Bevezető, külsőségek

Legjobb tudomásunk szerint a Nikon a Nikonos fényképezőgépek óta nem gyártott olyan masinát, ami víz alatti fotózásra alkalmas lenne bármiféle külön kiegészítő nélkül. Nos, szigorúan véve a Coolpix AW100 sem kifejezetten ilyen célra lett kifejlesztve, de fagy-, törés- és porállósága mellett a vízhatlanságot is megtaláljuk jellemzői közt.

Ebben a „kemény” kategóriában eddig a Canon, az Olympus és a Panasonic kompakt tankjaihoz volt szerencsénk, így a Nikon AW100-at kézbe véve kissé meglepő volt annak pillekönnyű felépítése. Ha például az Olympus legkeményebb gépei (TG-810, TG-8010) után közvetlenül fogjuk meg, nem is hinnénk el, hogy a kis Nikon pont velük szeretne versenyezni a könyörtelen bánásmódhoz készüléket kereső vevők kegyeiért. A „könnyed” felépítés persze nem baj, hiszen aminek alig van súlya, az kisebbet is koppan, ha leejtik.

Ami a filigrán felépítést illeti, ez nem csak a készülék súlyán, hanem a nyomógombok méretén is látszik, érződik. Félreértés ne essék: a vezérlőszervek minősége elsőrangú, nagyon határozott nyomásponttal rendelkeznek, de méretük igen apró, így kesztyűben nehézkes lehet a nyomkodásuk. Erre találta ki a gyártó a „mozgatásos vezérlést”, amit majd kicsit később részletesen kitárgyalunk.

A masina hátlapján jól látható a kisméretű gombok zsúfoltsága; kezelése csupasz kézzel még elmegy, ha kezelőjét nem pont óriási praclikkal áldotta meg az ég.

Legalul csak a műanyag állványmenet található; az akku és a memóriakártya a gép oldalába költözött, ahol vaskos ajtó védi őket a külvilág zord elemei elől.

A csatlakozóaljzatokat, a memóriakártyát és az akkumulátort egy gumival szigetelt fedél védi, amelynek zárómechanizmusa gyakorlatilag bombabiztos. Csak úgy nyitható ki ez az ajtó, ha a nyitó/záró tárcsán látható gombot benyomjuk, nyomva tartjuk, majd a forgó kapcsolót elforgatjuk.

A fényképezőgép testének másik oldalán egy nagy nyomógomb látható, aminek kettős szerepköre van: menübeállítástól függően vagy a korábban már említett mozgatásos vezérlést, vagy a GPS és térkép funkciókat indítja el. A mérete direkt tekintélyes; a Nikon búvárkodás, síelés és más hasonló, kesztyűt feltételező körülmények miatt tervezte ekkorára.

A készülék tetejére csupán a bekapcsoló és a kioldó került, utóbbit csúszásbiztos barázdákkal látták el. Az exponálógombnak nagyon jól érezhető a félállása, és határozott ujjmozdulatot igényel a kioldáshoz. A Nikon Coolpix AW100 ergonómiájába különösen nem lehet belekötni, gyakorlatilag megegyezik az összes többi, hasonló kategóriába sorolható fényképezőgépével. A nyomógombok, bár aprók, határozott nyomásponttal rendelkeznek és nagyon jó minőségűek. Maga a fényképezőgép jellegéhez képest szokatlanul könnyű, de a váztest kellően merev, biztosan áll ellen az ésszerű határok közt történő abúzusnak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!