltban egy kicsit, most épp a régebbi videokártyák között. Több apropóból is. Egyrészt ezeknek a kártyáknak nagy része még újonnan is kapható, tehát akár új gépben is találkozhatunk velük, de méginkább jelen vannak a használt alkatrészek piacán, ahonnan továbbra is sokan szemezgetnek. Lássuk csak, mit is tudnak az egykori nagyágyú és másodvonalbeli társaik ma...

A tesztben az NVIDIA a Riva128, TNT és TNT2 M64 típusokkal képviselteti magát, az ATi a RageXL és Rage128Pro chipekkel, az S3-tól a Savage4-et vizsgáljuk, illetve két kékvérű kártyát is bedobtunk, a Matrox G200-at és a 3DLabs Permedia3-al szerelt Oxygen VX1-et.

A kártyák mai szemmel és a ma "beugrónak" tekinthető GeForce2MX-hez képest nagyon régiek, így tényleg semmi értelme őket a holnap programjaival gyepálni, de még a maiakkal is csak szerényen. A ma elterjedőben levő grafikus nyalánkságokról itt még álmodni sem lehet, a 32 bites renderelés is komoly érvágást jelent. Az összehasonlítás végett az olcsó videokártyák tesztben használt platformot és környezetet használtuk ehhez a teszthez is, az ott használt "durvább" benchek elhagyásával. Az 1024x768-ban 16 és 32 biten futtatott Unreal Tournament és Quake III, valamint a 3DMark2001 tesztek helyett ezennel megmaradtunk a mezei 16 bitnél bilinear filteringgel UT és Q3 alatt, mindezt 800x600-ban és 1024x768-ban. Mint látjuk, a két tesztsorozatnak van egy-egy átfedési pontja D3D és OpenGL alatt: 1024x768/16-bit. Ezzel nagyjából be lehet tájolni a generációk közötti differenciát.

A háttérinfókról álljon itt egy kis idézet az olcsó videokártyák tesztjéből:

"Egy Abit KT7E alaplapot és egy 800-as Athlont dugtunk a kártyák alá, kis bűvészkedés után 6x133 MHz-en hajtva a korszerűbb működés kedvéért. Méréseink szerint a konfiguráció így kitűnően szimulál egy kb. 850-900-as sima (100 MHz-es) T-Birddel vagy 1000 MHz körüli klasszikus Duronnal szerelt VIA KT133A-ra épülő konfigot, ami bárki számára bagóért elérhető. Duronoknál ugye bármilyen 133 MHz-es lapban viszonylag könnyen és biztonságosan előállítható egy 933-as vagy 1000-es példány egy megfelelően előkészített 700-as vagy 750-es prociból (feszültség- és buszsebesség-emeléssel). Egy jól meghajtott cD0 Celeronnal valószínűleg szintén hasonló eredményeket kapunk hasonlóan minimális befektetéssel.

Operációs rendszerként a játszadozást és mostoha bánásmódot jól toleráló Windows 98-at telepítettünk, az asztalt 1024x768-as felbontásra, 32 bit színmélységre és 85 Hz képfrissítésre állítottuk alapból. Ezt bármely, ma alapnak tekinthető 70 kHz-es 15 vagy 17 colos monitor elő tudja állítani. (...)

A 3D teszthez egy-egy Direct3D és OpenGL játékot pécéztünk ki, nevezetesen jól bevált Unreal Tournament és Quake III duónkat. (...)

Továbbá nem állhattuk meg, hogy ahol lehet, ott ne próbáljunk meg kicsit többet kihajtani a kártyából a gyári értékeknél. (...) Nem hajtottuk ki az utolsó MHz-et is a kártyákból, inkább általánosan elérhetőnek tűnő értékekre lőttünk csak."

• A tesztkonfiguráció érdemleges elemei:
• AMD Athlon Socket A processzor 800 MHz-en hajtva (6x133)
• Abit KT7E alaplap (BIOS 64)
• 256 MB PC133 SDRAM (Hyundai CAS2-2-2)
• 2 GB Quantum Fireball ST merevlemez (boot)
• 45 GB IBM Deskstar 75GXP merevlemez (raktár)
• Huntkey 400 W P4 tápegység
• 17" Panasonic PanaSync Pro P70 (95 kHz) monitor 1024x768, 32 bit, 85 Hz
• Microsoft Windows 98 magyar operációs rendszer
• VIA 4in1 4.35
• Microsoft DirectX 8.0
• Unreal Tournament + 4.36 patch (saját 8.dem demónkkal) - 800x600 és 1024x786 16 biten
• Quake III Arena (demo001) - 800x600 és 1024x786 16 biten, vertex lighting, utolsó előtti detail szint

Minden teszthez frissen telepítettük az oprendszert, majd az alaplap drivereit, a videokártya meghajtószoftverét, DirectX-et, egy Windows Navigator és egy WinZip shareware verziót. A virtuális memóriát, lévén bőven elég fizikai RAM, 64 megára korlátoztuk fixen, Cachemannal pedig 3D játékokra optimalizáltuk a puffereket, konzervatív swap file használat mellett. Ezek után msconfiggal kiirtottunk minden felesleges dolgot a Windows indítópultjából, majd egy újraindítás után elhelyeztük a benchmark szoftvereinket és a videokártyához passzoló finomhangoló programokat. A drivereket alapbeállításon hagytuk többnyire, csak néhány beavatkozást kellett olykor elvégezni (pl. vsync kikapcsolása).

A konfigurációval gondjaink nem voltak, minden teljesen megbízhatóan működött. A videokártya driverek telepítése néha okozott ugyan fejtörést, minden gyártó a saját logikáját követi, de előbb-utóbb minden stabilitási és teljesítménybeli anomáliát sikerült orvosolni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!